-Mit akarhat ez a nyomrék?- kérdezte Bia idegesen.
-Hogy őszinte legyek, ez engem is érdekelne- válaszoltam, de mielött kinyithattam volna a borítékot, Kornél átölelt hátulról.
-Mi a baj?- kérdezte félváltva rám, és a lányokra nézve.
-Semmi- vágtam rá. Kornél hitetlenkedő tekintetét látva folytattam.-Nincs semmi, tényleg. Krisz bedobott egy levelet a szekrényembe. Ennyi.
-Ennyi?! Mit akar tőled ez a patkány?- kérdezte idegesen.
-Milyen patkány?- lépett oda Dani is.
-Krisz- legyintett Dorka.
-Az meg ki?- értetlenkedett. Végszóra becsöngettek.
-Az idióta exem- válaszoltam tömören, és elindultam az órára, ami történetesen fizika volt.
A kémia teremhez érve csak Csani és Nathan üldögéltek bent.
-Hát ti?- kérdeztem csodálkozva. Ez talán hülyén hangzott, de azért na. Csani és Nathan időben beértek fizikára? Jó vicc.
-Apáék azt mondták, hogy próbáljunk meg viselkedni- vonta meg a vállát Csani.
-Gyakran találkoznak a szüleitek?- érdeklődött Dorka.
-Mondhatjuk- bólintott Nathan.
Ekkor Gondos lépett ki a kémia teremhez tartozó kicsi szobából.
-Mindenki álljon fel- mondta, és a tanáriasztalhoz sétált. Mindenki próbálta visszafogni a röhögést több-kevesebb sikerrel. A szüleink mesélték, hogy Gondosnak mindig élénkvörös volt a "hajkoronája". Na, ez most megváltozott. Gondosnak narancssárga árnyalatú haja a lapockájáig ért le.
-Úgy néz ki, valamit nagyon elrontott a keverésnél- jegyezte meg halkan Bea, aki időközben belépett a terembe a többiekkel együtt.
-Tehát. Biztos nem fogtok úgy ülni, ahogy szeretnétek. A névsor alapján fogok menni. Az első padba rögtön a tanáriasztal elé ül Antai-Kelemen, mellé Bernáth. A másik padba Chetlain és Felmayer, Bernáthék mögé Gom..Gom, áh a fura nevű gyerek és Haraszti. Mellettük Kiss és Matsuda. Harasztiék mögé Nagy és Pósa. A többi pedig egyértelmű.
Mindenki röhögött amikor Xav nevét próbálta kimondani. Persze ez a többieknek nem volt elég.
-Tanárnő, melyik Pósa ül Csengével? Kettő van!- lóbálta a kezét Nándi Bianka mellől, ennek következtében egyszer fejbe vágta őt. Bia nem zavartatta magát, és adott egy zsibit a karjába. Így néz ki, van haszna a nálunk töltött idejének, meg a karateedzéseknek.
-Melyik, melyik? A lánynak olyan fura a tekintete. Ő ül Nagy mellé. Várjunk csak! Pósa?- húzta fel izgatottan a szemöldökét. Kezd leesni neki, hogy a híres vegyész, Pósa Ricsi gyerekei.:D
-Igen, tanárnő- vigyorodott el Kristóf.
-Az apukátok itt tanult?
-Igen. Mindig mesélte nekünk, hogy ön volt a kedvenc tanára egész négy év alatt- bólogatott hevesen Dorka. Ezek őrültek!:)
-És örököltek az apjuk tehetségéből?- kérdezősködött tovább.
-Nagyon tehetségesek- szólt közbe Nándi.
-Milyen jó, hogy Antai-Kelement messze ültettem tőlük! Biztos zavarná őket a koncentrálásban- sóhajtott Gondos.
Bea értetlen fejjel nézett körbe.
-Mi baja van velem?- tátogta.
-Rentai vagy, aki zavarta Ricsit a fizika, és a kémia órákon- tátogtam vissza.
-Jaaa- bólogatott megértve a helyzetet.
-Mivel év eleje van, ki akar felelni?- nézett körbe. Mindenki értetlenül nézett rá. Év elején miből tudna feleltetni?
Mivel teljesen komolyan gondolta, ezért feltápászkodtam a helyemről.
-Én szeretnék felelni, tanárnő.- A legtöbbek arcán láttam, hogy megnyugodtak.
-Meséljen nekem az atomokról- kezdte Gondos.
Többen kiváncsian figyeltek minket. Láttam, ahogy Bea odasúgja Kornélnak, hogy biztos a szájában lévő atomról kérdezett engem.
-Nos?- vonta fel Gondos várakozón a szemöldökét.
És mindent elmondtam, amit tudtam az atomokról. Egy ötössel ültetett el, amit azonnal be is írtam az ellenörzőmbe.
Az óra amúgy unalmas volt, iszonyatosan egybefolyt az egész.
A csöngő megváltásként érkezett, és szinte egyszerre sóhajtott fel mindenki.
Amilyen gyorsan csak lehetett, kisiettünk a teremből a szekrényekhez.
-Még hány óránk van?- nyöszörögte Dorka a szekrényének dőlve.
-Márcsak kettő. Most töri jön, utána rajz- felelem, miközben a szekrényemben pakolászok.
-Szerintetek Vladár lesz a rajztanár?- kérdezte Bia.-Mert ha igen, Bea nehéz két évnek néz elébe.
Mindannyian felnevettünk, elvégre elég híres "Renitens Rentai".
-Szerintetek elolvassam a levelet?- bizonytalanodtam el.
-Naná! Ha te nme olvasod el, akkor majd én!- kapta ki a kezemből Bia.
Gyorsan elolvasta, vágott egy fintort, és egy kicsit öklendezett is.
-Mi a baj?- pattantunk oda mellé. Abbahagyta az öklendezést, és jó hangosan elkezdett nevetni.
-Ehehez vahlami fehrghetheghes!- nevetett. Alig tudtuk kivenni, hogy mit mond.
-Had né'- vette el a még mindig röhögő Biától Dorka. Hamarosan már ő is dőlt a röhögéstől.
-Ezt nekem is látnom kell- mondtam, és elvettem Dorkától.
Elolvastam, és én is elröhögtem magamat.
-"Érted élek"?- kérdeztem fuldokolva a nevetéstől.
-"Inkább a halál, minthogy téged mégegyszer hagyjalak elmenni"- tette a szívére a kezét Bia.
-Mi a téma?- jött oda hozzánk Bea.
-Ehehez- nyújtottam oda neki vihorászva.
Összevont szemöldökkel nézte a levelet, majd elröhögte ő is magát.
-Ki ez a nyomorék?- kérdezte, én meg jelentőségteljesen néztem rá.-Jaaa, az a nyomi lovász?
-Ühüm- bólogattunk vadul.
Mielött folytathattuk volna a beszélgetést/röhögést, megszólalt a csengő.
-Ajj már- nyafogott Dorka, miközben elkezdte vonszolni magát a termünk felé.
-Mozgás!- tapsoltam kettőt, és válaszul kaptam három unott pillantást.-Most mi van? Én csak perfektül akarok teljesíteni.
-Tipikus Kinga- legyintett Bea, mire mind elnevettük magunkat.
Természetesen az órán marathoni diktálás volt, és majd leszakadt a kezem.
45 perc kínszenvedés után megkönnyebbülten hajtottam le a fejemet a padra.
-Jól vagy?- simogatta meg a fejemet Kornél.
-Leszakad a kezem- suttogtam meggyötörten. Kornél csak felröhögött.
-Hozzak valamit a büféből?
-Nem, köszi.
Nyomott egy puszit a hajamba és kiment a teremből a fiúkkal.
-Annyira cukik vagytok együtt- hajolt oda hozzám Dorka. Bia vigyorpgva bólintott.
-Valaki sültcsirkét?- kiáltotta Csenge a padján álldogálva a kezében egy kajásdobozzal.-Senki? Nem baj. Nándi, szedjetek le!
Nándi vigyorogva fogta meg Csenge derekát, és leemelte a padról. Csenge halál nyugodtan leült a székére és enni kezdett. Xav és Nándi persze csórtak a kajájából.
Csani és Nathan valami komolyról beszélgethettek, mert nagyon halkan beszéltek, és teljesen komorak maradtak közben.
Bea a fölsős barátaival lógott (ezt tényleg én mondtam? Anya kiakadna az ilyen szavak miatt), Kristóf meg persze ment vele.
-Mindenki a helyére!- jött be Vladár. Nem is hallottam a csöngőt. Uppsz.
-Hol van Antai-Kelemen?
-Itt vagyok. Bocsánat a késésért- esett be Bea az ajtón.
-Az anyja nyomdokaiba lép?- kérdezte gúnyosan Vladár.
-Elnézést tanár úr, de nem vagyok a szüleim- mondta Bea, miközben a helyére ment.
-Hogy mondta?- Szinte láttam a füstöt a fülén kijönni.
-Semmit sem mondtam, tanár úr.
Vladár inkább annyiban hagyta, és elkezdtük a bemutatkozást.
-Kinek van rajza, amit be lehetne mutatni?
Azonnal jelemtkezni kezdtem.
-Pósa?- szólította fel Dorkát.-Mutassa a rajzait.
Dorka az előre összeállított mappáját kivitte a tanári asztalra.
-Hümm- tanulmányozta alaposan Vladár a rajzokat.-Ígéretesek, látszik, hogy örökölte az anyja tudását. Figyelmébe ajánlanám a rajzszakkört. Kivételesen jövőhéten kezdődnek, csütörtökön lesz a rajzszakkör bemutató órája. Örömmel látjuk- adta vissza Dorkának a mappát. Dorka teljesen felvillanyozódott, le sem lehetett volna törölni a vigyort az arcáról.
Mindenkiét megnézte. Volt akinél elröhögte magát (ilyenek voltak például Nándi rajzai), és volt akinél elismerően bólintott (ilyenek voltak az én rajzaim is).
-Mivel nem maradt sok időnk, ezért arra gondoltam, hogy mindenki lerajzol valamit, ami tökéletesen jellemzi a stílusotokat. Hajrá- mondta Vladár, és helyetfoglalt a tanári asztalnál.