1.rész
Kyara
Fáradtan nyújtóztam egy nagyot. Tegnap reggel òta itt vagyok ès már este hat òra van. Csak az vigasztal, hogy mindjárt indulok a barátaimhoz. Èppen a cuccaimat szedem össze, amikor ez egyik kollégám ès jó barátom Tom megkoccogtatja a szobám ajtaját.
- Szia Kyrus már mész is? - csúnyán néztem rá
- Ezt most komolyan megkèrdezted tőlem, vagy csak rosszul hallottam? - erre ő csak nevetett - egyébként igen megyek. Mintha nem tudnád,hogy tegnap reggel òta itt tespedek.
- Jól van na. Bocsi, bocsi - tette fel vèdekezően a kezeit. - èn csak morogtam egyet
- Ès te?
- Èn ügyelek az èjjel.
- Jah tényleg. Akkor sok sikert a rèszegekhez, karambólosokhoz. - vigyorogtam rá
- Hahaha nagyon vicces. - mondta - látod ezért utálom a péntek esti ügyeleteket, mert mindig történik valami soha sincs egy nyugodt perce az embernek.
Nyugi szépfiú a jövőhét péntek az enyém, de vigasztaljon, hogy Rachel drágával leszel egész éjszaka. - húzogattam a szemöldökömet.
Rachel egy nagyon kedves kolléganőnk, aki nem veti meg az erősebbik nem által kínált lehetőségeket. Ó, hogy milyen szépen fogalmaztam meg. Tomra is kivetette már a hálóját, de hiába nem tudja a szerencsétlen, vagy inkább nem bírja felfogni, hogy ő más csoportban játszik.
- És mész ma is a Rosaba?
- Aha. Mint mindig. - általában ha nem dolgozunk minen pénteken a Rosaba megyünk. Ez a kedvenc szórakozóhelyünk, amit a legjobb haverom a feleségével és egyben barátnőmmel nyitott.
A hely különlegessége, hogy koncerteket, közönség találkozókat is szoktak tartani, illetve szombatonként általában a sztárok hírességek bulihelye.
- Mi lesz a ma esti program?
- Azt hiszem valami rajongói találkozót tartanak ma. - rántottam meg a vállamat.
- Na remek jött egy mentő. - nézett ki az ablakomon - megyek kezdődik a pokol. Puszi holnap reggel találkozunk, ha túlélem a műszakot. - adott egy puszit az arcomra, és már ott sem volt.
Tommal az egyetem utolsó évében költöztünk közös lakásba. Egy szakra jártunk, és most egy helyen töltjük a rezidensi éveinket is. Olyan ő nekem, mintha a testvérem lenne, mivel az én drága testvéreim külföldön élnek.
Fogtam a táskám, és a dzsekimet, majd elindultam a kijárat felé. Amint kitettem a lábamat a londoni Westpoore kórház ajtaján, megkönnyebbülés képpen egy sóhaj hagyta el a számat. Szerencsére most egy pár napig nem kell jönnöm.
Leintettem egy arra járó taxit, bediktáltam a címet és elindultunk a club felé.
Sziasztok! Ez lenne az első rész. Remélem tetszeni fog a történet. Folytatás hamarosan. Próbálok hetente több részt is kirakni.
Puszi mindenkinek! 😊
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro