Atsushi-t később sem hagyta nyugodni a dolog. Főleg, hogy egyre gyakrabban érezte azt, hogy szeretne dolgokat megtenni a maffiózóval. Megérinteni, megfogni a kezét, megpuszilni a fejét, és megcsókolni a száját. Nem örült ennek a változásnak bármennyire jó érzések is kerítették hatalmukba, mikor a közelében volt. Nem tudta hová tenni ezeket. Zavarták őt, hogy megint nem úgy alakulnak a dolgok, mint ahogyan ő azt eltervezte. Bár kezdte feladni, mert látta Ryuu mellett sosem lesz olyan az élete, mint amilyennek tervezte korábban.

Egy hétig Atsushi késő este ért haza. Mivel a körözött gyilkos áldott ismét a környéken garázdálkodott. Úgy tűnt bérgyilkos lett, belőle mert összefüggéstelenül szedte az áldozatait. És idő közben kiderült az is, hogy akkor is lecsapott mikor Atsushi és Akutagawa nem volt a városban. Akkor igazi mészárlás történt csak a szervezet, amit megtámadott nem volt hajlandó segítséget kérni, vagy szólni. Így sokáig nem derült ki a dolog.

Érdekes egybeesés ez az eset, mert azon a területen történt, ami mind Atsushi-nak, mind Akunak a járőrözési területének metszetében feküdt. Vagyis ha akkor itt lettek volna a városban, akkor nagy eséllyel elkapta volna valamelyikük az elkövetőt. De így, hogy házon és legfőképpen városon kívül voltak, így szabadon gyilkolhatott. Éppen azért, hogy ez ne ismétlődhessen meg muszáj volt minden este sokáig járőrözni.

Késő éjjel érkezett Atsushi haza miután letusolt bement a hálószobájukba. Ryuu ott feküdt a fal felé fordulva teljesen beletekeredve a takaróba. A tigris óvatosan ült le mellé és áthajolva felette kisimította egyik hosszabb tincsét a szeméből. A füle mögé igazította. Maga is észrevette mennyivel gyengédebben érintette meg az utóbbi időkben. Most sem tudott ennek ellenállni.

Átcsúsztatta a karját a nyaka alatt miközben magára húzta a takarót. Nagy kifliként ölelte magához a vékonyabb testet. Szabad kezével, amivel ölelte a feketét, annak hasát simogatta, miközben teljesen hozzásimult a másikhoz. Még bele is csókolt a nyakába. Valamiért jó érzéssel töltötte el minden alkalom, mikor így fekhetett vele egy ágyban. Ilyenkor érezte azt, hogy az övé. Akutagawa egyedül az övé.

- „Már megint ez a gondolat! Elegem van! Miért? Miért ilyen ez az egész? Miért érzem a magaménak? Aku- Ő...Ő csak felajánlotta magát nekem! Én ....én meg elfogadtam... de...De ettől még nem kellene ilyen érzéseket táplálnom iránta- mármint..... iránta?.... nekem mióta vannak érzéseim Akutgawa felé?"

Nem tagadhatta tovább maga előtt tényleg voltak gondolatai, amik jóval gyengédebbek voltak. Kötődött hozzá, aggódott érte, féltette, akarta, hogy mellette legyen. Észre sem vette és ragaszkodni kezdett a feketéhez...

Ryuu megérezhette, hogy mardossa magát belül a tigris, mert nyöszögve kinyitotta szemeit. Akkor már testén érezte, hogy valami nem jó neki. Hiszen erősebben szorította magához, mint máskor. Bár elsőre azon is meglepődött, hogy megint a karjai köze került a kezdeti döbbenetéből gyorsan kimozdította a tigris megfeszült teste.

- Atsushi...

- Hmm? Gomen... felébresztettelek?

- Valami baj van? Most olyan feszült vagy....

- O... – „szóval észrevetted..." - Csak idegesít ez a folytonos éjszakázás.... szeretnék már normális időben is hazaérni....

- Értem... én is örülnék.... akkor meleg vacsorával várhatnálak...

- Nem elég, hogy főzöl rám?

- De hidegen nem ugyan olyan... ahogy újramelegítve sem...

- Sajnálom... Aku... Reményeim szerint hamarosan lezáródik ez az ügy akkor ébren várhatsz majd haza....

