Egy lány állt a tükör előtt, a haja most tökéletesen összefogva pont ahogyan elképzelte. Most mégis szaggatva fújta ki a levegőt és még egy utolsót simított a ruháján csak, hogy biztosan ne legyen rajta egyetlen ránc sem. Ez volt élete legboldogabb napja és mégis most félt a legjobban. Hogy miért? Azt ő maga sem tudta. Az élete rendben volt, a férfi, akivel éppen az életét akarta összekötni mindennél jobban szerette és a fejében mégis kergették egymást a gondolatok, hogy mi sülhet el ma a lehető legrosszabbul. Odalent hallani lehetett, ahogy a vendégek vidáman beszélgettek, néha felhangzott egy-egy "Éljen az ifjú pár" kiáltás, majd a pezsgős poharak koccanása, az idő sem lehetett szebb minden úgy ment, ahogyan a lány elképzelte. Ő azonban továbbra is monoton simogatta magán a ruhát és néha megigazította a karperecet, amit leendő anyósa adott neki. Már azt is elfelejtette, hogy nem egyedül van a szobában, azonban a vörös hajú boszorkány figyelmét nem kerülte el barátnője idegessége.

- Normális, hogy így érzel.. - Ginny Hermione mögé sétált és nyugtatóan a vállára tette a kezét

- Hogy?

- Hogy legszívesebben elrohannál..

- Mégis, hogyan lehetne ez normális?!

- Mert az eddigi életetekben nem volt kötöttség, de most pont erre készülsz..nem hiába mondják, hogy összekötitek az életeteket..

- Merlinre Ginny, rémes vagyok! Ha Draco ezt hallaná valószínűleg elhagyna és nem is hibáztatnám érte..

- Mione, nem azt mondtad, hogy nem akarsz hozzámenni csak ideges vagy..vagy meggondoltad magad?

- Nem, nem dehogyis...én csak..mi lesz ha nem leszek jó feleség? Ha rossz anya leszek? Ha nem tudom megadni Draconak, amit szeretne.. - Hermione érezte, hogy szemébe könnyek szöknek.

- Először is, ne sírd le a sminked, másodszor pedig már most megadtad neki azt, amire vágyik...igent mondtál, arra, hogy leéld vele az életed, úgyhogy nincs miért aggódnod..hidd el nekem! - Hermione egy aprót bólintott, Ginny szavai valamennyire megnyugtatták -Lemegyek megnézem, hogy állnak odalent..megleszel?

- Meg!

- Visszajövök, ahogy tudok!

- Ginny?

- Igen?

- Köszönöm..és ha látod Dracot kérlek mondd meg neki, hogy szeretem...

- Meg lesz! Sietek vissza!

Hermionéhoz sokan benéztek: Parvati, Harry, Narcissa és Lucius, sőt még Blaise és felesége Pansy is tiszteletüket tették az aránál. Mindenki kedves és biztató volt, de Hermione érezte, hogy igazán csak akkor nyugszik meg, amikor végre Dracot látja. Halk kopogás térítette vissza a valóságba.

- Szabad! - Kiáltotta ki, azonban az ajtó csak résnyire tárult ki

- Úgy hiszem nem láthatlak meg az balszerencsét hozna - Hermione azonnal az ajtóhoz sietett, de nem nyitotta ki, éppen csak annyira volt nyitva, hogy hallják egymást.

- Mit keresel itt? - Bár Draco nem láthatta, de Hermione megállás nélkül mosolygott

- Muszáj volt tudnom, hogy jól vagy-e..

- Jól vagyok!

- Semmi szökési vágy? - Hermione kuncogott egy kicsit

- Hülye lennék megszökni...

- Gyönyörű vagy.. - Hermione megforgatta szemét

- Nem is látsz engem..

- Nem kell lássalak, hogy tudjam..Találkozunk odalent?

- Odalent!

- Szeretlek! - Draco az ajtóra tette kezét és bár nem láthatta és nem is tudhatta, de Hermione pont ugyanígy tett

- Én is szeretlek! - Az ajtó becsukódott odalent pedig felhangzott a kis csengő, ami jelezte a vendégek a számára, hogy foglalják el a helyüket.

