Mikor kiszálltak a forró vízből Aku túl gyorsan állt fel így kicsit megszédült Atsushinak dőlt, ahogy elvesztette egyensúlyát.

- Oi.... óvatosan.... A-Aku jól vagy?

- I-igen csak kicsit szédülök... f-forró volt a víz....

- Értem. Gyere, fogd meg a kezem, segítek.

Aku nagyot nyelt, mikor meglátta maguk között Atsushi kezét. Lányos zavarában majdnem mellé tette a tenyerét, mikor meg akarta fogni. De csak sikerült neki. Atsushi óvatosan húzta maga után gyakran rápillantott, hogy jól van e. Ez alkalommal hiába jöttek szembe velük emberek Ryuu nem volt hajlandó elengedni. Rózsaszín köd lengte körbe, hiszen most valahogy máshogyan viszonyultak egymáshoz ők ketten.

Ryuu nem is értette miért engedett meg neki ilyeneket. Csak arra tudott gondolni, hogy bizonyára, azért teszi, hogy kicsit normálisabb legyen közöttük a hangulat. Nem akar vele folyamatosan haragban lenni, ha már odakötötte az életét a tigrishez. És a nap közepén eléggé összevesztek.

A folyosón haladva most tényleg egy párnak tűntek, mivel Akutagawa nemét már nem csak a törülköző takarta. Nagy vastag köntös volt mindkettőjükön. Ryuu-nak még az ujját is fel kellett hajtani kicsit, hogy kilátszódjon a keze belőle és meg tudja fogni a másikét. Egyáltalán nem tűnt jelen pillanatban férfinak.

Mikor visszaértek a szobájukba Atsushi elküldte a másikat tusolni mondván, talán ha kicsit hűvösebb víz éri, összeszedi magát a teste. Ryuu engedett neki és miután nagy nehezen képes volt a fehérhajú ujjait kiengedni a keze közül jobban összehúzta magán a köntöst ment is fürdeni.

Atsushi pedig bement a szobájába és az ágyra hanyatlott. Kicsit neki is a fejébe szállt a vér. Jól esett neki, hogy nyitva hagyta az ablakot mielőtt elment, a hideg levegő felfrissítette. De közben szeme előtt lebegett az elpirult arcú Akutagawa, miután újra csókot lopott tőle. Aggódott miatta kicsit, hogy vagy túlzásba fog esni ezekkel, vagy még jobban megsebesíti magát, hogyha így folytatja.

Karjával takarta el az arcát, hogy senki se lássa, hogy őrli magát a fekete miatt. Főleg ne ő, ha hamarabb visszajön. Bár kicsi volt az esélye, hogy megint egy ágyban alszanak. De a sárkányból kinézte, hogy megint meg akarja majd próbálni.... majd elvetette a gondolatot. Akutagawa ma nagyon más, mint korábban. Ha nagyon bántja a mai veszekedésük inkább kint alszik, hogy ne okozzon több gondot a fehérnek.

Aku közben hideg vizet engedett magára. Nem volt neki elég a langyos. Mert már nem csak az onsen vize miatt szédült. Atsushi kedvesebb viselkedése sem segített a helyzetén. Most, hogy nem volt vele teljesen közömbös, és aggódott is miatta nem tudta visszafogni a vágyait. Úgy érezte, ha nem csókolja meg belepusztul. És ez az érzés egyáltalán nem múlt el amióta a víz zuhogott rá.

Szenvedett, amiért nem tudta mit tegyen. Mit kellene csinálnia, hogy azzal ne haragítsa magára a fiatalt, de ugyanakkor hasznára is legyen-

- Hasznára váljak?.... - ismételte suttogva, kimondva a száján - Atsushi azt mondta szeretné, ha hasznos lennék neki. És azt is mondta, hogy talál majd nekem valami feladatot, amivel segíthetek neki. De.... hiányzik neki a régi énem.... hogy tudnék most a kedvére tenni? Azt mondta régen úgy érezte ketten legyőzhetetlenek vagyunk. Már nem érzi így. Miattam.... az én hibám, hogy magával sem elégedett annyira.... mindent tönkreteszek körülötte....

- „Majd találunk valamit a számodra.... Aku..." - visszhangoztak a fejében a tigris szavai.

- Tegezni kezdett... és ke-kedves volt velem.... e-engedte, hogy meg- .... ma olyan hevesen csókolt ott a boltban... mi-mi van ha- h-hogyha.... NEM biztosan nem kedvelt meg! De kedvesen bánt velem... és gyengédebben nézett rám.... Atsushi.... mit akarsz tőlem? Mi-Mit tegyek, amire te is vágysz?

