Székemben hátradőlve az íróasztal mögött töprengtem tetteimen, s a borvidéken töltött hetünkön, amikor Goro titkárnője kopogtatva benyitott irodámba.

- Zavarom? – érdeklődött.

- Dehogy, ön sosem. – kacsintottam rá, amitől elpirult.

- Megbeszélés lesz a vezetőségnek az ebédlőben. – informált.

- Az ebédlőben? – kérdeztem vissza, ugyanis ez szokatlan volt. A vezetőség be se teszi oda a lábát. Főleg éttermekben esznek. Az a ranglistán lentebb helyezkedőké volt, ha lehet így fogalmazni.

- Igen, tudja Ria szülni megy, és egy gyors összejövetelt tartanak, amire mennie kellene.

- Öm, Goro tudja? – érdeklődtem, hátha csak egy gyermeteg átverés. A suliban sokat csináltunk ilyet, és hiába idősebbek nálam a tagok, valahol nekik is ki kell engedni a gőzt. Talán arra gondoltak megviccelnek.

- Az úr kért meg, hogy szóljak.

Innentől kezdve vitának helye nem volt. Keresztapám szava szent, ezért megindultam. A nő ahogy látta ezt egyből tovább állt, hisz ő nem volt hivatalos.

Beérve az ebédlőbe helyet foglaltam, majd körbenéztem az asztalnál ülők közt. Valóban csak a nagykutyák voltak ott. Az asztalfőnél Goro, vele szemben én, jobbomon Szel, aki egy törékeny nő látszatát nyújtotta. Ellenben amikor ordított az emberekkel rájöttél, hogy ez nem így van. Ariss jutott róla eszembe valamiért. Megrázva fejem elhessegettem az utóbbi gondolatát, mert már a HR vezetőjét, Szel-t is frusztrálta, hogy szinte bámulom. Mellette Zero a pénzügy vezetője, aki figyelmét Denisz kötötte le a külföldi kapcsolattartónk. Bal oldalamon Yuki kezdte a sort aki a kimutatásokkal foglalkozott, illetve a megrendelőkkel, aztán jött Ria a babaváró, ő volt a rendezvény szervezőnk, és Gin zárta a sort, az ügyfélszolgálat vezetője. Így voltunk nyolcan a kicsinek nem mondható helyiségben.

- No, most, hogy mind itt vagyunk, vedd elő. – kuncogott Szel.

- Itt mindenki előtt? – poénkodott Yuki.

- Ne már, zavarba hozzátok az ujjoncot. – sandított rám Ria.

- Mi hozzuk zavarba? – háborgott Yuki, majd egy kéjenc mosoly keretében hozzá tette – Te talán egy dinnyét őrizgetsz a pólód alatt, vagy csak megszállt a szentlélek?

Ria szemét forgatva fordult felém – Ne aggódj mi valójában így szoktuk levezetni a minden napos frusztrációt.

- Amúgy hogy fogják hívni? – tudakolódott Zero kevésbé közönséges hozzászólással mint az előtte lévők. Ám erre mindenki hahotázott.

- Dani – közölte Ria meglepődve.

Gin abba hagyva a nevetést magyarázatot is adott tettüknek. – Már vagy féléve tudja mindenki. Sőt van aki így hívja a pocakot. Feltűnt neked egyáltalán eddig hogy várandós?

- Ne cukkold – védte meg látszólag Denisz – Neki az se tűnt fel, hogy van saját gyereke. Tiéd egyáltalán?

- A jelenlévőkön kívül eddig mindenki azt mondta, hogy hasonlít rám. – bólogatott bőszen Zero – A postásunk nem csinálhatta, mert nő, a villanyt pedig én szerelem otthon.

Erre újabb röhögésben tört ki mindenki. Atya ég hova kerültem, eddig nem gondoltam volna, hogy ilyen öm..ilyenek. Főleg ha a munkájukat veszem alapul. Ők nem hibáznak, nem is tehetik meg, mert akkor a cég domio szerűen omlana össze. Sosem láttam még, hogy így viselkedtek volna. Az meg külön felkeltette az érdeklődésem, hogy Goro mindezt a közjátékot szó nélkül tűri. Valójában most realizálódott előttem, hogy mindenkinek van emberi oldala, és ahogy látom gyengepontja is.

Meghökkentségemből Yuki újabb hozzászólása rángatott ki – Akkor előveszem. – Majd a hűtőhöz sétált, és egy sütemény halommal tért vissza.

- Van itt laktóz mentes, glutén mentes, cukor mentes, és egészséges. – helyezte az asztalra – mindenki vegyen olyat ami tetszik. Úgy gondoltuk ezzel búcsúztatunk Rin az utolsó napodon. – majd a megnevezettre nézett, aki a sok hormon hatására sírni kezdett.

- Jajj, ne pityeregj – mondta neki Szel, aki gyorsan rá is markolt egy torta szeletre és beleharapva az első falatba már tömte volna magába a következőt, mikor fuldokolni kezdett.