Hermione pillanatokon belül az udvarra vezető ajtó előtt találta magát, Harry oldalán. Mindjárt beteljesül, amire annyi ideje várt..egy röpke óra múlva Hermione Grangerből Hermione Malfoy válik. A zene végre felhangzott és ő belekarolt Harrybe.

- Készen állsz?

- Ne hagyd, hogy elessek! - Harry elmosolyodott, az ajtó végre kitárult és elindultak a virágszirmokkal "kikövezett" úton.

Az udvar csodálatos volt. Minden pontosan úgy volt feldíszítve, ahogy Dracoval elképzelték. A boszorkány nem lehetett elég hálás a Malfoy házaspárnak, hogy megengedték, hogy a kúria birtokát használják esküvői helyszínként, illetve, hogy a fogadást is ott tarthatták. Hermione körülnézett a vendégeken is, Molly Weasley a szemét törölgette egy zsebkendővel, Parvati bátorítóan mosolygott, Ron és Lavender Weasley arca szinte semmilyen érzelmet nem tükrözött - Hermione és Draco csak illemből hívta meg őket, egyikük sem gondolta, hogy el is jönnek - Narcissa szintén egy zsebkendőt szorongatott, míg férje Lucius a maga megszokott kimértségével állt mellette. A lány végre visszafordította a tekintetét előre és akkor meglátta..Ginny ott állt azon az oldalon, ahol pár perc múlva ő is állni fog, Blaise egy vonalban állt Ginnyvel, de a másik oldalán pontosan Draco mögött. Hermione le sem tudta venni a szemét a férfiről, Draco fess volt, mint mindig. Az öltöny tökéletesen illeszkedett rá, sehol egy ránc, semmi túlszabás, tökéletes volt: pont olyan, amilyennek Hermione mindig is látta. A boszorkány végre elérte az oltárt és Harry átadta leendő férjének. A pár egymással szemben állt és fogták egymás kezét, a kis varázsló pedig felmászott a pódiumra és elkezdte a szertartást.

- Tisztelt egybegyűltek, azért gyűltünk ma itt össze, hogy.... - Hermione szinte alig hallotta, amit a varázsló mondott, csak Dracot nézte és úgy tűnt a férfi is csak őrá figyel, csak akkor tértek vissza ismét, amikor a nevüket hallották..
- Draco Lucius Malfoy elfogadod az itt megjelent Hermione Jane Grangert hites feleségedül? Fogadod, hogy vele leszel jóban, rosszban, egészségben, betegségben, szegénységben és gazdagságban, míg a halál el nem választ?

- Igen! - Blaise átadta a gyűrűt, amit Draco habozás nélkül fel is húzott Hermione ujjára, a kis varázsló pedig folytatta

- Hermione Jane Granger elfogadod az itt megjelent Draco Lucius Malfoyt hites férjedül? Fogadod, hogy vele leszel jóban, rosszban, egészségben, betegségben, szegénységben és gazdagságban, míg a halál el nem választ?- Draco alig láthatóan a lányra a kacsintott

- Igen! - Ginny pontosan ugyanúgy tett, mint Blaise és Hermione végre felhúzhatta a gyűrűt Draco ujjára.

- Ha a jelenlévők közül bárkinek tudomása van a házasságot akadályozó körülményről, szóljon most, vagy hallgasson mindörökre! - Hermione egy pillanatra kitekintett a tömegre és mintha Ronald egy pillanatra megmozdult volna, de végül senki nem szólalt meg. A percek óráknak tűntek mire a varázsló újra megszólalt.

- Akkor a Varázslótársadalom által rám ruházott hatalomnál fogva ezennel házastársakká nyilvánítalak benneteket! Most már megcsókolhatod a menyasszonyt! - Draco a derekánál fogva húzta magához a lányt, majd egy kicsit eldöntötte. Hermione úgy érezte, mintha a földre esne, de aztán érezte, hogy az erős karok továbbra is tartják, úgyhogy elengedte magát és visszacsókolt. Még hallotta, ahogy a tömeg tapsolni kezdd, de aztán minden elcsendesedett. Fogalma sem volt meddig csókolóztak, a külvilág teljesen megszűnt körülöttük. Mikor aztán újra egyenesben érezte magát kinyitotta a szemét és újra hallotta a tapsvihart, hirtelen rengeteg ember volt körülötte mindenki gratulált és most már biztos volt benne, hogy ez élete legboldogabb napja.

