- Ne bassz.. –nézek Seyára akinek grimaszba torzult időközben arca.

- Pfújj..ezek összejöttek? - hitetlenkedett – De hát.. – látszott rajta, hogy erőteljesen gondolkodik – De hát..- Újra csak ennyi jött ki a száján, mire megelégeltem.

- Melyik miatt vagy így elkeseredve? – kérdeztem rá – Most akkor Ren kell Alex vagy Ariss?

- Pfújj, egyik se! – csóválta meg fejét – Ezeket túl régóta ismerem, a gondolat is undorító, ráadásul meleg vagyok, Rennel pedig nem ismerjük egymást.

Egy kétségbeesett kuncogás hagyta el ajkaimat, majd inkább kettőnk problémájára tereltem a figyelmet. – Engem se ismersz, még is egy ágyban alszunk ma.

S ezt követően elhagytam a helyiséget. Tisztában voltam vele, hogy nem mehetek a szobába, hisz ki tudja mit csinálnak éppen azok ketten. Pedig másra se vágytam a hosszú nap után csak egy fürdőre, és az ágyamra. Egyedül. Lábamban az izmaim kezdték feladni a szolgálatot az egész napos ácsorgás után. Ráadásul valami eszement ötlettől vezérelve tettem egy nagyobb sétát is, mintha csak kínozni akarnám szerény személyem. Egy-két óra elteltével azonban újra a pincészet teraszán találtam magam, ahogy az egyik padon nézegetem a csillagokat. Gyönyörű volt a látvány. A reggeli felhők már rég elillantak, így az ég tisztán mutatta meg teljes pompáját. A városban is sokszor álltam erkélyemen dohányozgatva, hogy megcsodáljam őket, azonban a szmog és a fényszennyezettség miatt fele ennyire sem voltak láthatóak. Mikor már csak pilláztam felfele, és lassan kezemre égett cigarettám, elnyomtam a csikket, és a szobába vettem az irányt.

Felérve észrevettem, hogy az éjjeli szekrényen még ég a kislámpa. Ariss Alex mellkasán fekve szuszogott, aki átölelve a lányt nyammogott békésen. Seya háta pedig a másik ágyon szinte a falhoz tapadt úgy durmolt, egész nagy helyet biztosítva számomra. Megmosolyogtató volt a látvány. A fürdésre már nem tudtam és nem is akartam koncentrálni, így csak felvettem egy tiszta pólót, és egy rövidnadrágot. Mégsem aludhatok alsóba, hisz nem egyedül leszek, ráadásul ..khm.. férfi vagyok mi lesz ha reggel merevedéssel ébredek? Különböző elméleteket gyártva, hogy is magyarázzam majd ki magam lekapcsoltam a fényforrást, majd Seyával szembe helyezkedtem el. Először háttal akartam aludni, de rettegtem a tudattól, hogy a fiú felé fordítsam alsó felem. Így próbáltam meg minél hamarabb álomra hajtani fejem, ami majdnem sikerült is. Csakhogy Seya mellkasomnak nyomva buksiját közelebb húzódott. Atya ég, pont most mikor már mozogni sincs erőm. Ráadásul hajat moshatott, mert csak úgy áradt belőle az az édeskés illat, ami eddig is csak a bajt hozott rám. A szívem dobbant egyet, hogy a vérem felpezsdülhessen, viszont idegesség helyett jól eső nyugalom áradt szét ereimben. Olyan kellemes volt így, hogy végül elnyomott az álom.

Következő nap arra keltem, hogy egyedül vagyok a szobában. Megkönnyebbülve nyújtózkodtam egyet. Fáradt izmaim fájdogáltak, de már sokkal jobban éreztem magam. Eszméletlenül jót aludtam.

Az ágy végében ledobott nadrágomból próbáltam meg kihalászni a telefonom, hogy megnézhessem az időt, mikor Seya nyitott be az ajtón egy tálcával a kezében. Némi reggeli féleség volt rajta és egy csésze kávé.

- Jó reggelt! – köszöntem vizslatva a felém közeledőt, aki megvárta, hogy felüljek a heverőn és a tálcát az ölembe nyomta.

- Neked is, bár már elmúlt két óra. A srácok is rég úton vannak hazafele. – dőlt el a saját ágyában miközben lerúgta magáról papucsát.

A látvány nevetésre késztetett. – Egész otthonosan mozogsz már itt.

-Ha, ha, ha – csúfolódott, de véletlenül sem fordult felém - Fogyaszd azt el, aztán szekálhatjuk még egymást, addig meg legalább hagyj csendben pihenni, mert nem aludtam túl jól. Kevés volt a helyem. – jelentette ki, majd hátat fordítva nekem gömbölyödött össze mint egy kiscica.

Addig agyaltam kijelentésén és pillanatnyi levertségén, amíg valóban eltűnt minden a tálcáról. Ezért a szekrényre tettem kezemből, és én is kényelembe helyeztem magam. – Baj van? – érdeklődtem, mire ő felém fordult végre.

- Nincs. Mondtam, hogy szar volt az estém. – próbált lerázni, de valami szokatlan fény volt szemében amit nem tudtam hova tenni.

- Aham, pedig hozzám bújtál, és nekem volt kevesebb helyem. – mentem bele a témába, holott az éjjel megígértem magamnak, hogy erről nem beszélünk.

