Shon szemszöge

A ház melletti feljárón leparkolva segítettem ki Seyát a kocsiból. Tudtam, hogy körülményes vagyok, talán tapadós, és még nyálas is, de nem akartam szem elől téveszteni. Mitől lettem én ilyen?

Nem volt könnyű bevallani az érzéseimet, ha ezt bármelyik ismerősöm hallotta volna biztosan egy véleményen lennének, hogy nem vagyok önmagam. Bár ezt azért én is éreztem. Ez a srác új utakat nyit meg előttem, és több információt ad RÓLAM szerény személyemnek, mint amennyit fel tudok dolgozni. Nem tudhattam melyik percben mire mit fogok reagálni. Teljesen idegen volt minden tettem, mégis csak az járt a fejemben, hogy ezt akarom. Bármi történjék ezt akarom.

Lehajtott fejjel engedtem be Seyát a lakásomba ahol még nem járt ez előtt, ezért tüzetesen szemügyre vett mindent. Hol jobbra hol balra fordította buksiját izgatottan bámészkodva, s én fesztelen elmosolyodtam azon milyen aranyos. A nappalin keresztül beléptem a konyhába ahova követett, s helyet foglalt az egyik széken. Míg a hűtőben kutakodtam csendesen, mérlegeltem mit tehetek egyáltalán, hogy ne rontsak el semmit. Nem rég békültünk ki, és eszem ágában nem volt elüldözni magam mellől. Ugyanakkor meg akartam tartani férfiasságom, mert hát csak szeretne az ember menőnek tűnni a kiszemeltje szemében, még ha a sajátjában már rég lehurrogta magát. Sőt mi több ha én lennék a helyében észvesztve próbálnék menekülni. Az azért jelent valamit, hogy Seya mégsem teszi ezt. Vagy nem?

- Kérsz valamit inni? – néztem felé a frigo ajtajából.

- Valami erőset. – hangzott meglepő válasza.

Hmm..lehet, hogy nem érzi jól magát? Vagy megbánta, hogy eljött? Ám nem akartam feltenni a fejemben felmerülő kérdéseket, azt hiszem így is többet mondtam eddig mint kellett volna. Kényelmetlen volt levenni az álarcom, és megmutatni, hogy mennyire összezavar, s levetkőzve gátlásaimat kétségbeesetten könyörögni neki. Azonban már megtörtént, szóval mindegy.

Elővettem a behűtött whiskyt, s a felsőkonyhaszekrényből két poharat, majd az asztalra téve azokat helyet foglaltam vele szemben. Egy darabig némán néztem az üveget, töltöttem, s nagyot kortyolva figyeltem őt. Valójában fogalmam se volt mit közölhetnék még vele, hisz én mindent elmondtam neki a szállodában, s így is elég kínos volt. Az ötlet, hogy beszélgessünk, csak kifogásnak szántam, hogy elrántgathassam onnan.

- Szóval mit tervezel? – Tért egyből a lényegre, bár nem igazán esett le mire gondol, s közben megnyalta ajkait nyelve hegyével a keserű folyadék után.

Még a lélegzetem is elállt csábítóan ártatlan tettétől. Legbelül kissé ki is akadtam, hogy ennyire ki vagyok éhezve rá. Nem tehetek róla iszonyatosan beindított. Amióta megismertem körülötte forognak gondolataim, és rajta kívül senki máshoz nem értem már bő egy hónapja. – Hahó, - Térített vissza, hogy reagáljak. Mit is mondott? – Mit szeretnél tőlem?

Áh, nos..Nem voltam eddig egyértelmű? - Téged. – motyogtam zavaromban.

- Mármit? – helyezkedett el kényelmesen hátradőlve a széktámlának, hogy minden figyelmét nekem szentelhesse. Ezzel a mozdulatával egyetemben inge jobban szét nyílt mellkasán, hisz pár gombot hetykén lógva hagyott. Alsóajkamba harapva futattam le magamban, hogy mi mindent tennék meg vele, ha nem ebben a helyzetben lennénk. Eddig is ilyen kéjenc voltam?

Hevesen megráztam fejem, hogy visszatérjek az ábrándozásból, s úgy döntöttem, hogy elő kaparom valahonnan macsó férfias énem, átadva neki a kezdési lehetőséget – Miért te mit szeretnél? – kacsintottam rá.

Nagy mosoly terült szét arcomon mikor lesütve szemét újra belekortyol poharába, s elpirosodott. – Én kérdeztem előbb. – suttogta.

Felálltam helyemről, hogy közelebb mehessek, ezzel teret adva némileg, kitörni készülő vágyaimnak, s lehajoltam hozzá – Nem hallom. - Hajszálnyira voltam tőle, mire elkezdte kapkodni tekintetét.

Végig mérte arcomat, s színe egyre inkább a pipacsra hasonlított. Egy kis idő után végül hosszú gyönyörű pilláit a szememre, aztán a számra vezette. Ha lehet még jobban vigyorogtam, mert tudtam milyen válaszra vár, csak azt nem mi játszódhat le most perverz kis buksijában.

Megköszörülve torkát végül íriszeimbe fúrta tekintetét. – Én kérdeztem előbb.

Talán tartanom kellett volna még magam, talán nem. De olyan régóta húzódik ez a játék köztünk, és kit akarnék becsapni? Már rég megfogalmazódott bennem minden vágyam. - Leszel a párom? – duruzsoltam ajkaira pimaszul.

- Igen – rebegte erőteljesebben lélegezve, s tarkómnál fogva magához vont.

Élvezettel töltött el ahogy elárasztja testemet az adrenalin, viszont nem volt komfortos ez a testtartás, ezért hamar elváltam tőle. Ráadásul heccelni szerettem volna még. – Most elmegyek zuhanyozni, nézz körbe nyugodtan addig. Vagy helyezd magad kényelembe az ágyamban. – húztam félmosolyra számat.

Felháborodva csapott vállon. – Ki mondta, hogy itt alszom?

- Nos, már ittam, nem tudlak haza vinni, és az ajtót is bezártam. – S ahogy hezitált válaszán magára hagytam.

Seya szemszöge

Shon háza óriásinak tűnt a mi kis két szobás lukunkhoz képest. A nappalija volt akkora mint az én hajlékom. Illetve nem csak az enyém, mert Alexal közösen dobtuk össze rá a pénzt, de ez már részletkérdés.

Az előszobából ahol levettük a cipőnket két lépcső vezetett a nappali részhez, ami egy amerikai stílusú konyhával volt egybekötve. Ámulattal néztem minden egyes berendezési tárgyat mely szerény és letisztul összképet adott. Gazdag fiú, ez látszik, mégsem vágott fel vele, s még a konyhában is otthonosan mozgott. Teljesen zavarba hozott, főleg a beszélgetésünk alatt. Szívem őrülten kalapált amikor megkért, hogy legyek a barátja, a társa.

Pihegve vettem már a levegőt attól ahogy hozzám hajolt, s mikor elhangzott a kérdés mérhetetlen boldogság öntött el. Pajzán gondolataim, pedig ráébresztettek, hogy nem biztos, hogy itt kellene maradnom éjszakára. Túl gyors az egész, és lehet, hogy egy kicsit sem gondol bele a helyzet komolyságába. Mi van ha csak a farka irányítja?

Miután letusolt, felmentünk a szobájába ahol kiválasztott nekem egy óriási pólót, ami ötször akkora volt mint én. Szerintem ha egy tízemeletes házról esnék le akkor is bele tudnék ugrani. Majd elküldött engem is fürdeni. Mi ez ha nem bizonyíték arra, hogy meg akar fektetni? Vajon tényleg csak egy jó fenék lennék neki, semmi több? Kusza volt számomra mibe is keveredtem, és persze a mosdós jelenetünk sem könnyítette meg a helyzetet, ahogy végig pörgettem újra. Na igen, de ja vu.. Túl sokat járunk együtt wc-re.. Ezek után azon csodálkozom, hogy nem ott, hanem nála hangzott el a kérdés egyáltalán. Érdekes lenne minden évfordulónkat egy mosdóra emlékezve tölteni. 

