- És még én vagyok a gyerek.. –dörmögött orra alatt kellemes hangján, de nem várva reakciót tovább kérdezett – Mit?

- Kérdez - felelek.

- Minek? Így is tudunk beszélgetni.

- Igen, de így nincs benne izgalom. – reflektáltam miközben magamhoz vettem a villát, hogy belapátoljam a tonhalsalátát, ami az előételem volt – A játék szabályok: mindenki fel tehet bármilyen kérdést, amire a másiknak válaszolnia kell, ha nem, azért büntetést kap, akkor is ha hazugságon kapjuk a másikat. –szögeztem le.

- Mi lesz a büntetés?

-Hm..kérhet valamit a másik, amit meg kell tenni.

Láttam szemében a kételyt, ezért elkezdtem – Nyugi, ismerkedünk. Kezdjük egy egyszerűbbel:

- Milyen zenét szeretsz?

- Rock, klasszikusok, nem ragadok le különösebben egy irányzatnál sem, mert ami jó az jó. – egyezett bele a játékba válaszával –Te?

- Én is mindent meghallatok – fejeztem be a táplálkozást, mikor lecserélték a tányérom a lesvesre, amit már Shon is kapott. Mivel ő nem rendelt előételt, eddig egyedül kellett falatoznom.

- Jöhet egy komolyabb : Hogy-hogy te öröklöd a céget? –emeltem kanalam a számhoz.

- A bácsikámnak nincs gyermeke, és ő a keresztapám is egyben, ezért egyértelmű – kevergette gyümölcs levesét – Neked valóban ez az első munkahelyed?

- Igen, bár az egyetemen elég jó helyen végeztem marketing szakon, és a suli mellett bedolgoztam más-más cégeknek. Így könnyebb volt tanulnom, hogy tapasztalatot is szereztem.

- Van háziállatod? – könnyítettem újra a kérdéseken.

- Nincs. – törölte meg hüvelyujjával szája szélét, mert a leves majdnem kicsordul a gyors válasz miatt – Szüleid?

- Átlagosak, a legjobb emberek – mondtam sebesen, mert az előző szexi mozdulatra egy sokkal jobb kérdés jutott eszembe – Élvezted a buli estéjét?

Erre nem számított mert az utolsó kanál levest kiköpte, és én felnevettem – Te tényleg nem eszel szépen!

Szalvétájával megtörölte száját, aztán felitatta művét az asztalról, de válaszolt – Egy darabig igen.

- Milyen tömör – fontam össze karom mellkasomon durcásan, mikor a főétel is elénk került.

- Ez van. – biccentette oldalra fejét – Milyen kérdés volt ez?

- Szerintem elég jó. – mosolyodtam el- De ezzel el is lőtted a lehetőséged, újra én jövök! – még tiltakozni sem hagytam, mert igazam volt, és sietve átfogalmaztam kívácsiskodásom, mielőtt még elterelődhetne a téma – Élvezted azt az estét velem, amíg nem jött Alex?

- Nem akarok ilyen gyerekes kérdésekre válaszolni. – jelentette ki.

- Akkor kérhetek tőled valamit!

Tekintete érdeklődőbbé vált. – Rendben, de én jövök. – Mik a hátsószándékaid velem?

- Nincsenek. Egyelőre tetszik, hogy zavarba tudlak hozni. – Még magamat is megleptem őszinte válaszommal. De ha már így belejöttünk, akár tehetnénk érdekesebbé. – Tényleg nem vonzanak a férfiak? – faggatóztam szélesre húzódó mosollyal. Talán ha sokáig kerülgetem a forró kását, egyszer beadja a derekát, és végre elfogadható választ ad.

Látszott, hogy kellemetlenül érinti ez a téma, ám felkönyökölve az asztalra homlokát kezébe tette, hogy ne kelljen rám néznie, s válaszolt. – Nem vagyok meleg. Te voltál az egyetlen, akihez úgy hozzáértem.

Nem mondtam semmit, pedig előzőleg nagyon magabiztos voltam. Furcsa volt ez a reakció, de a válasza alapján egy pillanatra eltűnődtem, talán békén kellene hagynom, mielőtt végleg kiakasztom. Az pedig nem lenne jó, mert együtt dolgozunk.

- Most miért nézel így? – szinte zavarba hozott tekintete, mikor újra magamon éreztem.

Álla alá helyezve kezét csábosan figyelte reakciómat – Megkívántál magadnak?

Köpni nyelni sem tudtam, miért is ne hozz még kényelmetlenebb helyzetbe...Éreztem, hogy belepirulok, nem sűrűn lehet zavarba hozni, ám most mégis megtörtént. A büszkeségem se engedné, hogy ilyet kimondjak, még ha így is lenne. – Ma- Magamtól se tudom, hogy mit akarok, hát még mástól. – dadogtam, hirtelen ami nem segített - Ráadásul a hetero főnököm vagy közvetetten, hogy jutna eszembe. – fújtam ki a levegőt, mely a tüdőmben ragadt – Sok barátnőd volt már? –tereltem el a témát.

- Nos, ha az egyéjszakásokat nem vesszük figyelembe, két hosszabb kapcsolatom volt, de az is max pár hónapig tartott. – Ezzel újra nyeregbe érezve magát, meglepett következő kérdésével - Ki az az Alex?

- A gyerekkori barátom. Mikor a városba költöztünk a bátyjával jártam egy osztályba, jó barátok lettünk. A szüleimnek sokszor bent kellett maradni a munkahelyükön, így az ő szüleik vigyáztak ránk, és sokat játszottunk négyen. Pár év múlva a bátyja elkapott egy májfertőzést amibe belehalt, ezért az én öcsém lett, és együtt lakunk.

- Ne haragudj, sajnálom hogy ezt kérdeztem, de nem tudhattam. – szégyellte el magát védekezve Shon.

- Semmi gond, már rég volt. – dőltem hátra székemben, mikor már a főételt is elfogyasztottam. Úgy éreztem kidurranok – Abbahagyjuk mára?

- Persze, mehetünk is ha gondolod, de van még valami.

- Igen?

- Miért hívott drágámnak? – érdeklődött tovább Shon.

- Szórakozik velem, úgy gondolja, hogy ezzel feldühíthet. Nincs köztünk semmi, hetero. – sóhajtottam, de az ő szemei huncutul felcsillantak.

- Elcsomagoltassuk a sütidet .. drágám?

Hirtelen megborzongtam, s arcomba újra pír költözött. Más érzések leptek el, mint mikor legjobb barátom mondja ezt a szót. Elgondolkodtató, hogy miket hoz ki belőlem, s ijesztő testem minden egyes reakciója rá. Az nem lehet, hogy ennyire vonzódom hozzá.