Már csak ketten voltak a sikátorban és egymás karjaiban egy csókban egybeforrtak. Nem is érdekelte őket más. Ryuu néha mikor nem kapott levegőt elvált a fehér hajútól. De egy korty légvétel után már nyomta is vissza száját Atsushi-éra. Hagyta, hogy a szájüregét teljesen körbejárja. De Atsushi is engedte neki, hogy próbálkozzon. Hagyta hogy a nyelveik csatája nála legyen. Nem volt vad. Csak szenvedélyes.

Egymást ölelték. Ryuu kapaszkodott a fiatal nyakába, ahogy átkarolta. Atsushi pedig tartotta a vékonyabb testet és nekiborította a ház falának. Hozzányomta magát a másik testének. Izgatta mindkettejüket, hogy ismét ennyire közel vannak a másikhoz. A tigris teljesen feladta régi terveit. Akarta, hogy Ryuu az övé legyen.

- Ah-suh...shi...ih...

Zihálta ahogy kicsit több szünetet tartottak. Nem igazán érdekelte már őket az hogy meglátja e őket Aku munkatársa vagy nem. Hiszen Atsushi is vallott már. Akkor már hivatalosan is járnak. ... Tulajdonképpen....

- Gomen... - engedte el az idősebb ajkait egy kicsit hogy kifújhassa magát - Még csak most ébredtél, de máris így rád másztam... n-ne haragudj....

- Nem... nem haragszom... meg tudnám szokni, hogy ez a reggeli ébresztés....

- Ne fantáziálj sokat....

- Melletted nehéz...

Nevette el magát a maffiózó. Atsushi pedig nem hitt a fülének. Ilyen élettel teli nevetést még sosem hallott tőle. Olyan kellemes meleg érzés fogta el egész szívet és mellkasát. Hiszen akit szeretett nevetett. Boldog volt mellette.

Gyengéden hátrasimította és a füle mögé igazította az egyik hosszabb fekete tincsét. De tenyere ott maradt Aku arcán. Fázott is már, hiszen már tél volt. Ryuu kipirosodott forró bőréhez jó volt hozzáérni. Simogatta is egy kicsit, míg vissza nem kapta a szürke szemek figyelmét.

- Jobban vagy? Ryuu?

- Igen... Yosano sensei helyrerakott.... sz-szerintem... a...a tüdőmet is meggyógyította....

- Ennek örülök...

- Atsushi?

- Nagyon aggódtam miattad.... soha többé ne merészelj ennyire megijeszteni!

- Te-

Aku még mindig nem szokta meg azt, hogy Atsushi aggódik miatta. Ezert minden alkalom, mikor mondta meglepetés volt a számára. De egyre jobban érezte magát, mikor ezt hallhatta. Atsushi-nak szüksége van rá, ezért aggódik miatta. Fontos a számára. Lehet végre bejutott a mellkasába és kibérelt magának ott egy kis helyet? Ebben reménykedett.

Ez volt a vágya. Nem tudta még, hogy nem csak egy kis zug az övé Atsushi szívéből, hanem az egész. Nem tudta mert azt gondolta az az emlékképe, amikor Atsushi könyörög, hogy vele maradjon és azt mondja, szeretlek az csak a sokk miatt volt. Lehet, hogy nem az egész de az az egy szó biztosan. Ezt képzelte. Nem mondhatta főleg nem annyiszor.

- A-Atsu-

- Igen aggódtam! Hogy ne tenném? Kepes voltál elbúcsúzni tőlem? Mikor azt ígérted mindig mellettem leszel?

- A-

- Ne merészelj itt hagyni! Szükségem van rád! Maradsz! Világos? Szükségem van arra hogy mellettem legyél! Te vagy az egyetlen akit-

Megtorpant. Eszébe jutott hányszor mondta neki, míg sérült volt hogy szereti. Bele is pirult az emlékbe, mert most szemtől szemben nem volt képes kimondani.

- Atsushi?

- A....én..... é-én csak....

Ryuu lehúzta magához és megcsókolta. Atsushi viszonozta a tettét. Megértette, hogy Ryuu, mit akar mondani. Aku nagy valószínűséggel tudja... Tisztában van az érzéseivel, éppen ezért azt hogy szereti nem kell kimondania... Nem kell egyáltalán semmit mondania. Nem is tudott volna. A vallomás nem az ő műfaja volt.

- A-Akutagawa....

- Szeretlek Atsushi.... g-gomenne, amiért az előbb a-azt mondtam, hogy te az... t-te az e-enyém-

Megfogta a maffiózó kezét és a szívéhez húzta. Ryuu nem hitte el mennyire gyorsan dobog. Csak nézte a fiatal mellkasát. Majd a szemét. Választ várt.

- Miattad ver ilyen gyorsan...

- A-Atsushi ez-

- Mert a tiéd...

- Hogy mi?

- A tiéd vagyok....

- Ah-

- És te az enyém....

- A-Atsushi?

- Csak az enyém....

Mikor újra megcsókolták volna egymást meghallottak valami motozást. Az maffiózó nő jött vissza. Nem tudni mióta figyelhette őket. De nem lehetett régóta ott a sarok mögött, mert korábban is megérezte volna Atsushi a jelenletét.

Az a parfüm nagyon erős volt. És akkor eszébe jutott hol érezte ezt korábban. Elég meglepő helyen találkozott vele legutóbb. Méghozzá a birtokon a gazdag ficsúr leánytestvére viselt ugyan ilyet. Ijedten kapta a feketére megint a szemét majd vissza a nőre, ahogy tudatosult benne a kép.

- Atsushi? Mi a baj? Történt valami?

- Azt hiszem megvan az áldott akit keresünk.

- Mi?

- Te mennyire ismered azt a nőt?

- Nem nagyon miért?

- Mert állítása szerint ott volt a robbanáskor és én hoztam ki. De én nem emlékszem rá. De a parfümjére igen

- Parfüm?

- Ugyan azt használja mint az a gazdag testvérpár, akiktől a pénzt kaptuk!

Ekkor Atsushi már elindult a rohanó nő után. Aki szintén érezte, hogy bajban van. Menekült volna, de Atsushi a tigris sebességével pillanatok alatt előtte termett és elkapta a karját. Az előrántott pisztolyát Rashomon szelte ketté. Míg Ryuu is beérte őket.

- Eresszetek el! Mit akartok tőlem?

- Ki vagy te valójában? Mert hogy nem a maffia embere az biztos.

- Neked nem kell mondanom semmit! Áruló!

- Áruló? Miért lenne Ryuu áruló?

- R-Ryuu? - nézett vissza ijedten az őt fogvatartó tigrisfiúra, látszott a szemében hogy nagyon nem tetszik neki az hogy becenéven szlította a sárkányt.

- Igen Atsushi az egyetlen aki szólíthat így valami bajod van vele?

- De hát te meg akarod ölni!

- Az régen volt! .... Már nem tudnék neki ártani.... De megölök mindenkit, aki el akarja venni tőlem-

Megint megtorpant, hiszen megint a magáénak nevezte. De ahogy Atsushira nézett megnyugodott. Hiszen a fiatal bólogatott. Gyengéd volt a tekintete is, ahogyan rá nézett. Nem bánta, ha annak nevezi. Hiszen nem hazudott azzal, ha ezt mondta.

- Akkor sem mondok semmit!

Vergődött a szorításban és akkor vette észre Atsushi, hogy a sebhely, amit korábban Rashomon harapott a nő vállába, már eltűnt. Tudta, hogy igaz az elmélete.

- Tudod ezért jó, hogy most én fogom a karodat? Mert megtehetem ezt:

- Mi?

Hátracsavarta, mind a két kezét intett Ryuu-nak a fejével, hogy Rashomonnal kösse össze a kezeit, de ne essen bántódása. Aku meg is tette azonnal. A nő csak feszegette magát nem hitte el hogy ez történik.

- Jogában áll hallgatni, nem köteles mondania semmit, de bári, amit mond felhasználható maga ellen a a tárgyaláson.

Sorolta a jogait a tigrisfiú. És közben letörölhetetlen vigyor ült a száján. A Fegyveres Nyomozó Iroda tagjaként ezt megtehette. Őrizetbe vehette a gyanúsítottat. De nem ez volt a legfőbb oka amiért mosolygott. Arra csak akkor derült fény mikor már elindultak az Iroda épülete felé.

- Ezt mér régen meg akartam tenni...

- Micsodát?

- Valakit letartóztatni és felsorolni neki a jogait.

Pirult bele kicsit a helyzetbe. De tényleg volt egy ilyen vágya az óta, hogy ott dolgozott. Mert még egyetlen olyan esetük sem volt, mikor ezt ő mondhatta el.

A többieket összehívták, mikor beértek és Atsushi felvázolta az elmeletét. Amit Rampo san bólogatva és elégedetten hallgatott végig. Atsushi-t ez nyugtatta meg arról. hogy nem mond hülyeséget.

A helyzet a következő volt:

Nem csupán a fiatal úrfi volt az. aki rajongott Akutagawa-ért és Atsushiért. Hanem a testvére is. Vagyis ő igazából csak Atsushiért. Éppen ezért sündörgött körülötte. Kinézte magának már régen, mikor a munkái között meglátta Atsushi vérdíjas papírját. Az óta követi figyelemmel a cselekvéseit.

És éppen ilyen rég óta gyűlöli Akutagawa-t is. Hiszen ő megpróbálta megölni az általa szeretett tigrisfiút. Ez vezette a tetteit. Végezni akart Ryuu-val is és a maffiával is. De nagyon aprólékosan és lassan dolgozott. Hogy mindenképpen sikerüljön a terve. Kettő dologgal nem számolt. Az egyik, hogy a fivére elárulja és az adatokkal rávezetheti Mori-t arra, hogy veszély fenyegeti őt is. Ezért volt kevés áldozat azon az éjjelen a robbanásban.

A másik, amire nem gondolt, hogy akkor Atsushi maga menti ki őt majd a tűzvészből. Mikor megpillantotta a fiút ahogy embereket ment a lángok közül nem tudott ellenálni a lehetőségnek és ő is segítségért kiáltott. Így mikor egy direkt elhelyezett bombával, Ryuu-t ártalmatlanná tette volna Atsushi vitte ki a karjaiban. Egy másik alakban természetesen.

De célját akkor életre. Ryuu a törmelékek alá került. Hiszen azt akarta, hogy balesetnek tűnjön a halála. De arra nem gondolt, hogy valaki meg fogja menteni. De Atsushi visszament érte. Megmentette.

De erről nem értesült. Így magabiztosan kereste fel a tigrist, hogy randevút hozzon ki a helyzetből. Arra egyáltalán nem számított hogy Akutagawa nem csak hogy életben maradt. De megjelenik rátámad amiért hozzáér a fiatal Irodataghoz. Ráadásul így kellett megtudnia azt is, hogy ő ketten együtt vannak. Hiszen látta csókolózni is őket.

Nem akarta elhinni. Még akkor is vergődött, mikor Dazai már deaktiválta az erejét és felfedte valódi személyazonosságát. Ami csak az eszébe jutott, mondta, átkozta szidta a fekete hajú maffiózót, amiért elválasztotta Atsushi-tól.

Mikor átadták volna a rendőrségnek, célt ért a kapálózása. Kiszabadult és a ruhája egy titkos részéből egy tőrrel Ryuu irányába szúrt. Viszont nem őt találta el. Atsushi ugyanis azonnal félrelökte onnan Akut. Így az ő törzsébe hatolt be az éles penge.

- Atsushi!

Kiáltotta Ryuu, de mire odaugrott a fiatalhoz, az már kihúzta a tőrt és eldobta. Aku átölelte és reszketve szorította magához. Tudta, hogy hamarosan meggyógyul hiszen Rashomon sem tud nagy kárt tenni benne, akkor egy ilyen liba sem képes rá. De nagyon fájt neki, hogy azért kellett megsérülnie, mert őt védelmezte.

A nő azonban összetört, mikor felfogta, hogy kit ért a támadása. Összeesett a rendőrök innentől, már könnyedén el tudták vinni a helyszínről. Nem volt már fény a szemében. Nem akarta elhinni, hogy ő sebesítette meg szeretett Atsushi-ját.

Atsushi pedig még csak rá sem nézett. Egyetlen dologgal foglalkozott. Hogy Ryuu-t megnyugtassa. Mert reszketett, annyira próbálta visszatartani a könnyeit. Simogatta a vékonyabb test reszkető hátát. Hagyta, hogy ott mindenki előtt bújjon hozzá. Ölelje. Sírjon, amiért aggódott érte.

- Atsushi kun? - érdeklődött Dazai afelől hogy mi ez a hirtelen engedékenysége a maffizó irányába.

- Csak a szúrás miatt aggódik....

- Szúrás...

- Ne nézz rám így Yosano san! Már meggyógyultam.

- Tsch...

- T-sch....? - ismételte a hangot a fiatal amit a doktornő adott ki, még mindig ijesztőnek találta hogy ennyire élvezi, ha valaki megsérül.

- G-gommenne... Atsushi... - suttogott Ryuu mert nem akarta, hogy a többi figyelő is meghallja.

- Nyugodj meg... már nem is fáj... - csitítgatta Atsushi a párját.

- Tudom... de... én... miattam...