Vágy... Ez az egy szó elindított benne valamit. Neki ma többször is teljesültek a vágyai, amikor Atsushi csókot lehelt ajkaira. Bár az öltözős jelenetet nem lehet ilyen finom szavakkal illetni. Még mindig érezte mennyire vad volt akkor vele. Mint akiből kiszabadult az, amit korábban elnyomott.

- „Atsushi elnyomta magában azt a csókot? V-vajon mi mást fojthat el még? Mire vágyik? Miért tart maga mellett? Miért csókolt meg, mentett meg, és fogadta el az életemet?"

- Aku! - szűrődött be az ajtón át Atsushi hangja - Jól vagy? Nagyon sokáig vagy bent!

- I-igen jól vagyok. Bocsánat csak gondolkodtam. Nem ártok magamnak.... fizikailag...

- Rendben...

Ezzel visszament az ágyra fetrengeni. Aku utolsó szavát elmosta a víz hangja így nem hallotta. Nem is változtatott volna sokat a helyzetükön. Nem tudott segíteni rajta, ha szavakkal bántalmazza önmagát. De tényleg aggódott miatta. Nem akarta, hogy végezzen magával és mivel látta mennyire elszánt tud lenni, félt, hogy visszaesik. Ő nem csak ijesztgetett, mint a kötéses. Nem... Aku már halott lenne, ha azon a délután nem Atsushi vállalja annak a csomagnak a kézbesítését és nem lett volna ott a hídon.

Kirázta a hideg, így felült az ágyon. Fázott a verejték miatt. Nem akart megint erre gondolni. Még mindig nem jött ki. Gondolatai, akárhogy is próbálta elterelni, mindig visszatértek a fekete sárkányhoz. Illetve ahhoz, hogy mennyire szomorú tud lenni, azért mert nem viszonozza az érzéseit.

- Mennyi időbe telik neki megfürdeni? - állt fel, hogy most már maga menjen be érte a fürdőbe - Egy Menyasszony gyorsabban végez nál-

Nem jutott el az ajtóig. Akutagawa némán, síri csendben jött ki. Úgy nézett ki, mint aki nem is volt a zuhany alatt. Piros volt a bőre szinte gőzölgött minden felületen ahol nem takarta a köntöse. És ez volt az, ami miatt Atsushinak a torkán akadt a szó. Akutagawa kioldott köntösben állt előtte. Nem mert a szemébe nézni viszont apró léptekkel közeledett a másik felé.

- A-Aku t-te m-mit művelsz?

Nem felelt, megállt előtte. Atsushi sem volt képes arrébb menni. Földbe gyökerezett a lába. Csak meredten nézte az előtte állót. Még pislogni is elfelejtett. Ezzel szemben Aku alig tudta nyitva tartani a szemeit. Annyira szégyellte magát. Nem is nézett fel, helyette Atsushi mellkasára koncentrált. Olyan arccal, mint akinek feltett szándéka oda bekerülni. Ami nem állt távol a valóságtól.

Atsushi nagyot nyelt. Még sosem látta így a feketét. Mellkasa csontos volt. Ha meg egy kicsit fogy a bordái teljesen kilátszottak volna. Hasán egy régebbi sebhely maradványa fehérlett. Ha levegőt vett látszott, hogy ideges. Mert remegett a hasa is. Lentebb valamennyire még takarta magát. Mint aki szégyelli, hogy mi van a lába között.

Felpillantott a döbbent arcú Atsushi-ra. De szinte egyből lesütötte a szemét. Tudta, hogy várja a válaszát a korábbi eldadogott kérdésre. De ehhez még kellett neki egy kis erő. Megmozdultak a kezei, amikkel eddig magát takarta. A köntösének anyagát fogta meg a mellkasán és lecsúsztatta a vállairól.

Ő, aki sosem bírta, ha nem volt rajta semmi most levetkőzött Atsushi előtt. Már csak azért volt rajta, mert az ujjaiból nem bújt ki. A földön csúszott utána az anyag, ahogy még egy lepést tett Atsushi felé.

- A-Ak-Akutagawa

- A tiéd vagyok Atsushi....

- A-A-

- Tudom, nem vagyok sem lány, sem szép, sem kedves.... de.... szeretném, ha ismernéd, mi az, ami a tiéd...

- Ak-Aku-

- Szeretnék hasznos lenni a számodra.... ha máshogy nem is... de így-

- Akutagawa elég!

