Minden a terv szerint halad. Dorka elfoglalta a helyét a fürdőszoba ajtajának takarásában egy vödörnyi vizes lufival. Bia elhelyezkedett Dorka ágyában, és teljesen dermedten feküdt. Bea elbújt Bia ágya alá, én meg az ágyam mögött várakoztam, szintén vizes lufikkal felszerelve.
-Készüljetek- suttogta utoljára nagyon halkan Csenge, és kilépett a szobából. Hallottuk távolodó lépteinek zaját, ami kész ricsaj volt ebben a csöndben.
Csenge pár perccel később visszatért. Odabújt mellém, és mind a ketten meredten bámultunk az ajtóra.
Nagyon halkan, és lassan elkezdett kinyílni az ajtó. A sötétben alig tudtam kivenni, hogy kik jöttek be, csak azt láttam, hogy három alak.
Csenge értetlenül nézett, amit nem tudtam hova tenni.
Az alakok beljebb osontak, és én felkiáltottam.
-Most!- és mindenki előugrott a relytekhelyéről, és nekitámadt a behatolóknak, akik ilyedtükben összeütköztek, és a földre estek. Csak akkor tűnt fel, hogy nem borotvahab volt náluk, hanem zsákok.
-Hat ti?- kérdezték az ajtóból a belépő fiúk, aztán észre vették a földön elterült alakokat.
-Basszus, ezek betörők!- sikította teljes torokból Dorka.
A fiúk gyorsan kapcsoltak. Nathan, Csani az egyiket, Kristóf, Xav a másodikat, és Dani, Nándi a harmadikat fogta le. Kornél odalépett hozzám, magához húzott, és nyomott egy puszit a fejemre.
-A csajom és a barátnői elkaptak három tolvajt- motyogta inkább magának, mint nekem.
A tanárok futva érkeztek a panzió vezetőjével együtt.
-Itt meg mi történt?- kérdezte csodálkozva a panziós.
-A fiúk meg akartak minket tréfálni, de mi ezt megtudtuk, ezért egy tervet eszeltünk ki. Csak nem gondoltuk, hogy betörők jönnek a fiúk helyett- mondtam el nagy vonalakban a sztorit. A többi lány sokkos állapotban volt. A rendőrök kivitték a három férfit, így Kristóf Dorkát, Dani Beát, Csengét Nándi, Biát meg Nathan ölelte át.
-Pár kamaszlány csínytevésének köszönhetjük, hogy elkaptunk három igen hírhedt bűnözőt- ingatta a fejét hitetlenkedve az egyik rendőr.
-Várjunk csak... Akkor miattatok kék, illetve piros a hajunk?- rakta össze lassan Xav. Most vettem csak észre, hogy Kornél kivételével mindenkinek a haja színesen pompázik.
A lányokkal egymásra néztünk, és egyszerre tört ki belőlünk a röhögés. Egész testünkben rászkódtunk.
-Holnap elmegyünk innen! Nem akarom, hogy a diákok további veszélyeknek legyenek kitéve- jelentette ki Balassi, az a osztályfőnöke pedig egyetértett.
-Mindenki menjen vissza a szobájába, és pakoljatok össze- mondta Balassi, majd a többi felnőtt kiséretében kisétált a szobából.
Mindenki lassan kiszállingózott, végül csak Dorka, Bia, és én maradtunk.
-Gyerünk- sóhajtottam. Mind nagyon fáradtak voltunk, és az eddig erőt adó adrenalin kiment belőlünk.
Egy óra múlva mindenki táskával a kezében álldogált a busz előtt.
-Akkor hogy üljünk?- tette fel a fontos kérdést Dorka.
Végül úgy helyezkedtünk, hogy Kornél, én, Dorka, és Bia, Kornél mögé Dani, majd Bea Csenge, Nándi. Nándi mögött Xav foglalt helyett, aztán Kristóf, Nathan, és végül Csani.
A visszaút csöndesebben telt, mint az odafele vezető. Minden lány aludt, a fiúk meg el-el bóbiskoltak.
Kornél belefúrta a fejét a vállamba, és elaludt. Egyenletesen szuszogott, és a lélegzése csikizte a bőrömet.
Épphogy csak egy pillanatra csuktam be szemem, de már is megérkeztünk.
-Ne már- motyogtam magam elé, aztán Kornélhoz fordultam. Nyomtam egy puszit a homlokára, aztán elkezdtem ébresztgetni.
-Kornél, megjöttünk- simogattam az arcát.
-Jóuo- nyújtózkodott egyet, majd felkapta a saját hátizsákját, majd az enyémet.
Lekecmeregtünk a buszról, ahol a szüleim és Vali várakoztak.
-Mindent mesélj el!- ugrott a nyakamba Vali.
-Persze, csak előbb gyere- húztam oda anyáékhoz. Éppen Kornél szüleivel beszélgettek, és Kornél is ott álldogált.
Kornéllal találkozott a tekintetünk, és bólintott. Tudtam, hogy arra érti, mondjuk el a szüleinknek.
-Sziasztok- köszöntem mindenkinek. Anya és apa szorosan megöleltek.
-Tudod milyen érzés, ha lányod tanára felhív éjjel, és azt mondja, hogy egy diákcsínnyel elkaptak a barátnőivel három, ismétlem: három!, betörőt?- kérdezte anya idegesen.
-Ez most leszúrás, vagy...?- kezdtem volna de valaki felröhögött.
Naná, hogy a szülők jót derültek a színes hajú fiúkon, akik unott képpel álldogáltak.
-Lányok...- kezdte anya, de apa olyan hangosan röhögött, hogy nem tudta befejezni.
Bea, Bia, Dorka, és Csenge vihogva jöttek oda hozzám.
-Legalább az egyik fele tökéletesre sikeredett- mondta fulladozva Bea.
-Kié volt az ötlet?- kérdezte anya.
-Egyértelműen Noémi találta ki az egészet. Mi csak segédkeztünk- mutatott rám Dorka.
-De akkor Kornél haja miért nem színes?- kérdezte Andris értetlenül.
-Khm, mert én mondtam neki, hogy ne mosson hajat. Hát mert... összejöttünk- kulcsoltuk össze az ujjainkat.
Anya kifejezéstelen arccal nézett minket, Andris lepacsizott Kornéllal, apa meg mosolyogva bólintott. Vali, szokásához híven, hozta az őrült énjét, és beleugrott Kornél nyakába.
-Yipiii, a nővéremnek van pasija! Már azt hittem, hogy vénlány lesz, öt macskával- visította.
Mindenki lassan elment, a lányok is elköszöntek, és mondták, hogy majd találkozzunk valamikor.
Csak mi voltunk már ott.
-Ez hirtelen jött nekem- kezdte anya lassan-, viszont, ha nem hasonlít annyira Andrisra, akkor áldásom- fejezte be halvány mosollyal az arcán.
-Mehetnénk haza? Egész úton nem aludtam, meg persze a panzióban sem- kérdeztem álmosan.
-Gyerünk a kocsiba- mondta anya, de még Vali nyomott egy puszit Kornél arcára, majd beült a kocsiba, anya és apa után.
Andris, és a felesége is elindultak az autó felé, és mondták, hogy nyugodtan búcsúzzunk el egymástól.
-Szia- öleltem meg óvatosan, és nyomtam egy puszit az orrára.
-Szia- szorított még egyszer magához; majd elengedett, és az ellenkező irányba kezdett el sétálni.
Boldogan huppantam be a kocsiba, aztán eszembe jutott valami.
-A bőrönd és a táskám!- csaptam a homlokomra.
-A bőrönd a csomagtartónkban van, a táska meg úgy néz ki, hogy Kornélnál maradt- sóhajtotta apa.
-Megkérem Kornélt, hogy hozza el- bólintottam határozottan.
Amint hazaértem, írtam Facebookon Kornélnak.
"Nálad maradt a táskám"
"Délután átviszem. Nem kell a címed, Vali már rég átküldte:)"
"Hogy van meg neki a számod?"
"Azt írta, hogy lenyomozott"
"Sajnálom"
"Nem kell, aranyos lány. De nem aranyosabb a nővérénél"
"Te tudsz nyálas dolgokat is írni? Nem néztem volna ki belőled"
"Ha van kiért, akkor szívesen az leszek"
"Kezdesz megijeszteni"
"Tudom, hogy odavagy az ilyenekért"
"Nem"
"De"
"Nem"
"Menjél aludni, mert így face-en keresztül is látom, hogy mindjárt lefejeled a billentyűzetet."
"Oké. Szia"
"Szia"
Boldogan dőltem be az ágyamba, és éreztem, hogy soha többé nem kelek fel onnan.
-Héj, Noémi! Itt a táskád- simogatta valaki az arcomat.
-Mhmmh- válaszoltam, és a párnába fúrtam a fejemet.
Éreztem ahogy besüpped mellettem az ágy, és ez a valaki puszit nyom a homlokomra.
-Noémi- mondta Kornél.
-Igen?- nyitottam ki szememet, és ránéztem.
-Itt a táskád- emelte fel az említett tárgyat.
-Csak rakd le, légyszi- mutattam az ágyam mellé.
Lerakta, majd az államat felemelve megcsókolt. Hirtelen nem is voltam olyan álmos.
-Olyan aranyosak vagytok- tapsikolt Vali.
Kornél nem engedte el a derekamat, úgy nézett Valira.
-Örülök, hogy így gondolod- mosolygott Kornél Valira.
-Annyira örülök, hogy egy jófej sógorom lesz- sóhajtotta ábrándos képpel.
-Nem a férjem- jelentettem ki határzottan.
-Akarod, hogy az legyek?- kérdzte huncut mosollyal Kornél.
-Nem. Vagyis igen, csak később..., vagyis....áh, hagyjuk- legyintettem.
-Nem akarsz a feleségem lenni?- biggyesztette le a száját.