-Igen- mosolyodtam el, és lassan leereszkedtem az ágyra.
Karol egy mélyet sóhajtott.
-Mint tudod, mi Kornéllal ikrek vagyunk- kezdte, én meg bólintottam.-De ez nem teljesen így van. Ma meghallottam, amint apa anyával, pardon Laurával, beszél, hogy mikor kéne ezt nekünk elmondani. Eleinte nem értettem. Aztán folytatták, és megtudtam, hogy apa előző kapcsolatából vagyok. A nővel szakított, mármint az anyámmal, és összejött Laurával, Kornél anyjával. Bonyolult. Tehát nagyjából két nappal hamarabb születtem, mint Kornél. Anya egyik nap otthagyott apáék ajtaja előtt egy levéllel és lelépett. A levélben az volt, hogy én az ő lánya vagyok, viselje gondomat, továbbá, hogy ne szóljon erről nekem egy szót sem- ennél a résznél kicsit elkezdett csillogni a szeme, de azért folytatta.-És most itt vagyunk, 14 évet hazugságban éltem- motyagta.
-Ne így fogd fel- karoltam át bizonytalanul, de amikor nem lökött el magától, felbátorodtam.-Apukád tényleg szeret téged, Laura meg úgy nevelt téged, mint a sajátját. Kornél meg nem tudott semmiről, nem?
-De. Viszont... miért nem akarta az igazi anyám, hogy tudjak róla? Nem szeretett?
-Biztos van rá magyarázat. Ha akarod, segítek kideríteni, hogy ki az anyád- néztem rá.
-Tényleg? Segítesz?- nézett vissza kételkedőn.
-Igen. De most haza kell mennem, mert különben holnap dupla erősítőt kell csinálnom- nevettem fel.
-Persze. És köszi. Én ugyanúgy a Szent Johannába járok, csak az a osztályba. Holnap megkereshetlek?- ölelt meg szorosan.
-Természetesen. Holnap találkozunk- intettem még egy utolsót, és kiléptem a szobából.
Karol szobájával szemben volt Kornélé. Beléptem, és ami bent fogadott, kicsit megdöbbentett. Gondolom, most mindneki azt várja, hogy bejelentem, a barátom megcsalt. De nem. Kornél az ágyán ült, gitározott, közben pedig énekelt.
Meglepetten nézett fel.
-Öhm, hogy van Karol?- kérdezte egy kis idő múlva.
-Jobban, és elmesélte, hogy mi történt- válaszoltam miközben körbenéztem a szobájában.
-Meghallgatod? Egy új dalt tanultam meg- mutatott a gitárjára.
-Mi a címe?- kérdeztem, és elhelyezkedtem az ágyon.
-Impossible. Egész jó dal. Hallgasd.
Lejátszotta nekem, de utána mennem kellett. Mindenkitől elköszöntem, és elindultam hazafele.
-Épp időben. Fél perced volt még- nyit ajtót anya.
-Tudtad, hogy Karol nem Laura lánya?
-Persze. Előttem nincsenek titkok- dobta hátra a haját anya nagyképűen. Mondjuk, ebben van igazság.
Vacsoránál meséltem nekik arról, amit megtudtam Karolról.
-Tényleg rossz lehet- bólogat apa a telefonjába merülve.
-Dave, tedd le a telefont- parancsolta anya.
-De ez olyan érdekes. Most olvastam, hogy az iskola bandát keres, aki játszik az iskolai rendezvényeken.
-Mutasd- kértem el apától. És tényleg! Ez tök jó dolog! Szólok a többieknek.
Vacsi után rohantam fel a szobámba, és azonnal konferenciahívást kezdeményeztem az egész osztállyal. Mindenki azonnal felvette.
-Miért vagy ilyen izgatott?- ráncolta a homlokát értetlenül Bea.
-Meeeert... dobpergést kérek... a suliban lesz egy zenekar. Szóval, ezen a héten a diákok jelentkezhetnek csapatosan a suli zenekara címre. Ők játszanának a bulikon, rendezvényeken, stb. Értitek?- hadartam izgatott.
-Én énekelek, és basszusgitáron játszok- töprengett Kornél.
-Én klasszikus gitáron- emelte fel a gitártját Bea.
-Hm, van egy-két jó dalom, amit én írtam- mondta Kristóf.
-Dobosunk van?- néztem körbe, mintha itt lennének a szobámban.
-Nem is figyeltél, amikor a Balatonban mondtam, higy dobolok?- kérdezte Nathan sértődötten.-Mondjuk Kornélt bámultad, szóval megértelek- tette hozzá.
Csak a szememet forgattam.
-Tehát van egy bandánk. Mert hát, én informáltam mindenkit, ezért ez az osztálybanda is lesz. Mi legyen a nevünk?- kérdeztem.
-Lehetne mondjuk... Csillámpónik!- kiáltott fel Csani boldogan.
Mindenki furán nézett.
-Hm, mit szólnátok a Kings-hez?- csillant fel a szeme Nathannak.
-Én lány vagyok!- hőbörgött Bea.
-Akkor ezt is elvethetjük- sóhajtotta Xav.
-Another- mondta hirtelen Kornél.
-Nekem tetszik- jelentette ki Nándi.
Mind egyetértettünk ebben, és már csak az volt hátra, hogy holnap jelentkezzünk.
-Mennem kell aludni. Mindenkinek jó éjt- búcsúztam el, és mindeki szép lassan kijelentkezett.
-De szupi, lesz egy bandája az osztálynak?- ragadta meg a vállam izgatottan Vali.
-Úgy néz ki. Én leszek a menedzser.
-Valaki menedzsert emlegetett?- rontott be a szobába apa.
-Öhm, én leszek az osztálybanda menedzsere- bólintottam.
-Majd szólj az osztályodban, hogy Dr.F.Mayer asszisztenst keres- Adott egy puszit mind a kettőnk fejére, és az ágyba küldött minket.
-Jó éjszakát lányok!
-Jó éjt apu!
Túl hamar kellett újra felkelnem. Fekvőtámaszozás közben jelezte a gépem, hogy skypon hívnak. Felvettem, és folytattam az erősítést.
-Nem ér rá a suliig?- kérdeztem Biától.
-Nem. A karate edzésemet lemondták, mert az edzőt lecsukták valami illegális cucc miatt. Mindegy. Nem tudsz valahol egy edzőtermet?
-De, abban az épületben, ahova én járok, van karate oktatás is. Majd gyere el velem délután. Ma lovaglásom lesz.
Még beszélgettünk egy kicsit, de mennem kellett, ezért úgy gondoltuk, hogy a suliban folytatjuk.
Kornél megint a kapunk előtt állt. Hosszan megcsókolt, én meg nevetve toltam el egy kis idő múlva.
-Mi ez a nagy érzelgősség?- kuncogtam.
-Karolt mintha kicserélték volna! Nem ordítozik, és tegnap még bocsánatot is kért tőlünk- vigyorgott úgy, mint egy kisfiú.
-Örülök- simítottam végig a hátán.
-Köszönöm. Nagyrészt te segítettél.
-Most jön az a rész, amikor sírva egymás nyakába borulunk, és megjelenik a fejünk felett a The End felirat?- kérdeztem összevont szemöldökkel.
-Szerintem ezt ugorhatjuk- bólintott Kornél halvány mosollyal a száján.
-Na, a szerelmespár is megérkezett?- vigyorgott idiótán Csenge.
-Legyetek tapintattal a szinglikre- hőbörgött Dani.
-De te nem vagy együtt Beával?- értetlenkedtem.
-Nem, ma is az új barátjával jön suliba- csóválta meg a fejét lemondóan.
-Ahogy Beát ismerem, gyorsan rájön arra, hogy nem az a srác az igazi- mondtam együttérzőn.
-Bemegyünk még ma jelentkezni, vagy még érzelgünk egy sort?- mondta unottan Nathan.
-Persze. Majd az osztályban lenne egy kérdezni valóm. De mindent szép sorjában- kúszott lusta mosoly a számra.
Mádaynál lehetett jelentkezni A Banda címre.
-Gondolhattam volna, hogy ti is jelentkeztek. Mindenki dobhárátyájának érdekében nagyon remélem, hogy jól játszotok- sóhajtotta Máday.
-Ne tessék aggódni Máday néni! A mi bandánk nagyon jó- mondta Csenge.
-Meghiszem azt- legyintett, és inkább felküldött minket a termünkbe.
Dorkával és Biával elsétáltunk a szekrényünkig, és előszedtük a képeinket, celluxot, ollót, stb.t, amivel kidíszíthetjük a szekrényünk ajtaját.
Dorka egy tájképet, amit ő maga rajzolt, képeket az osztályról, és banda posztereket, Bia híres karatésokat, képeket, és szintúgy banda posztereket rakott ki. Én természetesen egy-két jól sikerült rajzomat, a balatoni gólyatáboros képeket, és Kenderesi Tamásról egy képet raktam ki. Aki nem tudja, ki ő (bár ezt erősen kétlem): Kenderesi egy nagyon jó magyar úszó, melleseleg a kedvencem. És ha már itt tartunk, Hosszú Katinka is kikerült a szekrényem falára.
Végül bepakoltam a könyveimet a francia cuccomon kívül. Tökéletes!
-Megyünk? 5 perc, és csengetnek- kérdezte Bia a nyelvi előadó felé mutatva.
Csak Nathan, Csani, és Bea voltak bent a teremben.
Csengetés után estek be a többiek hangosan, és jókedvűen. Mindenki "helyfoglalósat" játszott.
Az itteni ülésrend végül ez lett:
Kornél Dani Nathan Csani
Noémi (én) Dorka Bea Bia
Kristóf Xav Nándi Csenge

A francia tanárunk amúgy nagyon jófej, Monsieur Durandnak hívják.
Kedvesen kérdezett minket a nyarunkról, mesélnünk kellett magunkról egy kicsit, hogy jobban megismerjen minket.
Ő is mesélt magáról, és kifejezett érdekesnek találtuk, hogy a szüleinket is ő tanította még az őskorban.:)
Éppen a nyelvtan cuccomat vettem ki a szekrényemből, amikor egy srác megszólított.