Atsushi-ból hirtelen tört ki a kiáltás, ami szinte már segélykérés volt. Lesokkolta az, ahogyan viselkedett a másik, ezért nem tudott hamarabb reagálni. Csak akkor volt képes időben választ adni, amikor elért a tudatáig, hogy Aku éppen most ajánlott neki szexet. Amit Atsushi abban a minutumban el akart utasítani, mielőtt még reményt kelletne a feketében.

Odalepett hozzá és gyorsan visszarántotta rá a köntösét. Sőt még be is kötötte, hogy a látványa ne akadályozza meg abban, amit el akar mondani. Akutagawa csak pislogni tudott. Nem értette miért nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan ő szeretné. Mit csinál rosszul?

- A-Atsushi?

- Baka! AHO! BAKA! - szorította tovább a vállait, ahogy kitört belőle a felgyülemlett feszültség - Ezt mégis hogy gondoltad? Nem fogok lefeküdni veled! Főleg nem akkor, ha így viselkedsz! Lehet, hogy azt hiszed, ezzel kiegyenlíthetnéd felem a számlát, de ez nem így megy! Én nem fogok eddig süllyedni!

- De én azt hittem-

- Már megint azt hitted! Nem! Nem úgy van, ahogy gondolod! Megmondtam! Nem akarok bosszút állni rajtad! És ha akarnék, sem úgy tenném, hogy megerőszakollak! Amúgy sem lenne semmi értelme! Hiszen te kifejezetten örülnél is neki!

- Atsu-

- Nem hiszem el, hogy már megint itt tartunk! Már éppen kezdtem azt remélni, hogy egy normális embert faraghatok belőled. De nem neked megint a saját fejed után kell menni! Miért csinálod ezt Akutagawa?

- É- én- én csak neked akartam valami jót szerezni

Megint sírva fakadt. Hullottak a könnyei. És ez a tigrist is ledöbbentette. Aku nem a saját érdekeit nézte. Most nem. Csak szeretett volna valami jó élményt okozni Atsushinak. Ha már máshogy nem tud a kedvére tenni. Összetört és mivel eddig is remegtek, kicsúsztak alóla a lábai.

Atsushi még éppen időben kapta el. Óvatosan tette le a térdeire előtte guggolt és nézte, ahogyan vékony ujjaival próbálja takarni az arcát, mert szégyelli, hogy megint sír. Akkor jött rá. Akutagawa még mindig nem eszik eleget. Teljesen le van gyengülve, amin nem segít ez a sok szenvedés neki lelkileg.

- Akutagawa...

- Sa-sajnálom Atsushi sajnálom.... én nem akarok a terhedre lenni! Nem tudom, mivel tudnék segíteni neked, hogy ne érezd azt, hogy kolonc vagyok! Én-

- Akutagawa.... – szakította félbe és ujjaival megemelte a fekete tekintetét, hogy megint a könnyektől piros szemébe nézhessen. - Én nem bírom nézni, hogy ezt teszed magaddal...

- Atsu-

Felemelte a földön reszkető fiút és letette az ágyra. Mellé mászott és magukra húzta a takarót. Átölelte és fejét a szívére húzta. Remélte, hogy ettől megnyugszik. A vállát simogatta, hogy a remegését elmulassza. Tényleg fájt neki látni, mivé lett a maffiózó.

- Atsushi m-mit-

- Nem fogok közösülni veled Akutagawa... ezt ne is kérd, és ne is várd tőlem. Nem akarok olyanná válni, mint amilyen te voltál. De nem bírom nézni, hogy lelkileg megölöd magadat a szavaiddal és a gondolataiddal. Itt vagyok. Életben tartalak. Segíthetek. De a veremből neked kell akarnod kimászni. Itt vagyok, megfogom a kezed, hogy tudj kibe kapaszkodni. De egyedül nem segíthetek rajtad. Neked is segíteni kell magadon. Érted?

- I-igen... értem...

- Helyes. Most aludj. Sírd ki magad. Itt vagyok veled.... és vigyázok rád...

- A-Atsushi.... annyira szeretlek....

- Tudom.... egyébként nem vetemedtél volna ilyenre....

- Sajnálom, hogy haszontalan vagyok neked

- Ne mondj ilyet.... nem vagy haszontalan. Csak....

- Nem tudsz mihez kezdeni velem... nem vagyok jó semmire.... még arra sem, hogy kielégítselek...

- Ezt fejezd be! Meg ne halljam még egyszer, hogy így mardosod saját magadat! Nem hagylak el! És találok neked valami feladatot. Ígérem! Csak hagyd ezt abba!

- A-Atsushi...

- Ígérd meg, hogy mostantól nem tekintesz magadra így jó?

- Í-ígérem...

- Bármit megígérnél már nekem igaz?

- Igen... bármit megtennék érted... Atsushi....

- Tudom.... tudom....

Akutagawa reszketve némán sírva próbált elaludni. De túlságosan fájt neki a tény, hogy megint elszámította magát. Aznap, mikor letámadta a próbafülkében nem volt önmaga. Egyikük sem tudta pontosan Atsushi-ba mi ütött akkor. De mégis Aku váltotta azt ki belőle.

Szúrta is a mellkasát. Bűntudata volt miatta. Sejtette, hogy azért mert ilyesmire vállalkozni, mert akkor olyan vadul csókolóztak. Ha nem teszi valószínűleg nem itt lyukadnak ki estére. De nem tudott mit tenni. Már mind megtörtént. És valamilyen szinten mind a ketten hibásak voltak benne. De természetesen saját magukat ostorozták leginkább, nem pedig a másikat.

Atsushi szorosan ölelte a kisebb testet. Meg akarta védeni saját magától is. Mert jelenleg Aku legnagyobb ellensége Akutagawa volt. Atsushi tudta ezt. Tenni akart ellene. Nem akart ugyan kapcsolatot kialakítani vele, de ha már így alakult a dolog szerette volna, ha boldog.... már amennyire lehet. Hiába érezte, hogy mellette Aku nem lehet boldog. Így ezekkel a feltételekkel biztosan nem....

Ezekbe a gondolataiba aludt bele.

...

Pár órával később kezdett ébredezni. Az éjszaka közepe volt már, minden csendes és békés. Ryuu sem sírt már. Ez megnyugtatta. A feketének végül sikerült megnyugodnia. Ebben ringatta magát. Egészen addig, míg az a különös, de ugyanakkor kellemes érzés nem erősödött fel annyira, hogy a tudatos énjét is felébressze.

- A-Akutagawa.... te mit művelsz?

- A-Atsushi... még ne ébredj fel... nem voltam elég gyors...

Ekkor már nem tudta megállítani. Már ráült, hiába egyenesedett fel Atsushi, hogy esetleg közbeavatkozzon. Aku a fájdalom miatt egyből összegörnyedt és visszadöntötte őt az ágyra. A fiatalabb vállaiba kapaszkodott és remegett. Fájdalmai voltak, de a tette miatt is félt, hogy mi lesz ezután.

Kihasználta a tigris természetes hajnali erekcióját kicsit rásegített még egy kicsit és már magában érezte. Túl hirtelen történt meg ez, így legalább akkora fájdalmai voltak, mint Atsushinak azon az éjjelen. Mégsem bánta meg, hogy erre a lépésre szánta el magát.

Hiába fájt neki annyira, az hogy érezte benne lüktet kárpótolta a negatív érzésért. Már annyiszor képzelte el milyen lenne Atsushi alatt lenni. Azt már rég elvetette, hogy lehet az ágyban ő a domináns. Így olyat nem is képzelt. Mos mégis felül lehetett. Akkor is, ha nem feltétlenül irányíthatott tovább.

Atsushi még nem fogta fel teljesen, hogy benne van a maffiózóban. De amint feldolgozta azonnal le akarta emelni magáról. Ahogy hozzáért a törzséhez Aku kapcsolt.

- Ne!

- Aku-

- Kérlek ne! Ne vegyél le!

- Mégis miért ne? Mikor direkt megmondtam, hogy ezt nem csinálom!

- Könyör- Ah!

Csak egy kicsit mozdult meg, de ennyitől is belenyilallt a fájdalom a testébe. Atsushi felismerte, hogy miért. Sajnos volt már benne része.

- Szerencsétlen.... ha már úgy döntöttél, hogy rám ülsz, akkor előtte tágíthattad volna magad.

- N-nem akartam... így olyan, mint neked volt-

- Gondoltam, hogy ezért tetted... Idióta! ... De, ez így nem tesz jót neked. És most nem úgy értem, hogy csak fáj. Tudom. Elpattanhat odabent ér is. Főleg, hogy mások a méreteink. Nálam is történt, akkor neked is mindenképpen lesz.

- Atsu-

- Legalább ne görnyedj így rajtam. Egyenesedj fel!

Ryuu tette, amit mondott neki. És igaza lett miután már egyenes gerinccel trónolt Atsushi férfiasságán, már nem fájt neki. Feszített, de nem érzett olyan belenyilallást, mintha egy késen ülne. Viszont azt észrevette, hogy Atsushi kezei még mindig fogják. Tudta azért, hogy amint lehet, levegye őt magáról. Valahogyan meg kellett akadályoznia ezt.

A tigris mellkasáról kezei átcsúsztak a karjaira. Megfogta őket és hirtelen rántotta fel magához a fiatalabbat. Mire ő megszólalhatott volna megcsókolta mélyen és nyálasan. Atsushi próbálta ellökni magától, de Ryuu jobban kapaszkodott belé, mint eddig. Nem hagyta. Csak mikor már neki is nagyobb levegőt kellett vennie.

- Ah...! – vált el választottja szájától.

- Akutagawa?

- Mindenem a tiéd Atsushi. A holnapi fizetésem egésze is. Csak kérlek-

- Minek képzelsz te engem? Nem vásárolhatsz meg! Erre biztosan nem!

- Nem akarok leszállni rólad! Soha többé nem kérek ilyet! De egyszer érezni akarlak!

Megint megcsókolta. És kihasználta, hogy Atsushi azon volt, hogy ellökje megmozdult. Persze fájt neki, hiszen még nem szokta meg a másik méreteit, de nem hagyta abba. Atsushi tudta, hogy bárhogy is próbálná lebeszélni, esélye sincs. Megütni sem akarta, mert félt egy ilyen után, biztosan végez magával. Pat helyzet alakult ki. Érezte, hogy nem mozog élvezetből. Hiszen a fájdalma nagyobb volt. Megállította.

- Ats-

- Elegem van belőled, remélem tudod?!

Hirtelen fordította maga alá a feketét. De eléggé kapaszkodtak egymásba, hogy ne csúszhasson ki belőle. Aku nyekkenve landolt a párnák között. Viszont az a fájdalom elmúlt. Az értetlensége kiült arcára is. Mert, ahogy Atsushi felette tartotta magát sóhajtott egyet.

- Látod, már nem is fáj. Amíg te vagy felül szűkebb vagy.... legalább egyszer gondolj már bele ilyenekbe...

- Ats-

- És ennyi volt megkaptad, amit akartál! - kifelé mozdult, de Ryuu szorosan ölelte még lábait is a csípője köré fonta, hogy a tigris ne mozdulhasson.

- Ne! Kérlek Atsushi! Csak most az egyszer-

- Mit nem értesz meg azon, hogy én nem akarom?

- A-

- Már megint itt tartunk! Ugyan ott, mint azon az éjszakán. Csak azt hallod meg, amit te akarsz. Nem érdekel más csak a saját élvezeted! Azt mondod szerelmes vagy belém, de az neked nem számit sosem, hogy én mit akarok! Más már rég hagyott volna megdögleni, de én nem képes vagyok még mindig abban bízni, hogy megváltoztál. De nem! Sosem fogsz! Hiába viselkedsz úgy, mintha kicseréltek volna, belül még mindig ugyan az a makacs dög vagy mint-

- Ah!

- Ak-

- Fohlytahsd!

Atsushi észre sem vette, de ahogy kiabált vele egyre inkább közényomta a párnáknak. Aku tényleg próbált odafigyelni és elszégyellni magát, de nem ment neki. Csak azt érezte, hogy ahogy kitör, belőle az indulat úgy valamennyire mozog benne, és már kezdte meg sem hallani, amiket a fejéhez vág.

Lerántotta magához még egy csókra. Atsushi ekkor értette meg már késő szitkokkal bombázni, mert túlságosan élvezi. Egyébként is volt rá hajlama. Meg amúgy is képzelte már el milyen az, mikor Atsushi így kiabál vele. Igazából erre készült, mikor visszatért nem arra a hideg közönyre.

Látta, hogy Ryuu már teljesen ködbe burkolózott feladta a harcot. Főleg, mikor megint meg akarta csókolni őt a fekete.

- Akutagawa.... most kifejezetten utállak...

- A-Ahtsushi...?

- Hhhhh.... Hogy mikre rá nem veszel....

Ezzel a mondattal engedte el végül az egészet. Lassan nagyobbakat kezdett rajta lökni. Egészen addig, míg teljesen hozzá nem szokott az érzéshez. Onnantól gyorsított a tempón. Nem kellett sokáig ingerelnie mielőtt elment. De ha már így alakult folytatta és saját magán is könnyített, mert ezek az ingerek az ő testére is hatással voltak. Bármennyire nem akarta ezt.

- Ahhh! Atsushi!

Nyögött fel megint, mikor érezte magában remegni a fiatalt. Sokkal jobb érzés volt ez számára, mint gondolta. Atsushi feljuttatta őt a csúcsra. Sikerült rávennie arra, hogy lefeküdjön vele. Boldog volt, amíg lehetett, mert tudta most nagyon magára haragította a szerelmét. Mégsem volt képes mást érezni azon kívül, hogy mennyire élvezte, mikor benne járt.