Nagyon belemelegedtek a csókolózásba a sikátor sötétjében. Nem is terveztek abbahagyni. Legalábbis nem úgy tűnt. De Ryuu érezte bármennyire is jól esik hamarosan vége fog lenni. Legalább pár pillanat erejére ennek a buzgó nyelvcsatának.

- Atsu-mpf!

Akutagawa levegője elfogyott. Ezért akarta megszakítani a csókot. De Atsushi egyből visszatapadt az ajkaira. Nem értette a fekete, választottja miért viselkedik így. Nem akart ellenkezni. De levegőre sajnos szüksége volt. Ezért erőt vett magán és sikerült eltolnia magától a tigrist. Zihált, ahogy lefelé kapta tekintetét. Védekezett, hogy elég oxigént tudjon szerezni. Mert kezdett szédülni a fáradt levegőtől.

Amin persze nem segített, hogy minden vére az izmaiból a fejébe és... valamivel lentebbi testrészébe áramlott. Szédelgésében kapaszkodott Atsushi-ba, aki érezhette mennyire gyenge lábakon áll, ezért sem engedte el. Szorította, hogy ne essen össze. Úgy figyelte, mikor szólal majd meg a sárkány.

- Kérlek... ah....hhhh.... egy kis szünetet....

- Aku-

- Gomen.... már nem kaptam levegőt...

- S-sumannai....

- Akarod még folytatni?

- Akutagawa?

- Megteheted... ha akarod... tudod.... a tiéd vagyok....

- U-um...

Atsushi oldalra fordította a fejét, de Ryuu megint átkarolta a nyakát. A tigris sem engedte el őt. Nekidöntötte az épületnek és teljesen hozzásimult. Nem tudta mi zajlott le Atsushi-ban. De a tény, hogy féltékeny volt nem hagyta békén.

- Atsushi

A megszólításra visszanézett rá a magasabb, de arra nem számított, hogy megcsókolja. Ryuu kezdeményezett. Érezte, hogy Atsushi, még folytatta volna. Ezért lehetőséget adott neki. És Atsushi élt is vele. Bekapcsolódott a csókolózásba. Nekinyomta magát a feketének, aki nagyokat sóhajtott és elkezdett megkeményedni.

Atsushi érezte ezt, hiszen ágyékuk egymáshoz ért. Ő sem tudta megállítani, hogy felálljon. De most először nem is akarta. Valamit elkezdett erezni Akutagawa iránt és most megvolt az eredménye. Hosszasan csókolta egy sikátorban miközben saját magát is felizgatta. Nem akart elválni tőle. Most is az a fajta vágyakozás ült rá, mint a konyhában a múltkor. Csak ez alkalommal nem akarta eltűntetni ezt az érzést.

Még lökött is egyet a feketén. Ha otthon lettek volna esélyes, hogy szexbe fullad az, amit elkezdtek. És ezt Atsushi is tudta. Megértett valamit. Már tudta kikhez vonzódik. És, hogy a szeretkezés egy nagyon élvezetes dolog. Meg akkor is ha Akutagawa a partner, akibe belemerülhet.

- Aku... nem... Ryuu....

- Hu?-

Ryuut nagyon meglepte az új becenév, nem remélte, hogy idáig jutnak el. De kérdezni nem tudott, hiszen Atsushi csak arra az időre vált el ajkaitól, hogy ezt kimondja. Szenvedélyesen csókolta a feketét. Nem volt erőszakos. Hagyta, hogy bekapcsolódjon. Engedett a vágynak. És annak a kellemes bizsergető érzésnek, ami már egy ideje megkörnyékezte.

Ura volt a tetteinek. Ez most nem olyan volt, mint mikor a próbafülkében vagy a konyhájukban falta az alacsonyabb ajkait. Nem most tudta mit tesz, és hogy ezt akarja! Csókolózni Akutagawa-val. Hozzá kezdett el vonzódni. Tudta, hogy Ryuu rájött a féltékenységére. Mert tényleg az volt. Már nem tudta volna elviselni, hogy Ryuu mást szeret. Akarta a feketét maga mellett tudni.

