Hamar feladtam a próbálkozást azzal, hogy a faajtót verem teljes erővel, tekintve, hogy semmit sem használt.

Ezt nem hiszem el! Biztos Krisz volt az. Hogy a fenébe volt képes ide bezárni? Egyáltalán miért? Mert nem kértem bocsánatot? Ez olyan gyerekes. 

A telefonomat a táskámban hagytam, ami persze nagy hiba volt. Mondjuk ki gondolta volna, hogy szükségem lesz majd rá?

Még mielőtt eljöttem volna a suliból, Dorkáékkal beszélgettem a szekrényünknél. Éppen nyitotta ki a szekrényét, amikor egy levél esett ki belőle. Azonnal lehajolt érte, és miközben lassan felállt, elkezdte hangosan olvasni.

-"Eljössz velem a halloween-i buliba? xoxo Titkos rajongód"- olvasta összeráncolt szemöldökkel Dorka.-Ez meg mi?

-Egy béna szerelmeslevél- vágta rá Bea azonnal. Mindannyian egyszerre nevettünk fel.

-Biztos rossz szekrénybe dobták- vonta meg a vállát Dorka nemtörődöm stílusban.

-De egyáltalán ki ír ma már ilyen leveleket? Ott van az ilyen dolgokra az internet- értetlenkedtem.

-Na, hagyjad már! Szerintem egész aranyos- kezdte el védeni az ismeretlen levélírót Csenge- egy párhuzamos dimenzióban muhahahaha- röhögte el magát a végére. 

-Min nevettek ennyire?- lépett oda hozzánk egy srác az a-ból.

-Valami srác bedobott egy levelet Dorka szekrényébe, és nem tudjuk, hogy ki volt- magyarázta el röviden Bia.

-Mi állt a levélben?- érdeklődött a srác, akinek ha jól tudom Benedek a neve. Olyan stílusban beszélt, mintha az lenne a világ legtermészetesebb dolga, hogy leáll félismeretlenekkel cseverészni. Mégis, mintha lett volna a beszédében valami, amit nem tudtam hova rakni.

-Elhívták a halloween-i buliba névtelenül- válaszolta Bea.

-Én így tuti nem mennék el, hogy még csak nem is tudom, kivel- csóváltam meg lenézően a fejemet.

-És te mit fogsz válaszolni?- fordult Dorka felé Benedek.

-Valószínűleg nemet. Én így nem szeretnék elmenni valakivel- mondta Dorka  egy kis gondolkodás után.

-És ha eléd állna, úgy kérdezve meg? Akkor elmennél?- Nem értettem, hogy miért  akarta ennyire tudni.

-Akkor is nemet mondanék- felelte Dorka azonnal.

-Kár. Lehet, hogy egy aranyos srácot szalasztasz el, aki akár a barátod is lehetne. De nekem most mennem kell, hölgyeim- azzal a nemlétező kalapját megemelve lelépett.

-Fura egy srác- nézett utána még egy darabig Csenge.

-Az- értettünk egyet mindannyian.

Miután ezeket végigondoltam, felötlött bennem a gondolat, hogy mi van, ha ő írta a levelet? Így akarta elkerülni a kínos pillanatot, ha Dorka visszautasítja? Ez elég nagy gyávaságra vall. Mondjuk érthető, hogy miért nem mondjuk e-mailt írt, mert úgy az e-mail címét megtudta volna, onnan pedig egyszerűen le lehet nyomozni valakit. Nem is olyan hülye a srác, mint amilyennek az ember először gondolná.

De miért is érdekel engem, ha Dorka úgyis elutasította?

Valamiért éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége.

Most, hogy így belegondolok, inkább most a saját problémámmal kéne foglalkoznom.

Az ajtó túloldalán neszt hallottam, ezért elkezdtem kiabálni.

-Bezártak a szertárba!- kiáltottam hangosan.

Valamit matattak a zárral, majd halkan kinyitották.

-Minden rendben?- kérdezte óvatosan a belépő lány.

-Persze, és nagyon köszönöm, hogy kinyitottad nekem, de most mennem kell. Még egyszer köszönöm és szia!- intettem neki, majd amilyen gyorsan csak tudtam, a főépület felé.

