~Eren szemszög~

Most már teljesen elegem van Levi-senpaiból. Büntetésbe küldött. Pedig semmit se csináltam. A verekedést se én kezdtem hanem azaz idióta lófejű.
-Eren, ne hagyd a dolgot szó nélkül-mondta szőke hajú barátom.
-Arminnak igaza van. Eren. Nem csináltál semmit. És nem lenne túl jó, ha ok nélkül kerülnél büntetésbe-Mikasa rideg arccal nézett rám, amitől akaratlanul is kirázott a hideg.
-Ne próbáljunk meg Levi-sannal beszélni?-kérdezte Armin, mire automatikusan megráztam a fejem.
-Hagyd csak. Túlélem azt a másfél órát  a senpaiva-lazán legyintettem.
-De Eren-mondta Mikasa.-Ha a törpe bánt, akkor csak szólj nekem és elintézem hogy többet ne jöjjön suliba.
-Ugyan már Mikasa nem vagyok már gyerek, megvédem magam-duzzogva fordultam el tőle, amin Armin jó mosolygott.-Viszont menjünk mert tényleg elkésünk és jöhettek velem büntetésre.
-Engem nem különösebbem zavarna-mondta Mikasa rezzenéstelen arccal.
-Engem igen! Nem tenne jót a jelenlegi kitűnőségi ívemnek-fakadt ki a szőke.
-Armin-mondtam lekezelő hangnemben.-Ez csak a második nap. És még nincs semmilyen jegyünk. És te sem még kitűnő.
-Előre gondolkodtam-erősen fejbe vágott,ami egy kicsit fájt de azért még jót nevettem rajta. Bementünk a kémia terembe, merthogy első óránk kémia volt, leültünk és a sensei is elkezdte az órát.

-Éhes vagyok-motyogta barna hajú osztálytársam, Sasha órák után.
-De hát az előbb ettél!-mondta Armin csodálkozva.
-Az semmi volt. Nem töltötte meg a hasam.
-Nekem van egy szendvicsem kéred?-ajánlott fel, mire Mikasa idehesen termett mellettem és a kezemben lévő szemdvicset a számba tömte.
Két falat között sikerült arrébb tolnom az anyásodni készülő lányt és dühösen meredtem rá.
-Mikasa, hülye vagy? Mivan ha megfulladok?-kérdeztem köhögés közben.
-Szájból szájba lélegeztettelek volna.
Erre már nem mondtam semmit csak a kapu felé indultam. Armin gyorsan utánam rohant, megragadta a vállam és rám nézett.
-Mivan a büntetéssel?-szemöldökét felvonva nézett rám.
-Hülyéskedjél velem Armin. A senpai amennyire kicsi hozzám képest annyira feledékeny.
-Biztos vagy ebben?-hallottam Levi-senpai hangját de biztosra vettem,hogy csak képzelődöm. De amikor éreztem hogy valaki a vállamat bökdösi és amikor hátrafordultam akkor vettem észre a mögöttem bújkáló senpait.
-Senpaii-elnyújtottam az i-t és átkaroltam a vállát.-Volt reggel az a kis verekedés. És tudom, büntetés jár érte. De! Nem felejthetnénk el? Mindkettőnknek jobb lenne.
-Nem-mondta és elfordította a fejét hogy ne lássam piruló arcát.-Gyere máris megyünk.
Azzal elindult a lépcső felé és mintha az élete múlna rajta rohanni kezdett. Én csak lazán sétálgatva követtem. Odaértünk egy számomra új terembe. A falak kék színűre voltak festve, a fal televolt ragasztva misztikus dolgokkal.
-Mi ez a hely?-kérdeztem halkan, mire Levi-senpai adta a választ.
-Tavaly egy ilyen témában utazó klubb volt itt. De mivel az alapítói elballagtak így ezt a termet büntető szobának használják.
-És csak én leszek büntetésben?
-Igen-unottan meredt rám.-Mivel te voltál olyan idióta hogy verekedésbe keveredtél.
-És a lófejű?!-kérdeztem kiábrándultan.
-Tudod, valaki úgy megverte, hogy haza kellett küldeni-a valaki szót külön kiemelte, mire én csak a szememet forgatva jeleztem, hogy mennyire érdekel a dolog.
-Hű csak tudjam meg kiaz...
-Tch-mondta majd írni kezdett.
Unalmamban elővettem az aznapi házit és írni kezdtem. Miután azzal végeztem elővettem a telefonom, beledugtam a fülhallgatót és zenét kezdtem hallhatni.
-Hé, kölyök!-mondta Levi-senpai idegesen.-Büntetésben nincs telefon.
-Igenis apuci-mondtam majd engedelmesen elraktam a telefont.
Gúnyosan rám nézett de pont leszartam.
Fejemet a padra hajtva aludtam el.

Remélem tetszett😊
Ha tetszett, csillagozzatok😉