Nem hiszek Istenben és hasonló kreálmányban. Mert az, hogy minden egyes nap elmegyek a templomba, letérdelek és imádkozom egyet, az nem segít! 

Ha folyton csak azt várjuk, hogy mikor jön a MEGMENTŐ akkor van számodra egy rossz hírem. 

Nem valószínű, hogy eljön. Ez most kegyetlen tőlem akárhonnan is nézzük, de mindenkinek meg kell tanulnia a saját lábára állni. A hithez is erő kell és aki még erre is képtelen az én vagyok. Tisztelem azokat akik evés előtt még elmondanak egy imát vagy este lefekvés előtt a gyermekükkel az esti mese után még imádkoznak egyet és megköszönik az aznapi eseményeket. Én ebben nem hiszek. Történtek velem dolgok amelyek meggátolnak ebben és más dolog "léthitében".  Persze ekkor jön a fontos kérdés:

"HA NEM HISZEL SEMMIBEN MIÉRT KELSZ FEL REGGEL? MI HAJT TÉGED?" 

Céltalan is vagyok szóval ez duplán igaz rám. Volt egy kedves barátom, aki sok mindenre megtanított. Nem volt épp normális, de segített meglátni jó pár dolgot. Sokat veszekedtünk és nem tudtam mindig, hogy igazat mond-e. Szeretett színészkedni és néhány dolgot elferdíteni majd a saját vagy maga kárán egy jót nevetni.  Elég nehéz eset volt. A barátságunk sem volt épp felhőtlen. Rengeteget vitáztunk. Teljesen más elképzelése volt neki és nekem. Viszont mikor bajban voltam mindig ott volt, aki, pedig engem bántott azt ő csak egyszerűen kinevette. Tiszteltem őt, mert nem vette komolyan dolgokat, viszont épp ezért is romlott meg a kapcsolatunk. 

Volt még nagyon kisiskolás koromban egy "szerelmem", aki mindig mellettem állt. Az érzéseim felé viszonzatlanok voltak, de tulajdonképp ő segített átvészelni az alsós éveimet. Akkor még hittem. Fogékony voltam bármire és mindent elhittem. Amikor pedig csalódtam és a földre estem ő segített felállom. 

Nem hiszek az öngyilkosságban. Beteg és horrorisztikus hirtelen erre kitérni, de igaz. Nem látom értelmét. Rövid életévem alatt én is elgondolkoztam már rajt, de ugyan! Minden szó és minden tett amivel minket bántanak nem éri meg, hogy feladd. Nincs értelme. Még akkor is ha egyedül vagy. Ne add fel...soha!

Nem hiszek az "örökké" szóban száz százalékig. ez van. Vannak dolgok amik véget érnek és vannak dolgok amik nem. Vannak miket lefelejtünk és vannak amik nem. Vannak amik eltűnnek és vannak olyanok is amelyek mellettünk maradnak. Nincs ezen mit vitázni. Így van.

Nem hiszek a mások elleni erőszakban sem. De persze vannak helyzetek amikor megköveteli, hogy bevigyél valakinek egy jobb horgost. Nekem is volt. Be is vittem. Én is kaptam már sokat, de egy részét meg is érdemeltem. Mindig magadból indulj ki. Mielőtt elítélsz mást gondolj arra miért is lett ő olyan és miért tehette azt amit tett. 

Nem hiszek a sorsban. Nincs olyan hogy mindenki azt kapja születésétől amit megérdemelt. Hiszen egy embert nem ítélhetsz el azért, mert rossz családba született. Vannak dolgok amiket sosem érthetsz meg hiába tekintgeted a múltat vagy a jövőt. Én ezt értelmetlennek tartom, mert nem az a fontos mi törtét és mi fog hanem hogy mit teszel most!

Nem hiszek a lehetetlenbe de a "minden lehetséges"-ben sem. Én eltudok érni valamit. Ahogy te is. Kettőnk cselekedetei sose lesznek ugyanolyanok. De ez is mint minden más nézőpont kérdése.