A tisztálkodás végeztével az ajtófélfának dőlve álltam meg, s nem mertem tovább lépni felé, aki az ágyon ülve kapcsolgatta a tv-t. Először észre sem vett, s ennek kicsit örültem, mert csak figyeltem, ahogy nyelvét kidugva koncentrál a választásra, hogy melyik műsor lenne a jobb. Kvázi láttam magam előtt Shont kisfiúként, s ez megkacagtatott. Erre felkapta a fejét, s éhes tekintettel mért végig. Még a levegő is megfagyott körülöttem a felismeréstől, bár nem csodálom. Ez a felső akkora rajtam, hogy folyton félrecsúszik, s a vállam kilóg a póló nyakából. Talán nem véletlenül kaptam.

- Beljebb jössz, vagy ágyazzak meg inkább ott? – viccelődött felhőtlen jókedvvel.

- Azt hiszem jó nekem itt is. – megszeppenve adtam választ, s ezt ő is észlelte. Nehezen felállt az ágyról, és sántikálva közeledett, amitől ismét nevetésben törtem ki. Bár ez erőteljesebb volt az előzőnél hisz nem tudtam visszafogni magam.

- Látod még ezt is megteszem érted. Idáig eljövök pedig lesérültem – állt elém bicegve.

Pff.. Pff.. Számat fogva próbáltam együtt érzőnek tűnni, ám nem tudtam visszavonni az előzőleg történteket, ahogy kinevettem.

- Hogy lehetsz ilyen érzéketlen? – durcizott be összeszűkítve szemeit.

- Nem én tehetek róla, hogy elestél a fürdőben a csúszásgátlóban, ami pont arra van kitalálva, hogy megelőzze a balesetet. – hitetlenkedtem.

- Inkább ápolnod kéne. – tetettet sértődöttséget, amitől meglágyult a szívem.

- Hadd nézzem! – emeltem meg kezem, hogy a homlokán lévő enyhe piros folton óvatosan végig simítsak, s pofiján át lejjebb cirógatva ujjaimmal, arcélére fogtam, hogy egy puszit adhassak rá. – Holnapra meggyógyul.

Mikor már elhúztam volna kezem, csuklóm után nyúlt. – El akarsz csábítani? – húzogatta felfele szemöldökét.

- Shon, szerintem ez rossz ötlet! – céloztam arra, hogy nem szeretném ha ma történne köztünk bármi. Így kevésbé határozottan érdeklődött.

- Nem bízol bennem?

Megráztam fejem – Mi van, ha holnap megint kiakadsz és visszatáncolsz?

Erre szelíd mosollyal a szívére illesztette tenyerem – Te felelősséget vállalsz ha egyszer szívrohamot kapok miattad? Nem tudom mit kellene mondanom még, hogy el hidd mennyit számítasz nekem. Amióta az eszemet tudom nem vert még ilyen gyorsan csak ha veled vagyok. Túl jó képű vagy, okos, kedves és egyből lehengereltél. Ezért is ijedtem meg először. Vagy magadban nem bízol?

Kezemet figyelve próbáltam válaszolni, bár lehetetlennek tűnt. – Én nem..

- Ha a szavaimat nem hiszed el akkor megmutatom. – mondtahalkan, majd közelebb vonva magához megpuszilta az orrom. Csókot lehelt ahomlokomra, s óvatosan húzta végig ajkait halántékomra, hogy ott isrányomhassa. Lassan tért át arccsontomra, s pofim minden szegletén égetettcsókjaival, mígnem a számhoz ért. Érezhetően nyelt egyet, majd lassanpárnácskáimra hajolt. Óvatosan mozdította száját, amitől minden másodperc egycsodának tűnt.