- Atsushi? Te-

A tigris nem felelt, de a nyakához hajolt és beleharapott a bőrébe. Aku jobban szorította az ingét, ahogy érezte magába mélyedni a fiatalabb fogait. Fájt neki pedig nem volt durva. Mikor elengedte a fogai között eddig szorított részt, akkor még meg is csókolta egy párszor. Ryuu lábai már remegtek. Nem hitte, hogy Atsushi egyszer ennyire elengedi magát és igy fog felette dominálni. Élvezte, de nem sokáig bírta volna még talpon állva ezt.

Mikor végzett a nyakával egy látványos harapásnyom és bepirosodott, ellilult terület éktelenkedett Ryuu hófehér bőrén. Atsushi megsimogatta a művét. Aku összerándult miatta, mert érzékeny volt a folt. Megint egymás szemét figyelték és Aku megint látta azt, ahogyan csillog a tekintete a fiatalnak. Szinte felfalta a szemével. Vágyott rá!

- Atsu-

- Meg ne lássak mást a közeledben!

- He?

- Te csak engem szerethetsz! Senki mást megértetted Ryuu? Nem szerethetsz mást rajtam kívül! Az enyém vagy! Nem engedlek át másnak!

Ezzel elengedte és gyors léptekkel távozott. Pont mire elpirult volna. Hiszen ez felért egy vallomással. Ami igaz volt. Atsushi majdnem megmondta neki, hogy érez valamit.

- Picsába! - Verte fejét a falba messze onnan ahol hagyta Akut. - Hogy lehettem ilyen hülye? Miért? Miért kellett éppen őt? Francba! Nem múlik el ez az érzés.... akarom.... Akutagawa.... miért ennyire jó érzés veled csókolózni?

Lekuporodott, ahogy saját magával küzdött. Hátát nekivetette a falnak. Nézte az éget. Ősz volt már. Borult volt az ég. Szürke felhők ültek rajta. Pont, mint Ryuu szemei... olyan szín volt most az ég.

- Szeretem?..... hogy történhetett ez? Mikor folyton ellene akartam tenni.... hogy szerethettem bele? Szeretem.... őt szeretem... bármennyire is utálom! A szívem őt akarja.... nem tudok ellene tenni... szeretem Ryuut.... túlságosan is.... akarom őt.... nem mondhatom meg neki.... úgy is rájött... lerí rólam, hogy belezúgtam. Mit tegyek? Nem akarom elmondani. Nem tudnám megmondani neki.... Akutagawa....

Maga előtt látta a fiatal férfit aki olyan szerelemmel nézett rá azon az éjjelen.

- Én egyetlen Atsushi-m

Viszhangzott a fülében. Azóta érzett így. Az volt a pillanat mikor beleszeretett nem tagadta tovább.

- Szeretlek....

Forróság telepedett rá. Nem bírta..

- Nem vagyok képes kimondani neki is.... főleg, mikor úgy néz rám... csak csókolni akarom! Szeretem..... annyira szeretem, hogy már fáj!

Szenvedett még egy darabig a sikátorban mielőtt tovább tudott volna menni. Sokkal jobban megterhelte őt ez mint azt aki miatt így érzett.

Aku, miután Atsushi elfutott ő is nekidőlve az épületnek leült a földre. Gőzölgött a feje annyira vörös volt. És egy jégtömbbe is bezárhatták volna az is megolvadt volna körülötte, olyan forrónak érezte a világot. Fogta a nyakát és a szája előtt tartotta a másik kezét.

Atsushi megjelölte. Az a harapás még nagyon sokáig meg fog látszódni. Atsushi azt akarta, hogy lássák Ryuu már foglalt. A szemébe mondta, hogy azt akarja, hogy csak őt szeresse. Atsushi most először mondta ki, hogy azt akarja, hogy vele maradjon. Örökre. Ezt jelenti, a nem engedi át másnak.

- Atsushi velem akar lenni örökre? Miért? Mi történt vele? Eddig azt akarta, hogy képes legyek nélküle élni. Hogy minden olyan legyen, mint korábban. Most meg azt, hogy csak őt szeressem és vele maradjak? Megváltozott... most....olyan... mintha.... sz-szeretne... engem...

