Kyara

James állt előttem teljes életnagyságban. Az az ember aki mondhatjuk úgy is, tönkre tette az életemet. Nem láttam már fél éve, most pedig itt van.
- Mit keresel itt James?
- Téged Kyara. - szememet forgattam erre.
- Akkor úgy kérdezem, hogy te is megértsd. Miért jöttél ide? Úgy tudom, már nincs semmi közünk egymáshoz.
- Tévedsz. Én még mindig szeretlek. Szeretném újra kezdeni veled. - hangosan felkacagtam ezen.
- Komolyan? Jobb indokod nincs? Nevetséges vagy James. Hogy gondolod azok után, amit tettél, hogy valaha is szeretném újra kezdeni veled. - kezdtem begurulni, hogy van képe ehhez. - Csak emlékeztetni szeretnélek, te voltál az aki félre kefélt, nem én. Te voltál az aki megesküdött arra, hogy sose lenne képes megcsalni. És most azt kéred, felejtsek el mindent és kezdjem veled újra? Na ne nevettes! Ez a legjobb vicc amit halottam mostanában.
- Tudom, hogy hibáztam egyszer, de nem tudlak  elfelejteni. Veled akarom leélni az életemet. Csak gyere vissza hozzám. - ez mostmár túl sok volt.
- Menj innen James, nem vagyok rád kíváncsi. Amúgy nem egyszer hibáztál,  hanem többször. Ezt maga a kis baratnőd közölte velem, amikor ajtót nyitott nekem. Úgyhogy ne gyere nekem ezzel a hülyeséggel.
- Valami baj van? - hallottam meg a számomra ismerős hangot, amire még is könnyebűltem egy kicsit, hogy nem kell egyedül lennem ezzel a szeméttel.
- Szia Liam. Nem nincs semmi baj. James éppen menni készült.
- Komolyan Kyara? Ennyi, ez az utolsó szavad? Aztán nehogy te gyere nekem könyörögni a végén, mert akkor màr késő lesz. - mondta gúnyosan.
- Ne félj, ez nem fog előfordulni. - rámnézett, majd sarkon fordult és elment. Hosszan kifújtam a levegőt.
- Ki volt ez Kyara? - kérdezte Liam
- Ő volt az exem. Idejött, hogy az idiótaságaival fáraszon. Nem is értem, mit akart ezzel.
- Elég egyértelmű volt, mit akar. Vissza szeretne kapni téged. - rágcsálta a szája szélét. - Szereted még?
- Nem. Már nem szeretem. Akkor elölte bennem ezt az érzést, amikor a lakásán összefutottam a szeretőjével, akivel négy hónapja félrekefélt. - Liam ökölbe szorította a kezét.
- Miért tesz valaki ilyet a kedvesével? Soha nem fogom megérteni az ilyen faszkalapokat. Te jobbat érdemelsz az ilyen aljas alakoknál. - felhorkantottam.
- Na persze akkor mutass egy ilyet, mert egyelőre én nem ismerek ilyen fazonokat. - elvigyorodott és ártatlanul megrebegtette a szempilláit.
- Hát én ismerek ilyet. Itt áll előtted. - mutatott végig magán, mire én csak pislogtam rá, és amolyan kérdő fejet vágtam hozzá.
- Ezt most komolyan mondtad? - nevettem
- Aha, abszolúte komolyan - vigyorgott továbbra is.
- Nos mr.Payne majd erről még beszélünk később. - kacsintottam - Egyébként mit is keresel itt?
- Hát az úgy volt, hogy erre jártam - vakargatta az arcát, de sóhajtott egyet és folytatta - Na jó igazából találkozni akartam veled.
- De hiszen pár órája találkoztunk. - Nem igazán lehetet volna most letörölni rólam a mosolyt, amiért megörültem ennek.
- Tudom, de nem tehetek róla. Valami azt súgta nekem itt belül - mutatott a szíve tájékára - hogy ma még újra látnom kell. Nem tudok semmi másra gondolni tegnap este óta, csak rád.

Elolvadtam egy másodperc alatt a szavaitól.
- Én is így vagyok vele. - suttogtam, mivel közelebb jött hozzám, szinte már egymáshoz értünk. Itt voltunk a kórház parkolójában, a sötétben. Éreztem az illatát, a teste melegét. Emlékeztetnem kellett magamat, hogy ezt nem szabadna csinálnunk.
Végül Liam volt az aki, ellépet tőlem.
- Elhívhatlak vacsorázni? - kérdezte
- Nem is tudom. Nem hinném, hogy jó ötlet. - szabadkoztam
- Ne gondolj bele semmit. Csak valami gyors kaja itt a közelben, vagy ahol te szeretnéd.
- Emlékeztetlek rá, hogy megbeszéltük, nem akarok magazinok címlapján szerepelni.
- Tudom. Ne haragudj. Akkor te mit  javasolsz? Mert én még nagyon nem akarok haza menni! - és ezzel viszatért a mosoly az arcára.
- Fúúú... oké. Legyen az, hogy követsz a kocsiddal, mert gondolom nem tömeg közlekedéssel vagy - ezen kuncogot egyet - majd akkor hozzám megyünk és rendelünk egy pizzát. Ha ez így jó neked.
- Tökéletes. Nekem teljesen mindegy, ha veled lehetek még egy kicsit.

Nem válaszoltam semmit erre a kijelentésére, csak elindultam az autóm felé. Nem tudtam volna mit mondani. Tény és való én sem akartam még elválni tőle. Meglátjuk mi lesz. Vele kapcsolatba bonyolódni, nem is tudom. A szívem mélyén éreztem, hogy én is, ő is többre vágyódik. De annyira különböző az életmódunk. Mindegy nem gondoltam tovább ezt, mert egyre több ellenérv jutott az eszembe vele kapcsolatban. Beültem az autómba, majd elindultam. A parkoló kijáratánál bevártam és elindultam haza felé.
Miután megérkeztünk, beinvitáltam a házba.
- Hát ez volna az. Tommal a  barátommal és egyben kollegámmal lakunk itt. - magyaráztam, szándékosan félre vezetve - tudod nagyon szoros a kapcsolatunk. Nagyon szeretem őt és ő is engem.
- És ő is itthon van? - kérdezte egy kicsit feszengve, amin felfelé görbült az ajkam.
- Nincs itt. A pasijánál van. - az arckifejezése láttán teljesen kész voltam, nem bírtam tovább. Olyan nevető görcs jött rám, hogy azt hittem megfulladok.
- Te, te most komolyan rászedtél? Képes voltál rá? - csak bólogatni tudtam, még mindig röhögve. - Na megállj. Most elkaplak.
Elkezdtem szaladni a lépcső felé, de esélyem sem volt ellene. Elkapott, majd a hátára vett, úgy cipelt vissza a nappaliba, ahol ledobott a kanapéra és csikízni kezdett. Mivel iszonyat  csiklandós vagyok, hamar kegyelemért könyörögtem.
- Liam kérlek hagyd abba nem bírom.
- Kérj szépen bocsánatot. - megráztam a fejemet, mivel eszem ágában sem volt, mert tulajdonképpen meg érdemelte, a clubban történtek után. Szabadulni próbáltam, de minden kísérletem kudarcba fulladt, mivel a combjaimon ült és leszorìtotta azokat. Hirtelen megéreztem meleg leheletét az arcomon, olyan közel hajolt hozzám. A szívem őrült iramban kezdet el verni, azt hittem, hogy kiugrik a helyéről.
- Kérj bocsánatot Liam bácsitól Kyara. - suttogta a számra.