Seya szemszöge

A szálloda bejárata előtt állva várom partnerem miközben az elmém képtelen leállni. Biztos akarom én ezt? Nem lenne jobb haza menni? 

Még mindig fogalmam sincs, hogy jó ötlet-e megjelenni a céges rendezvényen.

- Hello , te vagy Seya? – törte meg egy kedves férfihang az éjszaka csendjét.

Tetetett mosoly húzódik a számon ahogy felmérem ki áll velem szemben. Alex csak képet mutatott róla, s bár aranyosnak tűnik nagyon nem az esetem. Mindegy, a célnak megfelel. – Szia Mhin!

- Egész gyorsan megtaláltalak, pedig tartottam attól, hogy itt kell először találkoznunk. – Fejtette ki aggodalmát, majd felém nyújtotta a jobb kezében lévő szál rózsát. – Ezt neked hoztam!

- Kö- köszönöm! – dadogtam, bár nem zavaromban, még csak nem is a meghatódottságtól.

Most komolyan? Ez egy istenverte virág. Értem én meleg vagyok, persze szeretem a virágokat.... A réten vagy egy kertben. Egyébként se világos ki találta ki ezt a szokást, mert nagyon aranyos gesztus, de nekem kell cipelnem egész este. EGÉSZ ESTE! Elvárják, hogy szorongassam az egyik kezemben folyamatosan. Nem tehetem le, nehogy valahol ott felejtsem, és megsértsem vele a másik felet.

Ezt megelőzve egy laza mozdulattal letépem a szárának egy részét, majd a mellkasom feletti zsebbe tűztem. Partnerem szemei elkerekedtek, de átsuhanhatott fején egy gondolat, mert egyből rendezte is arcizmait.

- Remélem nem probléma! – mutattam a rózsára – Itt nem lesz baja! Indulhatunk? – kérdeztem, miközben léptem is beljebb, hogy kezdetét vegye végre pár órás szenvedésem, és haza mehessek.

A hátam közepére se kívántam a rendezvényt sem pedig azt, hogy megtudják a munkatársaim, hogy meleg vagyok. Nagyon remélem Mhin számára is világos, mert Alex találta ki ezt a forgatókönyvet. Vagyis ő sózta rám a pasit.

Viszont bevallom lépnem kell valamit Shonnal szemben, hogy ne zaklasson.

Érdekes, hogy az elején mennyire könnyű volt elkerülnöm, és mennyire féltem tőle. Aztán mennyire összetört újbóli találkozásunk. Momentán pedig, mint ahogy régen is, meg tudnám fojtani egy kis kanál vízben, mert ő sem hagy lélegezni.

Elrontja a randimat, és követ munka után. Igen, észrevettem, még szívatni is próbáltam, de nem ment el a kedve. Valamelyik nap órákat sétáltattam, és még egy hittérítő unalmas előadást is kivártam, de semmi hatás, nem lehetett lerázni. Megkeseríti az életem.

A rendezvényt meg kell hagyni, azért szépen összehozta a La rouge szálloda alján. A cég számára elkülönített terem gyönyörűen fel volt díszítve. A lámpák fényeiben ragyogott szinte belülről. A svédasztal közepén egy terjedelmes jégszobor, alatta csipkés terítő, mindenhol vázák, virágcsokrok, és masnik. Falak helyett pedig óriási üveg ablakok adtak a kívülállók számára is betekintést. Nem giccses, mégis extravagáns, ezzel is emelte munkahelyünk hírnevét. Természetesen a fotósok és az újságírók sem maradhattak el. Részben ezért éreztem tanácsosnak meghúzni magam. Szakmai körökben egyre nagyobb a hírnevem, és semmi kedvem nem volt beavatni senkit a magánéletembe, szóval remélem csak Shon számára lesz világos miért van velem ez a srác, és nem Ariss. Még akkor is ha csak félrevezetés.

Hosszas gondolkodásomból kiszakítva egy meleg kezet éreztem meg hátamon végig simítani. – Seya, nem érzed jól magad? – érdeklődött Mhin.

- De, csak – vettem egy mélyebb levegőt – Mennyit mondott neked Alex? – Miközben vártam válaszát magamhoz emeltem egy pohár pezsgőt, amit gyorsan lehúztam, hogy könnyebb legyen kitálalnom neki, ha szükséges.

- Hát – töprengett – hogy itt ingyen ehetek, és ihatok amennyi belém fér. – Nevette el esetlenül magát, nekem is jobb kedvet hozva.

- Valóban. – bambultam a tömegbe.

- Figyelj, egy ideje itt vagyunk, és én megkóstoltam mindent amit lehetett, míg te csak nézel ki a fejedből. Hallottam, hogy még nem vagy túl egy csalódáson. – fogta meg kezem – Nem akarok tőled semmit, hacsak te nem döntesz úgy. De próbáld meg kicsit élvezni az életet.

