Liam

Miután hazaértem, küldtem neki egy üzit, majd levágtam magam a kanapéra és a kezembe temettem az arcomat.
Nem akartam elhinni, hogy ekkora egy gyökér vagyok. Miért kellett eljönnöm? Miért nem tudtam ott maradni, és egyszerűen csak élvezni, ahogy hozzám simul, érezni a kezem simogatása alatt a bársonyos bőrét? Persze tudom én a választ. Azért mert ezt nem akarom elszúrni. Nem akarok ajtóstól rontani a házba.
Valamiért azt érzem, hogy ő sokkal többet érdemel ennél. Éreztem, ahogy megremeg az érintésemtől. Az a bizonytalanság, hogy érjen- e ő is hozzám, vagy ne. Amikor ellazult az maga volt az öröm számomra.
Sóhajtottam egy nagyot és meg embereltem magam, hogy felálljak. Ideje volt eltenni magam holnapra.

Reggel nagy küszködéssel sikerült csak felkelnem. Teljesen elgémberedtem, ez a hülye gipsz is zavart mint a veszetség, de muszáj volt letusolnom így megindultam a konyha felé, hogy szerezzek valami nejlont a gipszre. A konyha felől frissen főt kávé illata csapta meg az orromat.
- Kinyírom ezt a barmot, és elveszem a kulcsot tőle. - morgolódtam
És nem is tévedtem Harry állt a konyhám közepén egy bögre kávéval a kezében és az én ipadommon olvasott. Valami nagyon vidám dolog lehetet az arc mimikájából itélve.

- Mond csak neked nincs hol laknod? Vagy esetleg nincs más akit bosszanthatnál korán reggel? - gúnyolódtam vele - Egyébként meg elfogom venni a kulcsodat.
- Jaj Payno tudom én, hogy szeretsz! Imàdsz a frissen főzött kávém illatára ébredni.
- Elmondhatatlanul - morgolódtam.
- Na ugye.
- Tulajdonképpen miért is vagy itt kora reggel? - kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Nem látogathatom meg a drága egyetlen barátomat csak úgy?
- Nem én vagyok az egyetlen barátod, így igen felmerül bennem, hogy valamilyen hátsó szándék vezérel.
- Na jó. - fújtatott - tulajdonképpen az érdekel hogy mi lett a csajszival, akire annyira rávoltál izgulva. - kérdezte és bele vigyorgott a képembe.
- Ahm... Egy kicsit ciki is és egy kicsit bonyolult is. - mondtam és éreztem, hogy kezdek  pirulni én aki nem szokott, de na ez van.
- Ez kezd egész érdekes lenni. Izgatottan várom, hogy mi fog kisülni ebből, pedig még a karodat meg sem kérdeztem! - mondta Harry és kurvára lehetet látni rajta, hogy baromi jól szórakozik rajtam.
- Röviden a kezem: Bénáztam anyáméknál.

- Ohm... oké és mi a hosszabb verzió? Különben meg ez csak a kezedről szólt.

Sóhajtottam egy nagyot.

- Nem úszom meg mi? - kérdeztem, bár tudtam rá a választ.

- Nem hát! Szóval akkor mégiscsak kérem azt a hosszabb verziót.

- Na jó. Pénteken amikor ki kísértem a bárból, számot cseréltünk, majd tegnap anyáméknál eltaknyoltam, miután kicsúszott egy üveg sör a kezemből ami ráadásul szét is trancsírozta a kezemet és hogy ezt mindet meg koronázzuk, ráestem a kezemre és eltört. Ezek után anyám bevitt a sürgősségire, ahol álmaim nője rendbe rakott. 

- Ahha! És? Mert gondolom van tovább is.

- És este visszamentem elé munka után, ahol az exével vitatkozott, aki mellesleg egy seggfej, de ez nem is érdekel, mert éppen elküldte melegebb éghajlatra a barmot, utána elmentünk hozzá, ahol tök jól elvoltunk amíg nem jött a trópusi forróság és eliszkoltam. - gyorsan kifújtam a levegőt és félve Harryre néztem.

A legidegesítőbb ebben az emberben, amikor nem mond semmit csak néz. Totál kibír vele akasztani, amíg várod, hogy megszólaljon. - Na mondj már valamit! - csattantam fel.

- Hát barátom, te egy címeres ökör vagy. - jelentette ki.

- Tényleg Harry mondj még ilyen szépeket attól tuti jobban fogom magam érezni.

- Most mit vársz? Te magad mondtad az előbb, hogy álmaid nője, akit ott hagytál, amit nem is igazán értek, hogy miért. Ha a kis lompost a helyén tartod nem lett volna semmi baj.

- Könnyen beszélsz. Még megcsókolni sem mertem, pedig Isten a tanúm rá, hogy majd bele pusztultam, hogy megízleljem. - csúszott ki véletlenül a számon.

- Na várjál csak! Meg sem csókoltad? - döbbent le, mire minő meglepetés ismét elpirultam zavaromban. - Te most komolyan elpirultál? Ezt el kell mondanom a srácoknak is. - röhögött ki.

- Ne merészeld Harold! - kiáltottam rá, de ő csak tovább röhögött.

- Jaj Liam ne parázz már. Ez tök cuki.  - és még mindig a hasát fogta a nevetéstől. - Rendben abba hagytam. Szóval. Mi a terved?

Elgondolkoztam, közben bele kortyoltam a kávémba. Mit is tudnék csinálni, hogyan tudnám rávenni, hogy több is legyen köztünk, mert abba tuti bele pusztulok, ha nem lehet az enyém. Valahogy rá kellene vennem,hogy változtassa meg a véleményét. Talán elhívhatnám egy nagyobb koncertre is, ahol minden van és megmutathatnék neki mindent, hogy nem is olyan szörnyű ez az egész. Végülis ez a munkám ezt szeretem csinálni.

- Harry! Tudunk még szerezni VIP belépőt a ma esti koncertre? - kérdeztem csillogó szemekkel.

- Hogy a fenébe ne tudnánk. Miért? - kíváncsiskodott.

- Azért drága barátom, - néztem rá sejtelmesen - mert ma este elkezdjük a hódítási hadműveletet, mert nekem nem pálya a barátzóna ezzel a nővel. - mondtam vigyorogva mint akinek elmentek otthonról.

- Ez a beszéd hapsikám! - kiáltott fel és már nyúlt is a telefonjáért, hogy elkezdjen intézkedni.

Még hogy  barát!- horkantottam magamban - még mit nem. Főleg amióta először megláttam egyből belezúgtam. Sosem lennék képes csak a barátja lenni.

Készül Kyera édesem, mert Liam bácsi ostromot indít.