Gyorsabban vert a szíve ettől. Nézte a sikátort ahol eltűnt a tigris. Még érezte, ahogy megérintette. Olyan szenvedéllyel csókolta, mint aki tényleg szerelmes.

- Atsushi szeret engem?

Maga előtt látta milyen vággyal mondta azt, hogy nem engedi át másnak.

- Atsushi szeret engem!

Sírva fakadt. Még sosem érezte ennyire boldognak magát. Még akkor is ha tudta Atdushi sosem fogja neki kimondani. Érezte, hogy szereti. Vagy legalábbis erre tippel. Nem volt benne 100%ig biztos. De nem érdekelte. Atsushi úgy érintette meg, mint aki többet akar tőle. Nem akarta, hogy kimondja csak, hogy megint így csókolja meg őt. Haza akart menni hozzá a nyakába ugrani és megint vallomást tenni neki.

Ez azonmban nem következett be. Ugyanis Atsushi kerülte. Nem hagyta neki, hogy átölelje. Kikerült az útjából így Akutagawa a kanapén ért földet.

- Ehhez nincs most kedvem. R-Akutagawa..... hagyj most békén...

- Atsushi....

- G-gomen... a mai miatt... nem tudom mi ütött belém.... nem fordul elő megint...

- De én-

- Nem akarok róla beszelni... hagy ezzel!

- Atsushi....

A tigris szíve egyre jobban fájt nem tudta elmulasztani. Szerelmes volt, de a makacsága nem hagyta, hogy Akuval, egy pár legyenek. Inkább magába fordult. De mivel olyan szomorúan kérdezett a sárkány képtelen volt továbbra is félrenézni.

Ránézett Ryuura. És majdnem meghasadt a szíve. Annyira szomorúan ült a kanapén. Tett egy lépest felé. De mikor felnézett és a tekintetük találkozott. Elpirult. Nem bírt a közelében maradni. Inkább megfordult és kiment az ajtón. Nem bírta, ha szomorúnak látja. Főleg az után, hogy úgy mosolygott rá. Csak úgy akarta látni.

De most nem tudott a szemebe nézni. Nem akarta, hogy Ryuu többet gondoljon bele. De azt is tudta, hogy rájött mit érez iránta. Mert ott a sötétben képtelen volt titkolni a vágyait. De ha Ryuu tudja, hogy szereti, akkor a kedvese akar majd lenni.

- A... k-kedvesem.... - torpant meg az utcán - hogy ő az én.... az én kedvesem...

Elképzelte. Kezén fogva sétált vele és Aku boldogan mosolygott rá. Míg azt mondta szereti. És Atsushi ajkai is képesek voltak mellette felfelé görbülni. Beleremegett a szíve.

Még mindig képtelen volt mellette mosolyogni. Főleg nem rá. Hiába szerette. Ez még mindig nem ment neki. Ez álcának jó... de nem tudja, hogyan viselkedjen, hogy valamennyire elhalassza a lebukásának időpontját.

Lassan kiszellőztette a fejét. Nem, mellesleg azért mert még kabát sem volt rajta. Elindult visszafelé. Mikor befordult az utcába Ryuu ott állt a járdán a kabátja ott volt a kezében. Utána hozta, mert látta, hogy fent hagyta és tudta, hogy mínusz közeli a hőmérséklet odakint.

Amint észrevette Atsushi-t szaladt is hozzá, de lassított a léptein, közvetlenül előtte már lassan sétálva ált meg. Ki volt pirulva. Nem mondott semmit csak a szemkontaktust kerülve átnyújtotta neki a kabátot.

- Akutagawa?

- M-meg fogsz fázni....

Lassan elvette a téli ruhadarabot. Felvette. Éppen ekkor kezdett el hullani felettük a hó. Az év első hava. Lassan telepedett rájuk. Atsushi nem tudott haragudni a lakótársára. Ideje volt elfogadnia. Vele köti majd össze az életet. Mert szereti...

- Arigatou... - lepett az idősebb mellé.

- Hu?

- Gomen... amiért most megint furcsán viselkedtem.... ne haragudj... igyekszek normális, lenni rendben?

- U-um....

- Menjünk haza...

Megfogta a sárkány kesztyűbe bujtatott vékony kezét és elindult a lakásuk felé. Aku már egyaltalán nem fázott. Elpirult. Félt hogy Atsushi nem örül majd annak, ha utána megy. De úgy tűnt tévedett.

- Atsushi....

- Igen?

- Szeretlek....

A tigris ujjai megrándultak. Most először váltott ki a vallomása ilyet. Aku is érezte, hogy valami történt. Atsushi nem reagált, még így. Próbált a szemebe nézni, de Atsushi elfordult. Tudta, hogy lebukott. Kicsit jobban megszorította a fekete kezét.

- Tudom....

Ennyit volt képes csak válaszolni. De Akunak ez is elegendő volt. Megértette Atsushi bármilyen gyengéden is érez már iránta. Nem fogja kimondani. És nem akar róla beszélni. Elfogadta. De eldöntötte mindig ott lesz neki, ha szüksége lesz rá.

...

Azon az éjjelen más is történt közöttük. Atsushi lefekvés után képtelen volt elaludni. Csak forgott. Nem jött álom a szemére. Odafordult Aku felé. Érezte megint át akarja ölelni. De amint megérintette tudta, hogy nem teheti.

Ha most átöleli, akkor megint elkezd bekeményedni. Sőt. Nem kellett nagy kifliként hozzá simulnia. Elég volt rá gondolnia. Már szűk volt neki a boxeralsója. Kimászott az ágyukból kellett neki egy kis távolság.

Bement a fürdőbe le akart még egyszer tusolni hátha az kitisztítja a gondolatait. Nem sikerűt. Hiába állt a víz alatt csak maradt a merevedés. Nem volt mit tennie. Könnyítenie kellett magán. A tus fürdője kéznél volt kicsit nyomott a tenyerébe. Már nem is emlékezett mikor csinálta utoljára.

Még akkor mikor egyedül lakott az irodánál. Akkor néha megtette, de csak nagyon hallkan, hogy a szomszédban a kollegái még véletlen se hallják, meg mit tesz magával. És most sem akart hangos lenni. De valamit tennie kellett. Ha kilövi magát talán már képes lesz elaludni.

Arra azonmban nem számított, hogy mialatt nagyban ügykezel nyílik majd az ajtó.

De megtörtént. Ryuu benyitott. Mert nem találta az ágyukban aggódott miatta. De erre ő sem volt felkészülve. Atsush-inak még a kezében volt a férfiassága, mikor Akutagawa a szemébe nézett. De csak egy pillanatig, mert utána csak a tigris vastagságát tudta figyelni.

- Akutagawa! Mit keresel itt? - Ugrott fel és lekapva a törölközőjét a fogasról maga elé fogta. - Nem tudsz kopogni?

- Atsushi....

Lépett közelebb hozzá a fekete. Atsushi persze távolodott volna, ha tudott volna. De igy megint csak csapdában vergődve állt és figyelte hogyan veszi le a pólóját a fekete.

- Mit művelsz?

- Atsushi....

Odaért hozzá, és míg elterelte a figyelmét azzal, hogy nem tudott elszakadni a szemétől óvatosan megérintette a törülközőn át.

- Aku-

- Itt vagyok... használj nyugodtan, ha akarod... nem kell ezt egyedül csinálnod. Szeretlek. Szeretném, ha erre használnál....

Megcsókolta a fehéret. És a terve sikerült. Atsushi, amint Ryuu ajkait érte veszített maga ellen. Kiejtette a törülközőt a kezéből és Ryuut átölelve csókolta tovább. Vadul falták egymást. De ez most inkább a türelmetlenség miatt volt. Atsushi már jóval előrébb járt míg Ryuu-t még ki kellett tágítani. Nekilökte a feketét a mosdó pultjának. És elkezdte lehámozni róla is a boxert.

- Atsushi...

