~Eren szemszög~

Nagy ásítások közepette mentem ki a konyhába, ahol finom illatok szállingóztak ki. A gyomrom korogni kezdett amikor beléptem a helységbe. Nori-chan a tűzhely előtt állt,  haja fel volt kötve lófarokba, derekára kötény volt kötve. Palacsintát sütött. Imádom a palacsintát. A palacsinta a kedvencem. Kíváncsian hajtottam fejem vállára mire halkan kuncogott egyet és átölelt.

-Nagyon szeretlek Eren!-szorított magához erősen.

-Én is téged. Arminék után te vagy a legjobb barátom.

A barát szó hallatára elszomorodott.

-Mi a baj?-kérdeztem aggódva.

-Semmiség-erőltett magára egy mosolyt.

-Amúgy-kezdtem majd leültem az asztalhoz.-Hogy hogy nem mentél suliba?

-Szólni akartam hogy kelj fel, de olyan cukin aludtál hogy nem volt hozzá szívem. És egy nap lógásba nem halunk bele ugye?

-Hát nekem nem egy nap-nevettem fel, közben a tarkómat vakargattam.

-Ejnye-csapott a combomra.

Ezen nem bírtam nem nevetni. Olyan cukin hülye ez a csaj. Kajak a legjobb barátom.

-Mihez van kedved?-kérdezte fülig érő mosollyal az arcán.

-Nézünk filmet?-dobtam fel az ötletet.

-Ahham.

Leültünk a kanapéra és elkezdtük az Attack on Titan című filmet nézni. Kedvenc filmeeem medzsik.

***

Mikor a film vége felé jártunk Nori-chan elaludt. Így egyedül néztem végig.

Furcsa szag járta be a szobát. Füst szag. De mitől? Óvatosan kimásztam a lány szorításából és a szag forrása felé indultam. A konyha fele lángokban állt. Hirtelen nem is tudtam mit kéne tenni. Leblokkoltam. Hallottam Nori-chan lépteit, aki persze mit sem sejtett az egészről. Mikor ezt meglátta könnyes szemekkel ugrott a nyakamba.

-Eren miért ácsorogsz itt?-kérdezte idegesen.-Menjünk innét kifele. Aztán hívjuk a tűzoltókat.

Nem mondtam semmit. A nagyszüleim is a kigyulladt házukban haltak meg. És féltem. Féltem hogy én is meghalhatok.

-Eren gyere már!-kiabálta az ajtóból Nori, de a lábaim nem mozogtak.

-Állj arrébb, Yamamoto!-hallottam egy ismerős hangot, majd ezek után minden elsötétült...

Remélem tetszett😊
Ha igen csillagozzatok😉