Miután kimondta egyből meg is bánta, mert eszébe jutott, hogy lehet onnantól úgy áll majd az ajtóban, mint egy elhanyagolt kölyökkutya.... vagy ami még ijesztőbb, hogy mikor belép, majd az ajtón az fogadja majd, hogy:

- Okairi Atsushi! Mit szeretnél? Vacsorázni? Fürdeni? Vagy esetleg... engem?

A hideg futkosott a hátán mikor ezt elképzelte. De így is bevörösödött a feje. Mert nem egyszerűen azt látta lelki szemei előtt, hogy az ajtóban ezt mondja, hanem hogy közben semmi más nincs rajta csak egy fehér kötény. Perverz gondolatait igyekezett kiűzni a fejéből, míg megrázta.

- Atsushi minden rendben?

- A- u-um.... minden.... csupán belegondoltam mi lesz, ha nem kapjuk el azt az áldottat....

- Biztosan menni fog, hiszen a Maffia és az Iroda együtt dolgozik az ügyön. Dazai san már nyilván kitalált valami tervet csak a megfelelő pillanatra vár.

- Úgy legyen.... Remélem, minél előbb meglesz a tettes. Nem akarok több hullát... és félek, hogy te is találkozol vele.

- A-Atsushi? T-te aggódsz miattam?

- Már mondtam neked hogy igen. Elvégre az enyém vagy.... vagy mi.... aggódok mindenért, ami az enyém....

- Atsushi....

- Me-meg aztán nekem már csak te vagy....

- Hoe?

Aku nem hitt a fülének ezért meg akart fordulni. Először nem tudott, mert a tigris szégyellte, hogy ilyet mondott. Viszont mégis engedett aztán a szorításán Ryuu szembe tudott vele fordulni. A homályos sötét szobában ahol csak a város fényei adtak némi világosságot Aku felfedezte a másikon az elpirulást. Annyira nem volt sötét. Meg Atsushinak szinte gőzölgött a feje is.

Mielőtt a maffiózó megszólalhatott volna a fehér közbevágott és a mellkasához húzta a másik fejét. Aku hallotta most megint olyan gyorsan ver a szíve. Szerette ezt hallgatni. Nem szólt, várt, mert úgy érezte választottja túlzottan is zavarba hozta magát, hogy ne akarja kibeszélni ezt a dolgot. Megcáfolni, hogy nem úgy értette, ahogyan hangzott.

Atsushi törte magát, hogyan lásson neki, hogy ne legyen belőle még nagyobb félreértés. Bár lényegében igaz volt, amit kimondott ez túl nyers volt és túl sok lehetőségnek és feltételezésnek volt a melegágya. Változnia kellett a jelentésének. Jobban magához szorította a kisebb testet mielőtt kinyitotta volna a száját.

- Ez is a te hibád...

- Hoe?

- Miattad van ...miattad alakult ez így...

- Atsushi én nem értem amit mondasz....

- Mármint esélyem sem volt másra. Mert úgy alakultak a dolgok miattad, hogy biztosan ez legyen a vége.... Hozzám láncoltad magad még az előtt, hogy magamról kiderítettem volna, hogy a lányokhoz vagy a fiúkhoz vonzódom. És már esélyem sincs próbálkozni, mert ha valakit meg akarnék ismerni te egyből, elkergetnéd..... jobbesetben.... mert szerintem inkább megölnéd....

- A-Atsushi...

- Láttam milyen vagy, ha féltékeny vagy. Mikor átvettük a pénzt, azért akartad felnyársalni azt a lányt, mert körülöttem legyeskedett igaz?

- I-igaz.... nem tagadom...

- Na látod. Azt sem tudom milyen a nemi identitásom, de azért veled vagyok egy ágyban...

- Ha nem szeretsz így aludni, akkor miért akartad-

- Mert így akarok aludni!

- Mi?

- Bármennyire is fel tudod húzni az agyamat.... jól esik a tudat, hogy míg mellettem vagy nem eshet bajod.

- A-Atsushi?

- Szóval felejtsd el azokat a gondolataidat, hogy én muszájból csinálom ezt.... mert nem így van. Amit teszek a közeledben azt én magam is akarom. Megértetted?

- Igen.... szeretlek Atsushi....

- Hhhh.... nem unod meg igaz?

- Nem.... mindig szeretni foglak. Egészen, amíg meg nem halok.