Nem hagyta, hogy többet mondjon. Helyette szorosan átölelte Akutagagwa-t. A többieket meg is lepte, nem is kicsit ezzel a tettével. A sensei szemöldökei közül is kisimult az a ránc, amiért őt nem műthette most meg. Mosolygott a fiatalokra és éppen elfordult volna mikor a nevét hallotta.

- Yosano san...

- Hm?

- Arigatou....

A köszönet azért volt mert megmentette Ryuut. Nem is kellett többet mondania. Hiszen a doktornő látta. Látta milyen gyengéden érinti meg a maffiózót. Nyoma sem volt annak a közömbösségnek mint korábban. És az a gyűlölet is elpárolgott írmagja sem maradt.

Nem neheztelt már Aku-ra. Talán a régi énjére még igen. De erre a mostanira nem tudott. Már nem volt az aki egykor. Ezért egy teljesen másik személyként kezelte őt a tigris.

- Etooo.... Atsushi kun....

- Igen Dazai san?

- Öm... megkérdezhetem, hogy ez.... mi ez közöttetek?

- Hm? Már több hónapja együtt lakunk. Miért?

- Hogy mi? - hangzott a kiáltás többektől is

- És erről nekünk mikor akartál szólni? - faggatózott a kötéses tovább.

- Öm soha?

- Mi?

- Hallhattátok! Az én életem. Nem kell az orrotokra kötnöm hogy kivel költözök össze. Akutagawa nekem adta a jutalompénzét, amit annak a csajnak a bátyja adott nekünk. Abból vettem a lakást. Vagyis neki tulajdonképpen, joga volt beköltözni. Mert a lakás fele az övé.

- Atsushi? - motyogott a karjai között piruló Aku.

- Gomenne.... kicsit elragadtattam magam...

- Mmmm... semmi baj... jól esik.... hiszen szeretlek...

Gyorsult a fehér tigris szívverése. És látványosan arcába is szökött a vér. Sejtette, hogy ki fogja mondani. De mégsem készült rá lelkileg. Zavarba hozta. És hiába érezte ő is ugyanezt nem akart ott mindenki előtt vallomást tenni. Pedig már nagyon kikívánkozott belőle.

- Tudom... - felelte kínjában - De nem akarnál most már elengedni?

- Mmm! - rázta meg a fejét - Nem akarok ennél távolabb lenni

Bújt még inkább a fiúhoz. Akinek ha lehetett akkor még lágyabbá vált a tekintete. Mosolygott és szorosabban fogta Aku derekát. A füléhez hajolt úgy súgta bele hogy ne hallhassa a kíváncsi társaság:

- Én sem akarom, hogy távolabb legyél tőlem....

- Szeretlek Atsushi....

- Tudom.... Ryuu... menjünk haza....

- Um.... haza....

- Kunikida san...

Emelte fel a fejét, hogy már a szemüveges tekintetével találkozzon. Rá már nem úgy nézett mint a maffiózóra és ezt a szőke is észrevette. Kezdett összeállni mindenkinek, mi is alakult ki a fiatalok között.

- Igen kölyök?

- Engedelmeddel távoznánk. A tettes megvan.... és... hát leszúrt...

- Jó rendben legyen... menjetek. De holnap reggelre-

- Itt leszek amikorra kell. Nem kell aggódnod Kunikida san. Ő már képtelen lenne ártani nekem.

Ezzel kibontakozott Ryuu öleléséből és megfogva a csuklóját elkezdte húzni az ajtó felé. Nem kellett sokat mennie, hogy Ryuu felvegye a lepést és engedelmesen menjen a szerelme után. Nem is álltak meg addig, amíg haza nem értek.

Atsushi egészen a hálóig vitte és ott, ahogy ledőlt magával rántotta és átölelte. Megint úgy feküdtek, mint az első éjjelükön ebben a házban. Atsushi-nak szüksége volt arra, hogy hallgathassa Ryuu szívverését.

A maffiózó gyengéden simogatta a hozzá macskaként bújó, szinte doromboló fiatal haját és hátát. Annyira boldog volt, hogy Atsushi ennyire ragaszkodott már hozzá. Belecsókolt a hajába is. És mélyet szippantott a tigris illatából.

- Szeretlek Atsushi....

- Ryuu...

Emelte fel lassan a fejét a fiatal. Majd apró csókot nyomott Aku ajkaira és még kettő alkalommal ismételte meg ezt. Hiszen az irodában is kimondta kétszer azt, hogy szereti. De akkor nem csókolhatta meg mindenki előtt a feketét. Most pótolta őket. Az utolsót elmélyítette. Hosszan és gyengéden csókolóztak, amíg levegőért el nem kellett válniuk.

- A-Atsushi? E-ezt m-miért?

- Nem csókolhattalak meg az irodában... bepótoltam.

- Atsushi.... szeretlek....

Egy újabb apró csókot kapott válaszul. Atsushi tudta, most már Ryuu is tudja. El fogja neki mondani. Tudnia kell, hogy szereti őt. Nem mondott neki mégsem semmit, csak valahányszor kimondta, hogy:

- Szeretlek...

Megcsokolta.

- Szeretlek...

Már felette magasodott onnan hajolt vissza újra hogy csókot leheljen a maffiózó szájára.

- Sze-szeretlek...

Hozzá simult, ahogy körözött a nyelve körül sajátjával.

- Ah-Ahtsush-shi...

- Igen Ryuu?

- M-most mindig.... mindig meg fogsz csókolni, ha kimondom,  hogy szeretlek?

Felért egy igen vallomással az, hogy ismét egybeforrtak ajkaik. Atsushi is el volt már legalább annyira pirulva, mint Aku. De ez a sok apró csók és gyengéd érintés kellett neki most ahhoz, hogy Ryuu tudtára hozza. Tényleg szerelmes lett belé.

- Atsushi...

- Nem unod még?

- Egész éjjel tudnám ezt veled csinálni...

- Ennyire élvezed?

- Hogy ne elvezném, mikor szerelmes vagyok beléd.

Atsushi újból csókot nyomott a maffiózó szájára. Ez alkalommal csak egy kicsit mélyítették el. Éppen csak viszonoztak egymásnak. Valamiből Ryuu is érezte, hogy Atsushi ezt nem akarja hosszan csinálni. De a tesztje eredményes volt. Tényleg beigazolódott a sejtése. Miszerint ha azt mondja neki szeretlek. Cserébe kapni fog egy csókot.

- Atsushi....

- Hmm?

- Szeretlek...

- Én is téged....

- Hmpf?

Nem volt ideje reagálni. Atsushi most már letámadta és hosszan nem engedte szóhoz jutni. Sőt. Megragadta a maffiózó törzsét és felültetve nekidöntötte a falnak. Úgy csókolta tovább. Forrón és szenvedélyesen. Ryuu csak akkor tudott megint megszólalni mikor Atsushi kigombolta az ingét.

- Atsushi

- Hm?

- Te komolyan?

- Szeretlek!

- Ah! Atsu-

- Szeretlek Akutagawa! Korbban kellett volna kimondanom

- A-Akkor nem álmodtam hogy-

- Nem.... jól emlékszel. V-vallottam neked, mikor megsérültél. Te idióta, komolyan képes voltál akkor elbúcsúzni tőlem, mikor végre kimondtam neked hogy szeretlek?!

- S-sajnálom a-azt hittem, hogy csak a sokk miatt képzelem ezt.

- Baka! - Csókolta meg újból - Nem hagyom hogy itt hagy engem! Velem maradsz mostantól! Mert te nem lehetsz másé csak az enyém.

Folytattak amit elkezdtek. És egész éjjel egymás karjaiba forrva ölelve, csókolva, szerették egymást. Attól az éjszakától kezdve hivatalosan egymás szeretői lettek. Egy párt alkottak. Atsushi néha még a kedveseként is hivatkozott Ryuu-ra a beszélgetéseiben. Ryuu elérte azt amire vágyott Atsushi szívében nem csak kibérelt magának egy kis zugot, hanem a fiú szerelme és kedvese lett. 

Azon az első éjjelen sok nyomot hagytak egymáson. De akarták hogy mások már ránézésből tudják foglalt a másik. Nem is érdemes megkörnyékezni. Elég féltékeny típus volt mindkettejük. Ezért kellettek a jelzések. És volt gyakran olyan, hogy nem tudtak minden egyes nyomot eltüntetni, elrejteni amit az éjjel okozott nekik. Hiszen elég aktív lett a kapcsolatuk, miután Atsushi végre szerelmet vallott Aku-nak.

Ryuu egyik reggel később ébredt. Atsushi-nak már mennie kellett korábban. Aku nyújtózott. Felvette majd összegombolta az inget, ami az ágy végén feküdt. Amit csak úgy ledobott előző éjjel magáról a fehér hajú. Ryuu szeretett az ő cuccaiban lenni. Mintha folyamatosan ölelte volna. Mindig az övé lehetett. Ahogy kimászott az ágyból elhúzta a függönyt. Hosszú ideje laktak már együtt. már több éve. A reggeli fény megcsillant a karikagyűrűjén. Amit ismét boldogan emelt ajkaihoz és csókolt meg.