- Hazudozhatsz, de mikor felkeltem te szorongattad a derekam. Emiatt arra kellett ébrednem, hogy Ariss lefotóz, Alextől pedig végig kaptam a megjegyzéseket, hogy miért nem vagyunk még együtt. – morgott az orra alatt – Pedig ha tudnák, hogy ez lehetetlen..- halkult el utolsó mondatára, majd magabiztosabban felkelt és a laptopomhoz lépett – Fejezzük be a papírmunkát, aztán végre a holnapi napot is pihenéssel tölthetjük, hisz az az utolsó éjszakánk itt.

- Szóval holnap szabadfoglalkozás. Akkor kezdjünk bele. – állapítottam meg aztán kiszedve kezéből a gépet folytattam – Megcsinálom, később leellenőrizheted. Addig pihenj! – parancsoltam rá. Biztos tényleg csak kimerült. Boldogan vetettem bele magam a feladatba, ami nem volt olyan vészes, mert tudtam, hogy mit akarok beleírni az előző napi pultozás végül csak hasznomra vált. Egyébként is elégedettséggel töltött el, hogy nem melegedtem be ez alatt az egy hét alatt. Jóllehet voltak köztünk olyan helyzetek amiket munkatársak nem csinálnak, de van rá esély, hogy barátok igen. Nem, nem a buli estéjére gondolok, mert az kiverte a biztosítékot, de azóta csak cukkoltuk egymást, szóval amolyan barátiasabb a kapcsolatunk.

Törökülésben az ágyamon gyorsan bepötyögtem a gépbe az utolsó szavakat, hogy meg tudjam mutatni Seyanak – Kész! – kiáltottam fel, s fel se tűnt eddig, hogy a heverőmön van, és hátam mögül figyeli amit csinálok. Mikor visszatértem a valóságba éreztem közelségét, leheletét a tarkómon, finom illatát a levegőben. – Várj - fordultam felé nagy lendülettel – inkább..- pupilláim kitágultak, és el is hallgattam egy pillanatra mikor észrevettem, hogy ajkaink közt alig húzódik pár centi távolság – odaadom a laptopot – folytattam suttogva, mert mélyen a szemeimbe nézett, de nem bírtam megmozdulni, lefagytam. Láttam, hogy ő se tudja eldönteni mi legyen. Lassan édes nyelvével megnyalta ajkait, amitől éreztem, izmaim megfeszülnek, szívem lüktetve terelte a vért egy bizonyos irányba. Mely meglehetősen kényelmetlen volt. Tekintetem cikázott szeme, és lágy, fényes ajkai között, megérezem arcomon levegővételét, s kellemes érzés futott végig rajtam, nehezebb helyzetbe hozva férfiasságomat. Ez minden csak nem baráti viszony, azt hiszem mégis hatással van rám.

– Nem kell ideadni, csak fordulj vissza – várt.

- De.. –suttogtam ajkaira.

Rám kacsintott.- Vagy maradjuk így?- Ennek biztos kötélből vannak az idegei.

Egyből megfordultam. Nem vagyok meleg, mondogattam magamban. Ekkor eszembe jutott amit a bátya modnott.. Vajon tényleg képes lenne megdugni? Borzongás futott újra végig gerincemen, csakhogy ez nem a jobbik fajtából. Én erre nem vagyok felkészülve. Tényleg nem vagyok meleg ha még a gondolatától is kiráz a hideg. Ugye? Egyáltalán elhihetem, hogy a bátya? De min is gondolkodom?

- Bírd ki egy kicsit, gyorsan át futom a szememmel, és így egyből ki is tudod javítani. – magyarázza meg tettét, s az ölemben lévő gépre nézett. Álla pár milivel vállam felett helyezkedett el, épp, hogy nem ért hozzám. – Mint például itt. - Mutatott az egyik szóra, amit elgépeltem. Ahogy oda emelte kezét csupasz bőrünk összeért, s karja ráérősen simított végig karomon. Nem vagyok meleg.

Kijavítottam, és odabökött a következőre. Bőrünk folyamatos súrlódása, leheletének simogatása arcomon, mikor magyarázva felém néz, teljesen kikészít. Legalább az illatát ne érezném. Mert nem vagyok meleg.. Eljutottam odáig, hogy visszatartva a levegőt, erősen koncentráltam irományomra.

Ó istenem csak legyen vége, hogy elintézhessem a fürdőben ezt a kis problémát. Biztosan az a baj, hogy rég voltam már bárkivel, és ..ne újra hozzám ér... Mély levegőt véve szorítottam végül össze szemeimet.

- Megvagyunk! –paskolta meg vállamat- Ügyes voltál!

Erre a kijelentésére vártam, egyből felugrottam visszaejtve az ágyra gépemet. – Megyek fürödni!

- Miért ilyen sietősen? Még el kell küldeni a cégnek! – kiált utánam.

Én pedig már az ajtó mögül szólok vissza – Küldd el, kérlek! Gyorsan elkészülök, hogy mehessünk inni.

Éreztem, hogy egy pár pohárkával jólesne valami szíverősítő, mert ezt így nem lehet kibírni, a szívem össze-vissza dobog. Azt hiszem össze kell szednem egy nőt rövid időn belül.

Vágytól forró testtel álltam a langyos zuhany alá. Férfiasságomra markoltam végre, s elkezdem mozgatni kezem. Akárhogy próbálok csajokra gondolni, mégis az ő arca ugrik be. Eszembe jutott bőrének aromája, lágysága, minek hatására egy nagyobb nyögés csúszott ki számon.

- Jól vagy ? – hallottam a kérdést kintről, mire összerezzentem, hisz a gondolatát is el kellene űznöm. Ehelyett a kelleténél is jobban beleélem magam. Ügyes vagy Shon!

- Elcsúsztam, de semmi bajom. – jött hirtelen a kifogás, majd ajkamba harapva folytattam önmagam kényeztetését.