A táskám és a ruháim ugyanott voltak, ahol hagytam őket. Kutatni kezdtem a táskámban a telefonom után, majd amikor megtaláltam, tárcsáztam Kornél számát.

-Merre vagy?- vette fel köszönés nélkül.

-Bezártak a szertárba, most nyitotta ki egy csaj. Most indulok a garázsba. Ti még ottvagytok?- feleltem röviden.

-Mindjárt vége a próbának. Nagyjából mikorra érsz ide?

-Fél óra, maximum. Miért kérdezed?

-Csak nagyon aggódtunk érted. De ki zárt be?

-Valószínűleg Krisz, de ez most mindegy. Fél óra múlva ott vagyok- tettem le a telefont.

A cuccaimat felkapva rohantam végig az utcákon, egészen a garázsig, ahol szinte bezuhantam az ajtón.

-Bocsi a késésért- lihegtem teljesen kifulladva. Ez a táv nem volt valami rövid, ráadásul még a táskám is a vállamon volt.

-Kornél elmondta, hogy bezártak. Ki ilyen gyökér?- nézett rám elmélázva Bea.

-A gyökér exem- vágtam rá. Ezen mindenki felröhögött, de csak rövid ideig, és utána mindenki hallgatott.

Én személy szerint azon gondolkoztam, hogyan kéne elmondani a lányoknak, hogy szerintem Benedek írta azt a levelet. Az elmondás mellett szólt, hogy nagyrészt róla szól ez az egész levelessztori, és talán megkönnyebbülne, ha tudná, ki írta neki. Másrészt viszont ott van, hogy Dorka lehet kényelmetlenül érezné magát a továbbiakban amikor összefutnak. Ezt meg persze nem akartam. Ki akarná, hogy a legjobb barátnője kényelmetlenül érezze magát? Mert én biztos nem. Megszületett bennem a döntés, miszerint nem mondok Dorkának az egészről semmit sem. Úgyis biztos, hogy ez egyszeri alkalom volt. Benedek biztos felfogta, hogy Dorka nem akar vele menni, és felhagy ezzel a butasággal. 

-NOÉMI!- kiáltotta Bea, amire felkaptam a fejemet. Valószínűleg már egy ideje szólongathattak, mert mindenki engem nézett. Nem is vettem észre, hogy a kanapén ülök a többiekkel.

-Bocsi, elgondolkodtam- ráztam meg enyhén a fejemet, hogy egy kicsit magamhoz térjek.-Mit kérdeztél?

-Azt kérdeztem, hogy mit gondolsz arról, ahogyan játszunk, de úgy látom arra sem figyeltél. Viszont srácok, nekem mennem kell, mert még házikat kell írnom. Anya mindig leszid, ha valamelyiket nem csinálom meg- tette bele a gitárját a tokjába, majd azt a vállára kapva kilépett az ajtón, majd mielőtt az ajtó becsukódott volna, hátra sem fordulva intett egyet.

-Szerintetek most berágott Noémire?- kérdezte Kristóf.

-Egyértelműen- vágta rá szinte habozás nélkül Csenge, Bia és Dorka.

-Kösz- bólintok feléjük gúnyosan.

-Mi csak őszinték vagyunk. Tudod, ez nagyon fontos egy barátságban. Ez a barátság alappillérje- magyarázta Dorka teljes beleéléssel. Azonnal bűntudatom támadt, és majdnem kirobbant belőlem az elméletem, amikor Csani megszólalt.

-Min gondolkoztál  ennyire? Talán egy fontos döntést kell meghoznod?- kérdezte. Most mindenki azon dolgozik, hogy felemésszen a bűntudat?

-Csak azon agyaltam, hogy Krisz miért zárt be a szertárba. Milyen indítéka lehetett? Vajon milyen beteg örömöt jelentett ez neki?- tereltem el a szót gyorsan.

-Mindened megvan a táskádban? Semmi sem hiányzik?- érdeklődött Nathan, miközben a dobszerkóját pakolta össze.

-Még nem néztem- válaszoltam, majd a táskámat átnézve vettem észre, hogy nincs meg a füzetem, amiben leírtam a gondolataimat. Nem nevezném naplónak, hanem csak gondolatok gyűjteményének.

-Eltűnt egy fontos füzetem- néztem fel a többiekre.