- Nyeld le! – parancsolt rá Yuki.

- Nyeld le! – vigyorgott Denisz perverzen.

Kisvártatva tényleg sikerült a művelet a lánynak, de nem volt könnyű. Azt azonban én sem tudtam, hogy a desszert miatt fuldoklott, vagy azért mert már közben nevetett. Ám a végén olyan mondat hagyta el száját, amit maga sem mérlegelt. – Lenyeltem, ha nem lenne finom most rátok kenném! - S ezzel megint felnyerítettek. Hogy mindenről a szex jut eszükbe, ez hihetetlen!

Goro komolyabb beszélgetés érdekében magához vette a szót. – Ria, örülök, hogy a csapatunk tagja voltál. – Mikor meghallották hangját az asztalfőn ülőnek mindenki lenyugodott – Ha kibabáztad magad várunk vissza szeretettel! Addig is – fordította tekintetét felém – te veszed át a helyét!

- Mi? – Kerekedtek ki szemeim hirtelen. Még jó, hogy nem ettem, mert most nekem is félrecsúszott volna. – De én nem értek hozzá!

- Nyugi fiam – ért fülig szája, miközben beleszúrta villáját az általa kiválasztott édességbe – Most én vicceltem! Csak kis időre, amíg nem tud munkába állni, akit helyette vettünk fel. Sajnos a két hét múlva lévő céges bulit - különös volt ezt a szót hallani egy idősödő ember szájából – neked kell elrendezned. Ria már mindent előkészített, csak figyelned kell, hogy valóban úgy alakuljanak a dolgok ahogy az a nagykönyvben meg van írva.

Nem akartam mindenki előtt ellenkezni – Jól van.

-Oh, hogy itt milyen jó illatok vannak! –indultak be megint Ria hormonjai – Úgy megennék egy kis rizses húst. Több se kellett Gin feje vörösödni kezdett. – Most mi van? – Csapta vállba a lány a mellette ülő ügyfélszolgálat vezetőt. – Egész nap erről a kajáról beszéltetek Denisszel.

A külföldi nevű fiú kaján vigyorral adott magyarázatot. – Mert az egyik alárendeltje Mark a 70-es nénikre bukik. – Ennek köszönhetően mindenkinek egy óriási kérdőjel jelent meg fejében.

Gin átvette a szót, mi közben szalvétájával törölgette száját – Mark reggel óta videókat mutogat, hogy hogy szexel a hölgyekkel. Mire megkérdeztük miért teszi, a válasz annyi volt, hogy mert ők csinálják a legfinomabb rizses húst.

- Fújj – undorodott el Zero.

- Ah, de előítéletesek vagytok. – morrant fel Yuki – Ha szereti a néniket, mi a gond? Talán a melegekhez is így álltok?

Kérdése miatt a szívem kihagyott egy ütemet. Ráeszméltem, én is szeretném tudni a választ.

- Nem, ha szerelmes vagy az más. – Jelentette ki Denisz - Viszont neki van felesége, és tényleg csak a kaja miatt csinálja. Bolond!

Yuki láthatóan megkönnyebbült. – Rendben. – Majd nemes egyszerűséggel felszültebbé tett – Tényleg Goro, mi van azzal a jó seggű marketingessel Seyával? Rég láttam.

Számomra világossá vált, hogy Yuki meleg, nem titkolja, ráadásul Goro is tud róla. Sőt az arca sem rándult erre a kérdésre, mintha nem is érdekelné.

- Semmi, továbbképzésen van. – válaszolt – De szerintem ő nem a te csapatodban játszik. Legutóbb a nyári rendezvényen egy gyönyörű lánnyal láttam kézen fogva.

Ria helyeselt - Igen, Arissnak hívják a barátnőjét. – Megnéztem a vendégek listáján, mert a csajok az irodában odáig voltak Seyáért, és ki akarták deríteni kit átkozzanak.

Megkönnyebbültem sőt, mindent összevetve rájöttem, hogy többször kellene összejárnom a vezetőséggel. Végre megtudtam miért nem jár be. Jó, az meg volt, hogy „lebetegedett", de ennyi ideig? Bár ahogy ott hagyott csapot-papot, s a borászatot még ez sem volt túl hihető. Keresztapámnak nem szóltam mit mondhattam volna? Megdugtam, aztán lekoptattam, de nem beteg..na ott szerintem nem csak a síromat ástam volna meg, már önszántamból ugorhattam volna bele. Egyébként sem vitt volna rá a lélek. Így is olyan üresnek éreztem a napokat amióta nem látom, nem akartam kirúgatni.

- Nos, ha megettétek a sütiket irány dolgozni! Nem érünk rá – tolta ki maga alól Goro a széket, amit én is követtem. Nem volt kedvem az édességhez, valahogy már nem olyan jó az étvágyam mint régen.