9. fejezet
~Levi szemszög~
WTF?!
Én és Hanji?
Hanji és én.
Jó vicc.
-Eren, itt tuti valami félreértés történt-mondtam az előttem szomorkodó fiúnak.
-Senpai, ne is próbálj ellenkezni-felállt és elment.
-De várjál már!-kiabáltam utána. Szorosan a falhoz nyomtam, szemeimmel a padlót kezdtem pásztázni.
-S-senpai..-dadogta Eren elpirulva.
-Miért gondolod hogy Hanji és én együtt vagyunk?
-Mert... Nem tudom...
-Nem vagyunk együtt.
-Hál istennek-sóhajtott.
-Akkor-mondtam majd elengedtem.-Elmondom, hogy nekem más tetszik.
Majd ott hagytam.
~Eren szemszög~
Mikor mondta hogy nincsenek együtt Hanji-sannal a szivem kicsit lassabb üzembe kapcsolt. De amint kimondta, hogy más tetszik neki ismét lesokkoltam. Ki lehet az? Megölöm. Megtépem a ribancot.
Ezekkel a gondolatokkal indultam a szekrényemig az üres folyosón.
👑Timeskip👑
-Jäger, merre járt?-kiabált velem Sadish bá' óra után, mivel pont a felére értem be.
-Hát...-vakartam meg a tarkómat.-Tanár úr, muszáj ezt elmondanom?
-Igen. Csiripelj kis lány!
Most mit mondjak? Nem mondhatom azt, hogy Levi-senpaival voltam az öltözőben. Amilyen geci, tuti rosszra gondolna. Nagy levegőt vettem.
-Tudja tanár úr... Megjött és amiatt voltam mosdóban-improvizáltam, amire teljesen lesokkolt.
Amikor már legalább 5 perce bámult maga elé szó nélkül kezdtem megijedni. Remélem nem halt meg. Ki is rugnának miatta. De legalább nagyobb lenne a hírnevem. Látom magam előtt: Eren Jäger, aki megölte a rettentő Sadish-senseit.
-Jäger...-dadogta a lassan magához térő tanár úr.-AZONNAL TOLD A SEGGED AZ IGAZGATÓIBA!!
Szerintem az ordibálása az egész épületben hallatszott. Lazán, zsebre dugott kézzel kullogtam Erwin Smith irodája felé.
Az ajtó előtt megálltam, bekopogtam mire a titkárnője nyitott ajtót. Mikor meglátott elkomorodott.
-Már megint te?-kérdezte unottan Erwin új titkárnője, Mei-san, aki akkor jött ode vissza amikor én.
-Ne tagadja, hogy hiányolt engem-mondtam, majd beszambáztam a terembe.
-Kíváncsi vagyok,hogy most miért vagy itt. Én a helyedben idegeskednék. Talán-itt kezét imádkozáshoz állította.-Talán kirúgnak innét, és elköltözöl jó messzire. Egy másik kontinensre.
-Örülne neki?
-Nagyon. Legalább egy kis aggódást hadd lássak már az arcodon.
-Maga hülye? Ha stresszelem magam akkor sok fog kijönni-rivalltam rá dühösen.
-Mégis mi a halálról beszélsz?-kérdezte döbbenten.
-Elég kényes téma de.... Én menstruálok-suttogtam, mire szúrós szemekkel nézett rám.
-Jó, feladom-belökdösött Szemöldök bácsi szobájába.
Kaptam egy igazgatói intőt, illetve beutalót egy nőgyógyászhoz a menstruációm miatt. Hát oké... Élek a lehetőséggel.
Lassan lépkedve mentem a kémia terem felé, ahonnan hangos kiabálások hallatszódtak.
-Bazdmeg Hanji!-senpai dühös hangját ezer közül felismerném.-Mondtam hogy majd én megcsinálom!
Az ajtó felé lépkedve hangosodtak a kiabálások, végül megláttam a létrán vihogó Hanji-sant, aki a fali periódusos rendszert akarta megigazítani, csakhát nem akart neki sikerülni.
-Miért nem tudsz az életben egyszer rám hallgatni, Hanji?-Levi idegesen túrt bele a hajába, ami kicsit felizgatott. Remélem nem látszott nagyon.
-Hééé Eren!-kiabálta szőke barátom, aki éppen dobozokat pakolt le.-Mi volt Sadishhal?
-Mondtam neki hogy menstruálok erre elküldött Erwin bához.
A menstruál szóra Hanji-san leugrott a létráról és a nadrágommal kezdett kínlódni.
-Eren vehetnék mintát?-kérdezte, amikor már az övet is kiszedte a nadrágból.
Szerencsémre Senpai arrébb rángatta, arcán halvány rózsaszín árnyalattal. Én is akaratlanul elpirultam, de próbáltam takarni.
Remélem tetszett😊
Ha igen,csillagozzatok😉
Tejóég 1K+ megtekintés, köszönöm szépen. Imádás van❤🐎😙
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro