Immár dühöngve, az ajtót magam után becsapva értem fel a szobába csomagjaimmal, mikor láttam, hogy az egyik díványon ott hevernek Shon cuccai. Ő viszont sehol. Poggyászomat hátra hagyva fordultam a fürdő fele, de ott sem találtam. Most mit csináljak? Keressem meg? Hergeltem magam egyre jobban. Mint egy óvódás gyereket, aki nem akar hazamenni kergessem végig a faluban, hogy márpedig takarodó van? Vagy fogjam meg a kezét, hogy mellettem maradjon, mert igen is tanulni kell. Hát nem, ezt nem fogom kibírni!

Ugyan az erkély melletti ágy még szabad volt, hiszen ő azt hagyta meg részemre, mégsem tetszett. Túl napos, túl fényes, túl van mindenen! Nyafogtam magamban.

Bár rájöttem, hogy ez csak a frusztrált dühöm miatt van. Mégis átdobáltam a másik nyughelyre a ruháit, és a táskáját. Magaménak érezve a heverőt, amit ő akart. Majd mikor megláttam az én éjjeliszekrényemen az ő laptopját, átraktam az ágya melletti éjjeliszekrényre. Azt nem dobhattam, hiszen túl értékes ahhoz, hogy összetörjem.

Ezzel egy időben észrevettem a szekrényen egy papírt is egy üzenettel:

„Gyere le a borászat teraszára, ott várlak! „

Bár még mindig fel tudtam volna robbanni a dühtől, egy kicsit meg is nyugodtam.

Szóval vár? Kérdeztem magamban, majd mosolyogva pakoltam ki a táskákból a szekrénybe lassan, szép lassan. A nap már lemenőben volt, mikor végeztem. Elmentem zuhanyozni, csakhogy rájöttem, hogy a kád adta lehetőségeket is ki kellene használni, így átadtam magamat az élvezetnek. Midőn a víz szinte kihűlt, ráérősen kikászálódtam, fogat mostam és egy elég jó szettet magamra öltöttem hosszas válogatás után.

A fekete nadrág ott feszült ahol kellett, és a trikó is kiemelte vonalaimat. Izomzatomat már régóta növeltem, ám genetikailag sajnos lehetetlen, hogy valami izompacsirta legyek, és a keskeny derekammal sem sokat tudtam kezdeni. Bár többek szerint formás, és szexi, ahogy lejjebb csatakozik gömbölyű fenekemmel. Min gondolkodom? Túl sokat járok olyan bárokba ahol az öregek így próbálnak meg felszedni. Változtatnom kéne az életvitelemen. Újra végig vizslattam a szobán, és észrevettem, hogy egészen sok elegáns ruhát hoztam magammal, azokat mégsem vehettem fel egy ilyen helyre.

A gardróbon lévő tükör előtt nézegettem egész alakos mivoltomat, és egy keserű gondolattal méregettem az ágyamon heverő inget. Nem vehetem fel, itt túlságosan kilógnék az emberek közül, egyébként se lenne jó leönteni borral. De mégis arra vágytam, mert mindig magabiztosabb lettem tőle. Nagyon szeretem az ingeket.

Úgy éreztem itt az idő, elindultam a találkára. Mindenhol égtek a lámpák, a nap már eltűnt a horizonton mire kiértem. A szellő csendesen átlibbent a teraszon, és a kapunál álló gyümölcsfán. A meleg levegő megremegtette az ágakat. Olyan nyugodt volt minden. A hatalmas teleknek köszönhetően nem ért el idáig az utcabál zaja. Egy lelket sem láttam magam előtt, bár az út másik oldalán a verandán annál több egyén körvonalazódott. Végig mértem a teraszt tekintettemmel, hihetetlen, de tele volt emberekkel, családokkal. Volt, aki evett is, de a legtöbben ivásra adták a fejüket. A borászat úszott a fényáradatban. Néha kiáltások, nébe-hóba kacaj szakította meg a bárból kiszűrődő halk zenét. Szemeim megállapodtak egy a homályban végződő asztalnál. Egy emberült ott, s a fény nem ért el odáig, ám, éreztem, hogy az Shon. Lassan megindultam felé, át a poros úton, át a fénybe, majd újra a homályba.

Shon szemszöge

Már vagy a nyolcadik borospoharat ürítettem ki mire végre megjelent az asztalnál Seya.

- Mit csinálsz? – érdeklődött, ahogy velem szemben helyet foglalt a padon.

- Dolgozom – hajtottam le a fejem kicsit kábultan. Mire felnevetett.

- Így? Csak leiszod magad!

Bódultan felemelve tekintettem végig néztem rajta. Ugyan nem láttam mosolyát, de testének minden szeglete körvonalazódott előttem. A ruha feszült rajta, domborulatait megmutatva. Még így is, hogy a fény csak hátulról érte. Nagyot nyeltem, és szám sarkába haraptam. Nem vagyok meleg, mégis elragadott a kisugárzása. Azt hiszem így nehezebb lesz elmondani, amit akartam.

- Akkor te hogy csinálnád? Azért vagyunk itt, hogy igyunk! – jelentettem ki határozottan, összeszedve magam.

Mire egy újabb halk kuncogást hallottam. – Igen, de kóstolni úgy kell, hogy maximum egy kortyot iszol minden borból, és nem húzol le két decit poharanként! – szidott le, mint egy gyereket.

- Akkor hibáztam tanár úr büntess meg! – szavaim meggondolatlanul csúsztak ki számon, és megbántam már mire kimondtam az utolsó szótagot.