- Minél később jöjjön az el....

- Atsushi....

- Nem hagyhatsz itt, ha már ennyire felborítottad az életemet... – „mihez kezdenék nélküled..."

- Um... maradok. Mindaddig, míg te szeretnéd ezt tőlem...

- Helyes... maradj itt... velem....

Úgy mondta ezt már, mint aki mindjárt elalszik ezért Ryuu sem folytatta a beszélgetést. Hagyta, hogy szerelme elaludjon miközben ő hozzá bújva pihent. De nem jött álom a szemére. Kavarogtak benne azok, amiket most beszéltek. Atsushi vele akar maradni, de nem tudja, hogy milyen kapcsolat alakul ki kettejük között.

Aku természetesen észrevette, hogy mostanában jóval kedvesebb és gyengédebb volt vele. Még az is megesett, hogy ha ő a konyhában tett vett, akkor Atsushi sündörgött is. Átölelte hátulról belecsókolt a nyakába és már ment is tovább. Aku meg csak piros fejjel pislogott utána, hogy ebbe meg mi ütött. Tényleg kíváncsi volt arra, hogy mik mozognak a tigris fejében. De úgy tűnt valami mélyebb kezd kialakulni, mint azt korábban gondolták.

Főleg amióta Aku elsőször főzött. Az a csókolózás, ami akkor lement közöttük nem ismétlődött meg ugyan. De ha közelebb került egymáshoz a fejük egyből eszükbe jutott, hogyan estek egymásnak, akkor a konyhában. Néha volt Akunak egy olyan érzése, hogy Atsushi meg akarja megint csókolni. De ez nem történt meg azóta, egyetlen alkalommal sem.

Ryuu most, hogy hallgatta a még mindig gyorsan zakatoló szívét a tigrisnek felidézte milyen volt amikor Atsushi az ajkait a magáévá tette. Valamint amikor engedte Akunak hogy viszonozza a csókokat. Kölcsönösek voltak ezek. Atsushi mindig elmélyítette őket. A nyelvük táncot járt egymás körül. Nyálas lett mindkettejük párnái. Még Atsushi is kifáradva lihegett, mikor abbahagyták.

Jó érzés volt visszaemlékezni is rá. Ryuu felemelte a fejét a fiú mellkasáról. Nem tudta megállni óvatosan fentebb csúszott az ágyukban és nagyon óvatosan, hogy még véletlenül se ébressze fel megcsókolta a tigrist.

Kicsit mozdított is az ajkain, amire viszonzást kapott. Meg is lepte, hogy választottja visszacsókolta. De úgy tűnt csak reflexből tette nem ébredt fel így folytatta. Sok apró puszit és csókot nyomott Atsushi szájára nem bírt betelni vele.

Egészen addig míg Atsushi hirtelen fordított az álláson. Akut a hátára borította miközben folytatta, amit a fekete elkezdett. Hosszan csókolta meg az alatta lévőt. Teljesen hozzásimulva annak testéhez.

- Ah-Atsushi?

- Lebuktál...

- Azt hittem alszol.

- Nem még nem tettem. És most sem tudok majd aludni.

Támadta le megint a feketét és hívta egy hosszú csókolózásba. Ryuu igyekezett tartani a lépest. De még meg volt szeppenve, amiért ide lyukadtak ki.

Jó néhány percnyi nyelvcsata után Ryuu megint ott pihegett Atsushi mellkasán reszketett, mert már ennyi is megizzasztotta és hideg volt körülötte a levegő. Atsushi magához ölelte és nyakig ráhúzta a takarót is hogy jobb legyen neki.

Még neki sem nyugodott meg a szíve megint elkapta az a hév, ami legutóbb is. De annak ellenére, hogy nem tudta mi vezérli élvezte, hogy megtehette ezt a sárkánnyal.

- Aku...

- Igen?

- Neked... neked ez így jó?

- Igen... nagyon kényelmes..

- Nem erre értettem....

- Hmm?

- Ami van közöttünk...

- Atsushi?

- Hogy így együtt lakunk, egy ágyban...egymást ölelve alszunk, ... n-néha.... cs-csókolózunk.... n-neked... neked ez így jó?

- Igen... nem is kérhetnék többet.

- Aku?