Oldalra döntött fejjel fürkésztem a tőlem pár centivel magasabb fiút, majd rászorítottam kezére. – Menjünk ki a teraszra – vontam magam után, s mikor kiértünk az eget bámulva folytattam beszélgetésünk. – Tudod elég jó képű vagy..

- Igen, és most jön a de. – vigyorgott – Nyugi, nem a kezed akarom megkérni. Sőt ha nem szeretnél velem barátkozni azt is megértem. Ettől függetlenül, ha már itt vagyunk érezzük jól magunkat!

- Rendben, csak maradjunk a teraszon még egy kicsit. - Megkönnyebbülve kijelentésén sétáltam pár lépést előre a homályba, mert a neon fény már kiégette a szemem, mikor észrevettem, hogy Shon egy csodaszép fiatal lány társaságában bukkant fel mögöttünk.

- Hmm – ballagott közelebb partnerem hümmögve, s fülemhez hajolt – Ne ilyen feltűnően bámuld, mert észreveszi még ha sötét is van.

Ekkor csakugyan találkozott tekintetem Shon fagyos szemeivel, mire elkaptam fejem, s Mhinre néztem kissé kétségbeesetten, aki már éppen elhajolt tőlem.

- Szóval ő az? – kérdezte, de nem nézett rá – Tegyük érdekesebbé? – húzott magához derekamnál fogva, s mielőtt még válaszolhattam volna száját az enyémre illesztette. Nem éreztem vadságot vagy akár vágyat tettében. Lassan mozgatta ajkait, s hamar elvált tőlem még viszonozni se volt időm. – Remélem más nem látta. – suttogott, s távolabb állt.

Ez a srác eszméletlenül kedves, sőt valóban jóképű a maga módján, határozottsága és merészsége ráadásul egyre vonzóbbá teszi. Tőlem mégis csak annyira telt, hogy lecsuktam szemem, és egy nagy sóhajjal lehajtottam fejem, még így sem éreztem iránta semmit. Nem volt célom féltékennyé tenni Shont, de jól esett partnerem próbálkozása. Azonban ahogy kinyitottam pilláimat, hogy újra Mhinre nézzek, láttam, hogy a másik dühösen közeledik felénk.

- Siess az asztalokhoz, én elmegyek mosdóba. – húztam befele partnerem, elrohanva a feldúlt fiú mellett, aki egy pillanatra visszahőkölt.

Nem kell a balhé, és sajnos mindkettőnkben meg van az a habitus amivel tönkre tehetnénk ezt az estét, így hát jobbnak láttam visszavonulót fújni.
Kilépve az elkülönített részről, ahol az estély volt szinte sprintelve róttam a szálloda folyosóját. Valamiért reméltem, hogy nem jön utánam, de tudtam, hogy sokat kérek a jó istentől.

- Seya! – kiáltott mögöttem, mire megtorpantam.

- Miért jöttél Shon? – Fordultam felé számat rágcsálva. Míg ő csendesen közeledett. Kavarogtak bennem a gondolatok egyrészt arról, hogy miért nem hagy már végre békén, azonban leginkább amiatt, hogy hogy nyomatékosíthatnám benne, szeretnék végre tovább lépni. – Menj vissza, és randizz azzal a csajjal inkább ahelyett, hogy rám pazarolod az időt! Te a nőket szereted, nem vagy meleg! Ne kövess, és felejts el mindent. – iszkoltam volna el, de ekkor megszólalt.

- Te tényleg eltaszítanál magadtól? Keresnél inkább egy másik fickót akivel együtt alhatsz? Csak ne velem legyél, mert azt mondod nem vagyok meleg?

Erre a mondatára elködösödött tekintetem a dühtől, s mélyeket lélegeztem, hogy nehogy megüssem. Valóban? Megint hozza formáját, mintha az én hibám lenne az egész. Ám folytatta.

- Igazad van nem vagyok meleg, szeretem a nőket!

Nyeltem egyet, s gúnyosan félmosolyra húzva a szám ránéztem. A fájdalmat próbáltam kitörölni elmémből, ami azóta visszakacsintgatott mióta újra megcsókolt, s értetlenségemet kifejezve húztam feljebb szemöldököm.

- Seya, most igazán figyelj arra amit mondok, mert nagyon szerettem a nőket, de pillanatnyilag az egyetlen akire szükségem van az te vagy. Valóban nem vagyok meleg, sohasem vonzódtam más férfihez csak hozzád. Te vagy az egyetlen aki valaha érdeket, és aki kell. – Vállaimat megfogva hangsúlyozta ki szavai jelentőségét. Őszintesége meglepett, s meleg szavai kellemesen simogatták az elmúlt napokban megkeményedett szívemet. - Mikor nem vagy velem akkor is csak te jársz a fejemben, érinteni akarlak, ölelni, csókolni és boldogságot okozni neked. – Harsogta felém utolsó mondatát, s talán a tehetetlenségtől vagy a láthatólag előtörni készülő könnyeitől megrázkódott teste. Elengedett, s oldalra fordítva a fejét nézte a palafont, minden bizonnyal azért, hogy visszatartsa a sírást.

Haragom pillanatok alatt elszállt, ahogy megemésztettem mondandóját, s kezem magától mozdult. Arcára simítottam, majd mikor rám nézett inkább csak átöleltem nyakhajlatához bújva.

- Bocsáss meg. – font körbe ő is erős karjaival.

- Talán kaphatsz próbaidőt. – motyogtam – De most engedj, had menjek el a mosdóba. – Kíséreltem meg odébb állni, mivel úgy éreztem mégsem adhatom be a derekam ilyen könnyen.

- Kiöblíteni a szád? – fogott még mindig erősen, s vicceskedve nézett rám – Láttam azt a csókot! – fintorodott el.

Félretolva gátlásaimat, vagy minden nemű elhatározásom kezeim közé fogtam arcát, s megcsókoltam. Szívem nagyot dobbant mikor nyelvével végig simította az enyémet. Kisebb sóhaj hagyta el a szám, de ennek nem most jött el az ideje. Bosszút akartam állni, hogy ne érezze nyeregben magát, s ajkaira suttogtam – Most már közvetetten te is csókolóztál vele. – kuncogtam, miközben elváltam tőle, s ő ledöbbenve nézett.

Megsajnáltam – Nincs közöm hozzá, és még csak át se dugta a nyelvét. – Legyintettem, majd magára hagytam, mert tényleg éreztem, hogy pisilnem kell.

Mikor végeztem folyó ügyeimmel a csaphoz lépve eltűnődtem magunkon, s a tükörben vizslattam magam. Egy hónappal ezelőtt a fél karomat odaadtam volna, hogy ezeket a szavakat halljam.

És hogy állunk jelenleg? Rettegek, szorongok attól, hogy számára ez csak egy fellángolás, s én újra beleélem magam. Szerettem volna, ha ezek a szavak nem csak üres kijelentések lennének, azonban a kétely beágyazta magát közénk. Egy nagy adag jéghideg vizet markomba vettem, hogy hűsítsem vele arcom, s felnézve ismét magamat kerestem a tükörben, ám ekkor már ott állt Shon is mögöttem. Nem hezitált, ahogy találkozott tekintetünk maga felé fordítva tapadt ajkaimra, ezzel minden gondolatomat elűzve.

Mintha bármelyik pillanatban eltűnhetnék úgy kapott derekam után, csókjaival erőteljesen ostromolta számat, s erős karjaival próbált összetörni. Vagy csak én gyengültem el? Ajkaimat ízlelgetve tépte, s mikor fogaival kicsit erősebben rászorított felnyögve tátottam el. Vélhetően ez volt a célja, hisz nyelve utat talált enyémhez. Szenvedélye elhomályosította tudatom, érezni akartam őt, s minden egyes porcikáját. Morrant egyet, ahogy visszacsókoltam. Egyik kezemet selymes hajába vezettem, míg másikkal válla felett átnyúlva lapockáját markoltam. Gyomromból kellemes meleg érzés sugárzott testem minden szegletébe, s egyre inkább kezdte befűteni a légkört. Kívántam őt.

Karjai megmozdultak derekamon, s mancsával először fenekemen simított végig, majd megállt a hajlatnál enyhén combomba markolva. Csókunkba mosolyogva teljesítettem akaratát, s ölébe ugrottam. Fáradhatatlanul húzott magához, és én sem szándékoztam elengedni. Azonban egyre fogyott levegőnk, így lihegve csókolt szám szélére, s haladt egyre lejjebb nyakamhoz. Hátravetettem fejem, hogy jobban hozzám férjen. Egy ponton megállt, feljebb húzta ajkait végig ütőeremen fülem tövéig, s zihálva suttogott. – Ne menj vissza hozzá.

Először azt se tudtam mire vagy kire gondol. Lassan azért elérte agyamat a tudat, hogy hol vagyunk, és miért, majd újra hallottam. – Kérlek, ne menj vissza hozzá! Nem akarom, hogy hozzád érjen, hogy hozzád szóljon! Legszívesebben bezárkóznék veled örökre egy szobába, hogy senki másnak ne legyen köze hozzád.

Szemébe nézve megráztam fejem, hihetetlen volt, hogy ezt hallom. Kuncogva öleltem át nyakát hozzábújva, s közben engedtem derekát ölelő lábam szorításán, hogy lábra állhassak. – Nem bújhatok el egy sarokba hátha haza megy. – léptem végül távolabb tőle, hogy végig gondolhassa mit is kért tőlem az imént.

Ám ő a kezem után kapva rántott újra magához. – Gyere velem haza, nem kellek már ide! Tudom, hogy te is szeretnéd átbeszélni ezt az egészet.

Kétségbe vonva szavait kerestem tekintetét. Még is csak ő a szervező, hogy mehetne el? Azonban nem várt tovább válaszomra kirontott velem a mosdóból, s a szállodából. Beültetett a kocsijába, egy apró bíztató mosolyt küldve felém, majd a motor bőgésére realizáltam, hogy komolyan gondolja.