- Csak szeretnéd. – ült le velem szembe. Észrevehetően kémlelte arcomat.

- Nem ..vagyis nem akarlak megbántani, de én nem vagyok meleg! – Vágtam egyből mondandóm közepébe.

Seya elhallgatott, nem reagált ezért egy darabig csak a körülöttünk lévők beszélgetését hallottuk, a halkan kiszűrődő zenével együtt.

Majd megtörte végül a kínos csendet – Szerintem eleget ittál, menjünk aludni.

- De még el akartam menni az utcabálba! –válaszoltam hevesebben mint ahogy vártam volna magamtól.

- Holnap is lesz, majd elmegyünk ha kevésbé leszel részeg! – jegyezte meg, miközben felrángatott ültömből csuklómra fogva, hogy magával vigyen.

Több dolgot is le kellett volna tisztáznunk, és szinte egész nap ez járt a fejemben. Még jó, hogy többet iszok mint amit a feladat megkövetelne. Sok idő nem telt bele, mire eljutottam a megfejtéshez. Én ártatlan vagyok, ő kényszerít ivásra, na meg a munkám.

Megrántva vállam felfedezésemen Seya várakozó ábrázatával találtam magam szembe. Éreztem ahogy végig mér, de nem mond többet. Parancsoló tekintete villámokat szórt, és közben láttam azokat a pici rezdüléseket az arcán, ami aranyosabbá tette. Majdnem fel is nevettem, de vissza kellett fognom magam. Ugyan olyan mint egy csaj, a haverokat mikor zavarná, hogy részeg vagy? Még veled innának. Arra eszméltem, hogy olyan hosszasan nézem, hogy már ténylegesen beleszédülök. Pont ilyen kor kell átvennie az alkoholnak az irányítást a véremben. Seya keze egyből a derekamra szorult ahogy kibillentem egyensúlyomból, hogy megtartson. A kellemes bizsergés, mit érintése ad szétárad testemben. Jóformán megrémültem az érzéstől. Ő egy fiú, mit rontottam el, hogy a testem így reagál rá?

Hogy ő hogy vélekedhet rólam, nem tudom, és nem is érdekelt, mert elég problémát jelentettek számomra saját gondolataim is.

- Én nem alszom veled! – toltam el magamtól. A kelleténél nagyobb hangerővel mondhattam, mert miután körbe nézett hányan figyelnek minket indulatosan felém fordult.

- Elhalkulnál végre? Egy szobában vagyunk, de külön ágyad van! Egyébként se akarnék semmit egy gyerektől!

- Gyerek? – suttogtam erélyesen, mert valóban nem akartam kiabálni – Csak két évvel vagy idősebb!

- Korban lehet, de gondold végig amit most is csinálsz. Vagy gyerek vagy, vagy egy szánalmas részeg! Szedd össze magad! Ha nem tetszik a felállás, itt is aludhatsz. – mutatott a padra, majd egy laza fordulattal elsietett.

Jobbnak láttam utána menni, de sehogy sem sikerült beérni, mikor már úgy éreztem, hogy nyert ügyem van az ajtóval találtam szembe magam – Áu!

Seya szemszöge

Beérve a szobába, rácsaptam magam után a falapot, mire ő koppant egyet. - Áu!

Hallottam az ajtó másik oldalán káromkodását, de jól esett rácsapni. Még hogy nem meleg?

Gondolataim cikáztak, nem tudtam, hogy őt öljem meg vagy magammal végezzek.

Láttam ahogy végig mért, láttam sőt éreztem, ahogy kirázza a hideg, mikor derekánál fogva húztam magamhoz, hogy szédültébe el ne essen. És ezt a fokozott vágyat szemeiben, nem tudom hova tenni mikor összeér tekintetünk. Erre hisztizni kezd.. – megkönnyebbülten néztem körbe a szobában - Nehéz elviselni, na de nem lesz könnyebb akkor se, ha meglátja, hogy kitúrtam a helyéről.

Miután végre beljebb jött meglepődve mérte fel a helyzetet, hogy a másik ágy az övé.

- Ez? – mutatott a fekhelyre.

- Igen, ez az ágy az enyém, ahol meg a cuccaid vannak a tiéd! – karba öltött kezekkel vártam, hogy mit szól, de csak legyintve lépett az ő helyéhez, amivel még jobban felbosszantott – Menj fürödni bűzlesz az alkoholtól!

- Megyek már! – jött a válasz.

Lassan megnyugodtam ahogy pakolászott, mielőtt a fürdőbe indult volna. Valljuk be nem ment minden egy csapásra, mivel szétdobáltam a ruháit, ráadásul részeg is volt. Vicces mozdulatokat lejtve rendezkedett.

Ettől jobb kedvre derülve én is elkezdtem készülődni a lefekvéshez. Egyesével szabadultam meg ruháimtól, míg végül csak boxerben álltam, és hajoltam a szekrényre kikészített pólómért.

- Héj – kiáltott, majd el is halkult, ezért felé fordultam- öhm..nem láttad a törölközőmet? – fordította el fejét szinte meztelen mivoltom láttán. Azonban láttam, hogy egy-egy pillantásra visszanéz rám.

- Nem –bújtam bele pólómba.

- Jó! – ezzel sebesen a fürdőbe vágtatott.

Szóval nem meleg, de elakad a szava egy férfi test láttán? Elmosolyodtam gondolatban. Azt hiszem mégis szórakoztató lesz ez a pár nap!