Hétvége! Egy egyszerű szó, ami általában örömmel tölti el az emberek legtöbbjét, ilyenkor ugyanis van idő pihenésre, a családdal lenni vagy akár a barátokkal közös programokat csinálni. Hermione Granger és Draco Malfoy számára azonban ez a szó kissé mást jelentett. Hermione fejében a "hétvége" szó egyre erősebben visszahangzott minden egyes nap, ugyanis végre Dracoval lehet és még a napról napra egyre esősebb és borúsabb londoni időjárás sem szegte kedvét. Dracoból azonban kettős érzéseket hozott ki az általában örömteli szócska. Egy részt boldog volt és izgatott, amiért Hermionéval lehet kettesben, másrészt azonban kissé ideges és aggodalmas, amiért Astoria elviszi Scorpiust magához. Egész nap gondolkodott, hogy jó ötlet volt-e megengedni, hogy a volt felesége egyedül legyen a fiukkal egész hétvégén. Persze nem azért mert Astoria nem figyelne eléggé a fiúra, Draco inkább csak nem szerette ha ő nincs a közelbe. Túlzottan is féltette a fiát, de azzal a gondolattal nyugtatta magát, hogy a városban lesznek és ha bármi baj lenne ő azonnal oda tud majd menni.

Az eső egyre jobban áztatta London jelenleg üres utcáit, de Hermionét ez egy cseppet sem érdekelte. Miután már vagy legalább tízszer átpakolta a már három napja összekészített táskáját végül is úgy döntött elindul. Hála Merlinnek Draco nem lakott túl messze így nem kellett sokat sétálnia, de így is egy örökkévalóságnak tűnt mire odaért a kapu elé, viszont most, hogy ott állt elfogta az izgalom. Bele sem gondolt mit jelenthet ez a hétvége, hiszen mégis csak itt alszik majd a férfival és bár már nem volt kislány, de azért nem akarta elsietni. 

- Merlin, Hermione nem lehetsz ilyen gyáva nyúl, nem most csinálnád először... - gondolta magában, majd lenyomta  a kapu kilincsét. Az esőtől nehezen lehetett látni de, ahogy közelebb ért egy alakot vélt kibontakozni, aki éppen a terasz lépcsőjén ült. Hermionéba gyorsan ötlött fel a felismerés: Scorpius ült ott teljesen egyedül.
A boszorkány agyán két dolog futott át: az első, hogy Draco sosem lenne olyan felelőtlen, hogy egyedül hagyja a fiát, pláne ilyen időben, a másik pedig, hogy életében most először fog találkozni a fiúval és nem nem igazán tudja, hogy mit kellene válaszolnia arra, ha a Scorpius felteszi a "Te ki vagy?" kérdést. 

- Szia! Hát te mit csinálsz idekint egyedül ilyen időben? - kérdezte Hermione, azonban a fiúnak nem kellett válaszolnia, ugyanis Hermione is tisztán hallotta a bent lezajló heves veszekedést.

- Nem, Astoria nem erről volt szó és utoljára mondom el, hogy nem engedem, hogy elvidd!

- Nem lehetsz ennyire fafejű....mégis mit gondoltál? Hogy majd elviszem anyámékhoz csak azért, hogy te bármikor benézhess?

- Nem, nyilván nem...de arról sem volt szó, hogy Franciaországba cibálod az új szeretődhöz!

- Rick nem a szeretőm hanem az élettársam!

- Felőlem a sofőröd is lehet a válaszom akkor is nem!

- Egy hétvége....egy rohadt hétvégét kértem Draco és ennyit igazán megérdemlek! Te folyton vele vagy nekem csak ennyi maradt, hogy néha elviszem egy hétvégére és azt rohadtul nem itt akarom vele eltölteni. Hajlandó lennél felfogni végre?

- Vigyázz, hogy beszélsz velem Astoria! - És igen ez volt az a hangnem...Hermione már nagyon nagyon rég óta nem hallotta Draco Malfoytól ezt a fenyegető hangnemet és ez most ismét megrémítette. Szinte minden rossz emlék előtört belőle, de aztán lenézett a fiúra , aki még mindig a lépcsőn ült és rájött, hogy neki még rosszabb. Végig kell hallgatnia, hogy a szülei rajta civódnak, úgyhogy gyorsan elhessegette a régi zavaró gondolatokat és megpróbálta megnyugtatni a gyereket.