- Egyvalamit tisztázzunk! Nem gondolsz magadra tárgyként! Mert nem vagy az! Fogtad?

- Igen. De ne várass még tovább!

- Előtte tagitok rajtad, mert mocskosmód szűk vagy nekem!

Megint megcsókolta és két kézzel mart bele a fenekébe. Feltette a mosdó mellé, ahogy Aku magasabbra került átkulcsolta lábaival a fehéret és várt. De egyelőre csak azt érezte, hogy az ő tagjához ér Atsushi lüketető férfiassága. Egymást ingerelték.

Aku éppen megszólalt volna, hogy ő készen áll, amikor megérzett magában egy ujjat. Atsushi hiába durrant el mindjárt akkor is törődött a másikkal. Nem akart ártani neki azzal, hogy nem tágítja ki eléggé.

- Ah! - érkezett a második is az első mellé

Atsushi ollózott. Szélesre feszitette Aku bejaratát, hogy ne fájjon neki, mikor őt kapja majd meg. De ő sem volt képes tovább várni. Megcsókolta a feketét és miután kihúzta ujjait magát csúsztatta belé.

- Ah! Ahtsuhshi!!

- Csendesebben, mert felvered a szomszédokat!

- Gomen.... de ez olyan jó érzés!

- Nem vagy normális....

- Lehet... de tudod, az ember megbolondul, mikor szerelmes lesz.

- Igen tudom...

- Csókolj meg megint Atsushi! Kérlek...

Megtette. És meg is mozdult benne. Ryuu kapaszkodott a fiatal hátába és minden lökésnél belemélyesztette körmeit is. Próbálta visszafogni a hangját de túlságosan élvezte, ahhoz hogy ne nyögje a szerelme nevét.

- Atsushi! Még!

- Mióta van az hogy te irányítasz?

- Kérlek!

- Azt nem mondtam, hogy nem teszem...

- Szeretlek! Ah!

Nem kellett sokáig csinálniuk, hogy mindketten elsüljenek. Ryuu remegve szorította magához szerelmét, forró volt a teste és Atsushi is izzadtan lihegett Ryuu nyakába, de egy kicsit sem távolodott el tőle. Ölelte és hozzá simult még az után is hogy már kihúzódott belőle. Felemelte, amire Aku egyáltalán nem számított, ezért még inkább kapaszkodott Atsushi-ba. Megindult vele a hálószobájuk felé. Aku mint egy koala a faágra úgy tekeredett a tigrisre, hogy le ne ejtse.

De nem tett volna ilyet, még az ágyukra is olyan óvatosan tette le, mert aggódott, hogy esetleg fáj neki az alfele, amiért lehet nem tágította elég ideig.

Meztelenül feküdtek egymáson. Atsushi úgy fektette a feketét, hogy a mellkasán legyen a feje. Aku hallgatta a szerelme zakatoló szívhangját. Kezdte elhinni, hogy ez nem álom volt. Atsushi tényleg szeretkezett vele. És nem muszájból, hanem mert akarta. Nem ellenkezett. Élvezte hogy Akuban lehet.

- Atsushi...

- Igen?

- Szeretlek....

- Tudom... de most már aludj. Holnap neked reggeli műszakod van...

- Igen.. ez igaz... de olyan jó itt feküdni veled... Nem akarok dolgozni menni.

- Pedig muszáj lesz. Na aludj....

- Rendben... Oyasumi....

- Oyasumi...

- Szeretlek .... Atsushi....

Félálomban elmotyogott utolsó szavai ébren tartottak a tigrist. Várt, de nem tudott aludni. Most nem azért, mint korábban. Nem. Ez alkalommal egy kimondatlan szó miatt nem volt képes lehunyni a szemét. Fél órán át gyötrődött. Eddigre Ryuu már mélyen aludt. Nem ébresztette fel még az sem, hogy Atsushi kicsit fordult mert elzsibbadt a karja. Viszont nem hagyta, hogy elguruljon mellőle. Továbbra is szorosan ölelte a feketét. És mielőtt végre ő is elaludt volna úgy gondolta már kimondhatja.

- Én is téged....