- Igazából már ezeket sem érdemelhetném meg... hiszen annyi rossz dolgot tettem ellened... de az, hogy mégis itt lehetek leírhatatlan érzés.... szeretlek Atsushi... és igen szeretném, ha több lenne ez közöttünk. Szeretnék a kedvesed lenni.... de.... nincs jogom erre kérni téged.... a tiéd vagyok. Úgy bánsz velem, ahogy neked jól esik. Én nem fogok ellenkezni. Az, ami most közöttünk van. Felülmúlja, amit régen csak álmaimban élhettem meg....

- Akutagawa....

- Erre voltál kíváncsi?

- Igen.... erre.... köszönöm, hogy elmondtad...

- Uum... én köszönöm, hogy melletted lehetek.... Szeretlek Atsushi....

- Igen... tudom.... érzem....

- Atsushi?

- Most viszont már aludj... rendben?

- U-um....

- Akutagawa...

- Hum?

Volt némi hatásszünet mielőtt még Atsushi válaszolt volna. Olyan volt mintha ki akart volna valamit mondani, de inkább megváltoztatta ezt a mondandóját.

- Oyasumi...

- Neked is Oyasumi....

Volt valami Atsushi gondolatai között, amit majdnem megmondott Akunak. Valami olyasmi lett volna, hogy ne merészeljen kiszeretni belőle.... vagy, valami ilyesmi. De elbizonytalanodott közvetlen az után, hogy kimondta a sárkány nevét. Nem mert így fogalmazni, így is elég ingoványos területen vannak. Nem kellett volna még rontani a helyzetüket.

...

Azon a hétvégén Atsushi egymaga járőrözött a sikátorok hálójában. Nem tudta merre is tartott éppen. De abban biztos volt, hogy már azon a területen jár, ahol esélyes összetalálkoznia Akuval. Hiszen a kettejük, járőröző területe egymás mellett fekszik, sőt metszi is egymást.

Mikor észrevette magán, hogy igazából a feketét indult megkeresni megállt. Egy sötét naptól elzárt kis utcában verte a fejét a falba. Elege volt abból, hogy így kezdett el tekinteni a lakótársára. Valahogyan ki kellett józanítania magát, hogy ne legyenek érzései a fekete iránt.

- Végül is az én hibám... minek kellett odahívnom, hogy lakjon velem... Ha nem teszem nem alakul ki ez a szorítás a mellkasomban...

Sóhajtozva folytatta útját, de a sikátor szájánál meglátott valakit. Pontosabban több személyt is. Ott volt Akutagawa, valamint két korukbeli csinos lány. Nevetgélve beszéltek a feketehajúhoz. És az egyik még a karját is megsimogatta a maffiózónak.

Atsushi nem hitt a szemének. Ryuu fényes nappal két lánnyal is flörtöl, miközben ő nem látja? Az épület sarka, aminek éppen támaszkodott repedezni kezdett a tenyere alatt. Olyan haragot érzett, amit nem tudott mihez hasonlítani.

Elindult feléjük. Látta, hogy a két lány szeretné valahová elvinni a feketét. Lett is volna a tigrisnek ötlete arra nézve, hogy mit szerettek volna csinálni a társaságában. Hármasban.

Ryuu pedig nem hajtotta el őket. Bár látszódott némi idegesség az arcán, de nem haragudott rájuk. Bezzeg máskor kiabál és felpofozza a beosztottját, ha hozzá mer érni. Most azok ketten úgy csimpaszkodhattak rá, ahogy akartak. Aku vékony karja szinte elveszett a nagy dekoltázsban a keblek között, ahogy magához szorította az a némber. A másik nőszemély is hozzáért a maffiózóhoz. A kezét kulcsolta össze a sajátjával és próbálta maga felé húzni.

Ahogy Atsushi közeledett már a beszédtémájukat is hallotta. Az a két nő éppen egy nem éppen jó híréről ismert helyre igyekeztek és azt akarták, hogy Ryuu kísérje el őket és vigyázzon rájuk éjjel is, amit természetesen megfizetnek majd neki. A szolgáltatásaikat Aku egész este igénybe veheti.

Ryuu nem felelt, de egyre gyűltek a homlokán az izzadságcseppek. Nem tudta hogyan mondja meg a két libának azt, hogy ő meleg és csak egy személlyel hajlandó szeretkezni. Ezen agyalt mikor megérezte, hogy valaki megragadta a derekát. Pillanatokkal később már 200 méterre volt, távol a két szajhától. Nekicsapódott a falnak.

