~Levi szemszög~

Idegesen néztem a telefonján babráló Erenre. Mikor dühösen ránéztem és szóltam neki egy gúnyos arckifejezés közepette elrakta a telefonját, fejét a padra hajtotta.
Én pedig lázasan belemerültem a munkába.
-Biosz-kémia klubb...-motyogtam és gyorsan átfutottam a lapot.-Meg akarják szüntetni?
A felmordult Erenre néztem aki békésen szuszogott a padon, a külvilágot megszüntetve magakörül. Nagyokat pislogva bámultam a lapra. Nem hagyott nyugodni a gondolat hogy Hanji klubbját megakarják szütetni. Végig a 'miért?' és ehhet hasonló kérdések kavarogtak a fejemben. Hiszen Hanji annyi energiát beleölt abba a klubba...
Pont ekkor jelzett a messenger, ahol drága barna hajú barátnőm írt.

Hanji: Leviiiii😢 Megakarjak szuntetni a klubbom😢😭 Helpelj pliz!
Me: Eloszor is nyugodj le Hanji. Negykor vege a buntetesnek, majd lent a nagykapuban varj meg. Majd megbeszeljuk.
Hanji: Oke😢 Remelem tudsz majd segiteni
Me: Megprobalok

Ezzelna lendülettel le is raktam a telefont és gondolkodni kezdtem. Nem tehetik ezt Hanjival. Hiszen tényleg, mindent megtesz a klubbért, nem szübtethetik meg csak úgy. Általában taghiány miatt szüntetik meg a klubbokat. És Hanji klubbjába már egy ideje nincs túljelentkezés.
Nagyot sóhajtva tettek félre a lapot, majd a nyugodtan szundikáló Erenre fordítottam tekintetem.
-Olyan aranyos amikor alszik-mondtam magamban, majd a lábaim önálló életre kelve indultak meg felé.
Közelebbről még szebb volt a látvány. Néhány kósza hajszál a szemébe lógott, mellkasa tökéletes ütemben süllyedt és emelkedett. Kezei a feje alatt voltak, alkalmi párnának használta őket. Szája résnyire nyitva voltak, ajkai hívogatóan vártak valamire. Közelebb hajoltam. Éreztem arcomon a lehelletét, ami megborzongatott. Mikor már majdnem az ajkaihoz értem akkor esett le, hogy mire készülök. Erősen fejbecsaptam magam és visszaültem az asztalhoz, fejemet támasztva kezdtem agyalni.
-Levi, te idióta-motyogtam magamban.-Miért akartad megcsókolni? Mi lett volna ha felébred? Hiszen sikeresen elérted nála hogy utáljon. De akkor miért?

Ezekkel a kérdésekkel záporoztam magam, amikor Eren mocorogni kezdett. Gyors kinyitottam egy random könyvet hogy ha felkel azt lássa hogy olvasok vagy mit tudom én. Csak nehogy megtudja hogy őt néztem. Abba belehalnék. Mikor megbizonyosodtam arról, hogy tuti nem kel fel becsuktam a könyvet (amit nagy sietségemben fejjel lefele nyitottam ki xd), és visszazuhantam a gondolataimba. Legalább kedvelne. Mármint úgy mint egy barátot. De nem. Mert ő utál engem.
És ekkor történt az, amire ebben a két napban egyáltalán nem mertem volna gondolni.
Eren álmaban a nevemet mondogatta.
-L-Levi-senpai...Levi-s-senpai.... Sz-sz-szere-szeretlek-motyogta majd száját ismét rényire nyitva hagyta.
Öntudatlanul cselekedve pattantam ki a székemből és egy gyors csókot nyomtam ajkaira. Alig pár perccel később húzódtam el a nyitott szemű, meglepett egyben dühös arcú Erentől.
-Senpai..Ez mégis mi volt?-dühösen nézett rám, de válasz nélkül ott hagytam.
-Vége a büntetésnek-mondtam és kiléptem a teremből.
Lementem a nagykapuhoz, ahol az ideges arcú Hanji várt.
-Bocs a késésért-elpirultan vakargattam a tarkóm.
-Nem baj-mondta szomorúan.-Nah de akkor segítesz?
-Igen-túrtam bele a hajamba.-Menjünk el hozzám, ott majd kiötlünk valami okosat.
Azzal elindultuni.

Remélem tetszett😊
Ha igen, csillagozzatok😉