- Talán be kellene menned...apukád már biztosan keres! - Ő maga sem hitte el,hogy ennyire nagy butaságot mondott de jobb nem jutott eszébe. Nem tudta mit kellett volna mondania, még sosem volt ilyen helyzetben.

- Nem vette észre, hogy kijöttem! - Hermione érezte a kisfiú hangjában lévő szomorúság és csalódottság egyvelegét és ez őt is elszomorította.

- Apukád nagyon szeret téged, és biztos vagyok benne, hogy anyukád is és ők csak, nos tudod, annyira szeretnek, hogy kissé....

- Hogy hívnak? - Hermione valahol örült, hogy nem kellett befejeznie ezt az igen kínos megnyugtatásnak szánt szent beszédet.

- Hermione, Hermione Granger!

- Én, Scorpius vagyok!

- Hát, örülök a találkozásnak Scorpius! - Hermione kezet "rázott" a fiúval, aki végre elengedett egy halvány mosolyt. A hangok odabentről azonban egyre közelebb értek és Hermione tudta mi fog következni.

- Jó, akkor kérdezzük meg őt mit akar!

- Astoria, te is tudod, hogy veled akar majd menni, hiányzol neki de én nem akarom, hogy valami idegen házába legyen!

- Merlinre Draco, ő nem idegen!

- Nekem az!

- A legkevésbé sem érdekel mit gondolsz! Scorpnak kell döntenie nem neked!

- Jó..tudod mit? Döntsön ő...ha tényleg el akar veled menni a hétvégére ám legyen! De figyelmeztetlek ha csak egy haja szála is meggörbül vagy a nem tudom hányadik számú dugó partnered csinál vele valamit én esküszöm nem állok jót magamért..megértetted?

- Fulladj meg Malfoy!

- Akkor fulladtam volna meg ha továbbra is házasok lennénk...

- Egyénként hol van?

- Ki?

- Scorp..

- Nem tudom Astoria, mikor bejöttünk veled volt, azt hittem felküldted!

- Nem mert te egyből berángattál a hülye irodádba...

- Szóval azt akarod mondani, hogy fogalmad sincs, hogy hol a fiam?

- A miénk...nem a tied.

- Jelenleg nem ez a lényeg! - Draco szinte hallotta, a saját szívverését. Hogy lehetett ennyire felelőtlen! Utána kellett volna nézni, hogy hol van a fia mielőtt külön mennek beszélni. Gyorsan nézett körbe a nappaliba és akkor feltűnt neki, hogy az egyik zár el van fordítva, vagy ezerféle gondolat futott át az agyán. Mi van ha elszökött? Vagy rosszabb, mi van ha valaki elvitte? Ösztönösen kapott a kilincs után és miután kitárult az ajtó nem várt látvány fogadta.

Hermione számított arra, hogy előbb vagy utóbb valaki kijön azon ajtón de remélte, hogy utóbb. Most azonban megtörtént, az ajtó szinte kiszakadt a helyéről Draco akkora erővel rántotta ki és a nő látta a döbbenetet és a megkönnyebbülést átfutni az arcán.

- Ilyet soha többet ne csinálj hallod? - Draco gyorsan emelte fel a fiát a hideg lépcsőről és ölelte át szorosan. Ekkora már Astoria és kilépett a házból és ő is a fiához fordult.

- Nagyon megrémisztettél minket Kicsim!

- Sajnálom! - Scorpius még mindig az apja karjai között volt - De, Hermione vigyázott rám szóval nem voltam egyedül.

Draco letette a fiát és csak egy pillanatra nézett Hermionéra....egy percre el is felejtette, hogy a nő is itt van.

- Scorp menj most fel a szobádba jó? - A fiú engedelmeskedett és addig mindenki csendben állt míg az ajtó be nem csukódott mögötte.

- Ez meg mit keres itt? - Csattant fel Astoria, szinte rögtön.

- Hozzám jött!

- Ó, értem szóval engem elhordasz mindennek, amiért van új életem viszont te elfelejted közölni azt a tényt, hogy egy sárvérűt kúrogatsz? - Draco ösztönösen tolta maga mögé Hermionét, tudta, hogy a boszorkánynak ez egy fájó pont, amit ő idézett elő benne még gyerekkorukban. Viszont ma már kedvelte a nőt, nagyon is és nem hagyhatta, hogy így beszéljenek vele.

- Soha, de soha többet ne merészelj így beszélni róla, megértetted?

- Merlin, Draco mi lett veled?

- Még egyszer megkérdezem...megértetted?

- Meg! Most felmegyek beszélek a fiammal aztán indulunk...nem tartalak fel tovább ne hogy Miss.Griffendélnek tovább kelljen várnia rád.

- Nem feküdtem le vele! - Hermionénak fogalma sem volt miért mondta ezt el, hiszen semmi köze hozzá senkinek, de utálta ha megalázzák és Astoria éppen ezt csinálta. Úgy beszélt róla mintha ő ott sem lenne.

- Rohadtul nem érdekel mit csináltok és mit nem Granger...de el ne hidd, hogy sakkozni hívott ide a hétvégére...

- Befelé, Astoria mielőtt megbánom, hogy belementem ebbe az egészbe!

Az ajtó ismét becsukódott Draco pedig szinte azonnal Hermionéhoz fordult. Látta, hogy a nő szeme könnyes..Astoria most elvetette a sulykot.

- Sajnálom Hermione! Astoria továbbra sem tudja, hogyan kell illedelmesen viselkedni.

- Jobb, ha most hazamegyek!

- Ne! Hermione ne menj el kérlek! Vártam ezt a napot és sajnálom tényleg...nem így terveztem, azt hittem mire ideérsz már elmennek...én nem akartam...

- Nem akartad, hogy találkozzak a fiaddal?

- Hát nem így terveztem az biztos, de inkább ezt nem akartam, hogy ezzel a némberrel találkoznod kelljen. Pontosan ezért....mert tudtam, hogy így viselkedik majd.

- Tényleg nem tudom jó ötlet-e maradnom...

- Maradj! Kérlek! - Draco a kezébe vette Hermione kezeit és úgy nézett a szemébe, nem akarta, hogy elmenjen...ebbe az egész napba csak ő jó...csak miatta érné meg még ez a veszekedés is.

- Rendben, maradok! - Hermione nem bírt volna elmenni....így nem...ahhoz túlzottan akarta a férfit. Érezte a kezét az övén, hallotta a hangjában a kétségbeesést de legfőképpen érezte, hogy vele akar lenni.

- Köszönöm! - Draco közelebb hajolt és mikor már az ajka majdnem elérte a nőét az ajtó ismét kinyílt és Astoria újra ott állt velük.

- Velem akar jönni! Gondoltam köszönj el de látom el vagy foglalva.

- Semmi közöd hozzá, hogy mit csinálok te utolsó... - Hermione Draco vállára helyezte kezét, mielőtt még a férfi olyat mondhatott volna, amit nem kellene pláne nem úgy, hogy Scorpius már csomagokkal állt az anyja mögött. Draco odalépett a fiához és leguggolt elé, nehezen akarta elhinni, hogy elmegy, még ha csak egy hétvégére is.

- Vigyázz magadra rendben, pajti?

- Rendben, apa!

- És fogadj szót, oké?

- Igen!

- És tudod, hogy nagyon szeretlek ugye?

- Én is szeretlek apa!

- És ha bármi baj lenne azonnal szólj anyának és egyből érted megyek rendben?

- Igenis!

- Na gyere, ölelj meg gyorsan aztán induljatok mielőtt meggondolom magam! - Draco ismét nagyon szorosan vonta magához a fiát. Aggódott, sőt szinte rettegett mi lesz vele a hétvégén, de a tudat, hogy Hermione végig vele lesz megnyugtatta kissé.

- Gyere kicsim, indulnunk kell! - Astoria maga elé húzta a fiát és átvette a csomagjait. - Hát akkor viszlát, Draco! Vasárnap találkozunk!

- Legyél pontos! És nagyon vigyázz rá!

- Az anyja vagyok, vigyázok rá, nyugalom! Granger mondanám,hogy örültem de...

- Úgy szintén Greengrass...

Ezzel Astoria sarkon fordult és elindult a kapu irányába a fiával. Draco és Hermione addig álltak kinn a teraszon, amíg a két alak el nem tűnt, majd beléptek a házba és ezzel hivatalosan is kezdetét vette  várva várt hétvége.