Atsushi a leggyorsabb mozdulataival szakította ki a pillangók karmai közül a maffiózót, és mikor már elég távol voltak egy másik sikátor mélyén, akkor vágta hozzá a téglákhoz. Nagyot nyekkent, mikor becsapódott. Összeszorította a szemét, hogy kibírja a fájdalmat. Mikor kinyitotta már Atsushi szorította a vállát és nyomta neki az épületnek.

Meg akart szólalni, de nem tudott, mert a tigris az ajkaira tapadt. Gyors és agresszív csókot váltott vele mielőtt elengedte volna. Közben pedig erősen szorította. Fájt is Ryuunak mert elszokott ettől. Az a sok gyengédség megtette a hatását. Megijedt attól a fiútól, aki most letámadta őt.

- A-Atsushi?

- Mégis mit képzelsz, mit csinálsz?

- M-miről-

- Azt hittem csak az enyém vagy?!

- Ats-

- Van bőr a képeden, hogy két ilyen némberrel flörtölsz fényes nappal? Ráadásul az én területemen? Úgy volt, hogy te hozzám tartozol! Hogy senki mást nem szeretsz csak engem! Azt hittem csak engem tudsz szeretni!

- Atsushi miről beszélsz? Én nem-

Ekkor esett le neki. Összeállt benne az egész. A kirohanása az, hogy ennyire vadul csókolta meg, és hogy kérdőre vonása közben annyira szomorú szemekkel nézett rá. Atsushi szinte üvöltött. Legalábbis a szemei erről árulkodtak. Mintha kést forgattak volna a szívében úgy érezte most magát. És Ryuu rájött az okára

- Ma-Masaka.... Atsushi... Te féltékeny vagy?

Ettől a szótól észbekapott. Kijózanodott, mert megint elengedte magát. Már nem szorította a feketét. Ellépett tőle, de csak egyet. Tudta, ha többet tesz akkor az, beismerés lett volna. Félrenézett és reménykedett abban, hogy elég sötét van ahhoz, hogy ne látszódjon az elpirult feje.

- Nem vagyok féltékeny!

Nem tűnt meggyőzőnek. Inkább az orra alatt motyogott tagadó beismerésnek hangzott. És Ryuu is felismerte ezt. Elmosolyodott, mert belül nagyon kellemes, meleg, bizsergető érzése lett. Most egy kicsit olyan volt mintha Atsushi akarná őt... odalepett hozzá és két tenyerét a fehér arcára simítva visszafordította maga felé a fiút. Majd megcsókolta.

Atsushit érte ez úttal hirtelen a csók. Régen nem volt már, hogy a fekete ennyire nyíltan kezdeményezett volna. Nem is számított rá. De lassan akaratlanul is viszonozta annak tettét. Mikor elvált tőle még pirosabb volt a feje, mint előtte.

- Akutagawa?

- Nem kell féltékenynek lenned Atsushi én csak téged szeretlek

- É-én nem is-

- Elhiszem.... csak szeretném, hogy tud, ha egyszer netalántán féltékeny lennél felesleges. Mert az én szívem csak a tiéd!

- Aku....

- Tudom, hogy amit láttál nem erre utalt, de hidd el nem én mentem oda hozzájuk. Ők kértek útbaigazítást tőlem, aztán mivel válaszoltam nekik elkaptak. Nem tudtam, hogyan mondjam el nekik azt, hogy en csak egyetlen személlyel bújok ágyba és az a pasi... Te vagy Atsushi.

- A-Aku.... é-én...

- Nem kell mondanod semmit... bocsánat, hogy félreérthető helyzetet hoztam létre. De.... - megfogta Atsushi kezét és odahúzta a mellkasára - Nem kell félned Atsushi ez itt csak érted dobog...

- Ah....

Nem bírta tovább. Atsushi elkapta a vékonyabb test derekát magához rántott a és forró csókba kezdett vele. Aku átkarolta a fiatalabb nyakát és belefeledkezett. Boldog volt. Most először csókolózhatott vele ilyen szenvedélyesen, úgy hogy nem a lakásukon voltak. Érezte, hogy Atsushi tényleg félt egy pár percig, hogy elveszítheti. Tényleg ragaszkodik hozzá. Kicsit úgy érezte magát, mint aki szeretve van.