A társaság átfáradt a fogadóba és kezdetét vette a lakodalom. A Malfoy házaspár valóban kitett magáért, mindenféle előétel várta a vendégeket, a poharak folyton újratöltötték magukat azzal, amit vendég kívánt. A vacsora legalább négy fogásból állt és a zene egy pillanatra sem szakadt meg, - mindig az alkalomhoz illő zene szólt - a vacsora végeztével pedig az asztalok maguktól rendeződtek át úgy, hogy bőven legyen hely a táncolni vágyóknak. A pár nyitótánca után Hermione táncolt Harryvel, Arthurral, Luciussal, Blaisel, sőt még a kis Scorpius is felkérte. Az este aztán igazán beindulni látszott és a vendégek egy részén érezhető volt az elfogyasztott alkohol mennyisége, egyedül az ifjú pár volt teljesen józan. Draco persze megivott pár whiskeyt az apjával és a barátokkal, de úgy érezte nem lenne illő ha vőlegényként lerészegedne, Hermione pedig nyilván a terhessége miatt volt különböző gyümölcslevek és alkohol mentes koktélokra ítélve. Már szinte pirkadt mikor az utolsó vendégek is elköszöntek és végül már csak az idősebb és mától fogva hivatalosan is az ifjabb Malfoy házaspár volt a lakodalom helyszínén.

- Nem semmi lakodalom volt..- Lucius az utolsó korty whiskeyt itta ki a pohárból

- Köszönjük Mr. és Mrs. Malfoy Önök nélkül nem lett volna ilyen csodálatos!

- Ugyan kedvesem, ez a legkevesebb, amit tehetünk - Narcissa megölelte a fiatalabb boszorkányt - és innentől kezdve szeretném ha Narcissának szólítanál, hiszen most már te is Mrs. Malfoy lettél

- Rendben, Narcissa! - Hermione kibontakozott az ölelésből - Segítek elpakolni! - jelentette ki a lány

- Ugyan kérlek! - Lucius egy pálcaintéssel elintézte, hogy minden magától működjön - Menjetek haza, rátok ma még vár egy feladat - Hermione elpirult a mondat hallatán, Narcissa jól láthatóan megforgatta szemét, Draco pedig csak elvigyorodott, ami felébresztette Hermionéban az eddig alvó pillangókat

- Hát akkor - törte meg végül Draco a csendet - Mi megyünk is, anya, apa tényleg köszönjük és azt is, hogy Scorpius ma itt aludhat

- Ugyan Drágám, bármikor itt aludhat Scorp, sőt reménykedem, hogy a születendő unokáim is gyakran élvezik majd a szeretetünket

- Abban biztosak lehetnek - Hermione sose volt ilyen boldog: csodás esküvő, csodás lakodalom és a lehető legcsodálatosabb férj. Az anyósa és az apósa alig várták, hogy megszülessenek az unokáik, ami szintén örömet okozott a lánynak, mert tudta, hogy Narcissa a segítségére lesz, akár csak az édesanyja lenne ha még élne. Végre sikerült elköszönni és Hermione megfogta Draco karját, érezte a szokásos rántást, majd egy pillanat múlva talajt érzett a lába alatt, ám amikor kinyitotta a szemét nem otthon volt.

Egy hatalmas ház tárult a szeme elé, kellett egy kis idő míg Hermione felismerte, hogy ő bizony már járt itt. Pontosan a múlt a héten, amikor Dracoval ház nézőbe voltak. Emlékezett, hogy azonnal beszeretett a házba: emelet, tágas szobák, tágas konyha, medence az udvarban és minden, amit kívánni lehetett, de Hermione iszonyatosan soknak tartotta az árat, így lemondott a házról.

- Hol vagyunk?

- Itthon!

- Talán túl sok whiskeyt ittál, de úgy emlékszem nem itt lakunk!

- De igen, mivel múlt héten megvettem!

- Hogy mit csináltál?!

- Megvettem, láttam, hogy néztél erre a házra, de úgysem mentél volna bele, hogy megvegyük szóval megkíméltelek téged és magamat egy örökké tartó sóvárgástól és megvettem!

- Merlinre Draco, ez rengeteg pénz...még az esküvőt sem fizettük ki a szüleidnek...

- Nos, ha ez megnyugtat akkor az esküvőnket tekintsd nászajándéknak az anyósodtól és az apósodtól..

- Nem, az ki van zárva!

- Pedig már kifizették, és mielőtt begurulnál én sem tudtam róla csak ma tudtam meg mikor rendezni akartam a számlát..

- Jajj Draco, akkor is ez a ház...

- Ez a ház volt az álmod és én meg akartam adni neked, úgyhogy kérlek ne idegeskedj hanem örülj!

- Én örülök nagyon is de..

- Nincs de! A ház tökéletes, rengeteg szoba van benne ha esetleg úgy döntünk nagyobb családot alapítunk - Hermione egy pillanatra elmosolyodott

- Szeretnél még gyerekeket?

- Azt hiszem igen! Akkor bemegyünk végre, vagy álldogálunk még itt a kapuban egy kicsit?

Bent aztán Hermione további meglepetésekben részesült. A ház teljesen az ő ízlése szerint volt berendezve, minden négyzetméter körbejártak és Hermione semmibe nem tudott volna belekötni - nem mintha akart volna - minden olyan volt, amiről Dracoval egyszer beszéltek. Semmi felesleges giccs, semmi harsány szín, valahol kettejük ízlése ötvöződött és Hermione érezte, hogy ez az otthona.

- Mi lesz a másik házzal?

- Eladtam!

- Akkor holnap ki kell pakoljunk..el kell hozzuk a dolgainkat!

- Nem kell!

- Nem mondod, hogy...?

- De bizony! A manók mindent elhoztak és ki is pakoltak amíg az esküvő tartott, természetesen extra fizetéséért mielőtt méltatlankodnál!

- Olyan tökéletes vagy!

- Gyere! - Draco kézen fogta a lányt és az utolsó ajtó felé vezette és ami a lány elé tárult mögötte az maga volt a csoda - Ez a hálószobánk - mutatott körbe Draco szobában - Bátorkodtam kikérni Potter segítségét és beszerezni neked egy ilyet - bökött az óriási lapos TV felé - Természetesen ebből is a legjobbat választottam, bár továbbra sem értem miért van rá szükség, de nagyjából minden szobában van egy biztos, ami biztos. A szobában halvány színek domináltak, leginkább bézs és krém, amiket a szürke polcok törtek meg. A mennyezetet apró lámpák borították, ami a csillagokat juttatta az ember eszébe. Az ablak előtt egy kisebb kanapé állt, ami tökéletes volt arra, hogy egy hosszú nap után leheveredjenek rá és olvassanak, miközben az udvar virágai és egyéb díszei tárulnak a szem elé.

- Merlinre Draco...ez, ez...

- Ha változtatni akarsz persze megtehetjük, de igyekeztem úgy berendezni, ahogy anno beszéltük

- Csodálatos, nem találok szavakat, de tényleg...mikor volt neked erre időd?

- Nos, miután távoztunk innen láttam rajtad, hogy igazán szeretnéd ezt a házat szóval még aznap visszajöttem és megvettem. Neked persze azt mondtam, hogy Blaisel találkozom, ami igaz is volt, mert kellett egy jó ügyvéd, hogy megírhassuk a szerződést utána pedig én, Blaise és Potter, illetve Ginny és Pansy nekiálltunk berendezni. Én elmondtam, amiket beszéltünk, Ginny lakberendező üzemmódba váltott és szinte minden megszervezett, gyakorlatilag én feleslegessé is váltam a projektben, de azért segítettem és bár neked nem tűnt fel, de szinte minden délután itt voltam, nagyjából ennyi.

- El sem hiszem, hogy ezt megcsináltad..

- Nos, nem voltam egyedül, képzeld még Scorp is segített, ő választotta ki az összes párnát. Ezt majd ne felejtsd el megemlíteni

- Nem fogom, és elfelejteni se fogom soha sem neked, sem pedig a többieknek, hogy ezt megcsináltátok...Köszönöm!

- Érted bármit! - Draco közelebb lépett a lányhoz, kisimított egy tincset az arcából és gyengéden megcsókolta. Hermione egy ideig hagyta a gyengédséget, de aztán beletúrt a férfi hajába, ami csak tovább mélyítette a csókjukat. A lány csak egy pillanatra szakította meg a csókot:

- Tudod, nagyon szeretném ha végre kihámoznál ebből a ruhából - suttogta a férfi fülébe

- Kérésed számomra.. - Hermione érezte, ahogy a férfi kezei a derekára siklanak és kioldják a masnit, ami eddig a fűzőt tartotta. Ez most valahogy más volt, lassabb, érzékibb, nem akartak sietni, most nem..

A ruha lassan Hermione bokájánál kötött ki, pont ahogy Draco zakója és inge is a földön landolt. Hermione végig húzta a kezét a férfi hasán - imádta a férfi kidolgozott felsőtestét - amibe Draco kicsit megborzongott, de nem vette le a tekintetét Hermionéról. A hófehér body, amit a lány a ruha alatt viselt tökéletesen kiemelte az alakját, a szintén fehér combfix pedig egyenesen megbabonázta a férfit. Egy pillanat alatt felkapta és az ágyra fektette.

- Reméltem, hogy ma felavatjuk.. - suttogta a lány fülébe miközben a keze önkéntelenül és lány a combjába markolt

Azonban Hermione nem felelt csak lehúzta egy újabb szenvedélyes csókra. Ez már azonban ismerős volt mindkettejüknek, a gyengédséget felváltotta a szenvedély. Hermione minden négyzetcentimétert végig simított a férfi testén, azonban Draco megszakította a csókot és lefelé kezdett el kalandozni. A lány tudta mi következik, érezte, ahogy a body csatjai megadják magukat, ösztönösen emelte fel magát, hogy lehúzhassák róla az immáron hasztalan darabot. Le akart nyúlni, hogy a harisnyát is eltávolítsa, de Draco megfogta a kezét.

- Ne..hagyd csak magadon..iszonyatosan szexi vagy benne - Hermione ismét visszahanyatlott a párnák közé, Draco pedig eltűnt a lábai között. A lány szeme káprázott a hirtelen jött érzéstől, de nem sokkal később már a lepedőbe kellett markolnia, már nem érdekelte milyen hangosan nyögdécsel, nem érdekelte semmi csak az érzésre koncentrált. Várta, hogy egyszer csak megszűnik az ostrom, de nem szűnt meg.

- Draco..én nem..nem.. - A férfi csak egy percre szakadt el attól, amit csinált

- Engedd csak..hagyd, hogy jöjjön - A varázsló azonnal visszatért ahhoz, amit csinált és a lánynak valóban nem kellett sok. A teste hullámzott a beteljesüléstől, szinte sikított, de Draco csak akkor hagyta abba, amikor a lány már nyugodtabban vette a levegőt. Hermione szeme most már tényleg káprázott, a testét még átjárták a beteljesülés utórezgései. Hallotta, ahogy Draco az övével babrál, majd azt is ahogy a nadrág a földön landol.

- Szólj ha fáj.. - Hermione aprót bólintott aztán megérezte..a testének nem kellett sok, hogy újra reagáljon. Pillanatokon belül újra a csúcs közelében találta magát, a körmei a férje hátába vájtak, aki felszisszent az érzéstől, de nem állt meg. A mozgásuk teljesen összhangba került és érezték, hogy nincs sok hátra. Amikor pedig Hermione felsikkantott és Draco nevét kiabálta, a férfi sem bírta tovább. Perceken belül egymás mellett feküdtek, a testük izzadt volt és csak úgy hullámzott a mellkasuk.

- Hát ez.. - Hermione próbált megszólalni, de nehezen ment

- Fantasztikus volt..fantasztikus voltál.. - A félhomályban nehezen volt kivehető, de Hermione egy kissé elpirult - Gyere ide.. - Draco közelebb húzta a lányt, aki a fejét a mellkasára tette, nem akart megmozdulni, most nem. Eddig mindig kisietett zuhanyozni, vagy legalább felöltözni, de most csak Draco ingét húzta magára. Most csak simogatták egymást a félhomályba, az új otthonukba, ami hamarosan a családjuk otthona lesz és ennél többet vagy szebbet kívánni sem kívánhattak volna.