33. fejezet
~Levi szemszög~
Hétfő reggel. És suli. Ajjj. Utálom. De legalább ma láthatom Erent. Ezzel a tudattal másztam ki pihe-puha ágyikómból, elvégeztem szokásos reggeli rutinomat majd elindultam Hanjival.
-Törpe minden rendben?-kérdezte barátnőm miközbe szótlanul közelítettük meg az iskola épületét.
-Persze-hazudtam.-Csak hétfő van.
-De nem az. Olyan üresnek nézel ki.
-Hoppá medzsik Hanji. Te ezt így megállapítod. Jár a kex (Írói megj.: christhenna a kexnél nincs jobb😂❤🍪🔝)
-Ne kötekedjél-vágta be a durcit.
-Nem én nem.
-De komolyan-állított meg és magával szembe fordított.-Erennel van valami?
-Nem. És jó lenne ha nem én lennék a téma-vágtam hozzá bunkón a szavakat majd tovább indultam.
A kapun belépve megcsapta az orrom az iskola undorító bűze. Hányingerem van ettől a szagtól. Krétapor és a lusta kölkök borzalmas aromája. Undorító.
Szemeimmel Erent kerestem, de nem találtam sehol.
-Eren merre lehet?-motyogtam a nem létező bajszom alatt mire két halálosan szorító kezet éreztem a kezemnél.
-Levi-san-hallottam Arlert könyörgő hangját.
-Tch, mivan?-kérdeztem tőle, mire azonnal elengedte a karomat.
-Aggódom Eren miatt. Egész hétvégén nem tudtuk elérni.
-És ez az én bajom?-néztem rá 'nem törődöm semmivel' stílusban, miközben a szivem kihagyott egy ütemet.
-Hát részben igen. Eren neked is fontos nem? Mivan ha elrabolták?-kezdte idegesen rágni a körmeit.
-Nyugodj meg Arlert-próbáltam nyugtatni a reszkető fiút.-Biztos nem rabolták el. Lehet a telefonjával volt valami.
-At addig oké is lenne, de amikor elmentünk hozzá tegnap reggel nem volt otthon.
-Elment sétálni.
-Levi-san, te mindenre tudsz mondani valamit?-forgatta meg szemeit.
-Ackerman?-kérdeztem az előző megszólalását figyelmen kívül hagyva.
-Otthon van. Azt mondta reggel nem érzi jól magát ezért otthon marad. De félek hogy valami őrülstéget fog csinálni-sóhajtott nagyot.
-Nem csodálom-motyogtam. Abból a lányból bármk kitelik.
Becsöngettek első órára, így az Arlerttel folytatott beszélgetésünknek vége szakadt.
~Eren szemszög~
Az egész hétvégét Nori-channel töltöttem. És jó volt. Élveztem. De ne gondoljatok rosszra, nem rontottam meg. Végig hülyültük az egészet, elvoltunk. Előző este sokáig fent voltunk, egy nagyon gyenge horrort néztünk, amit én fapofával néztem végig, viszont Nori-chan végig belém csimpaszkodva bámult a készülékre. Hétfőn délben ébredtem, így az óráim feléről lemaradtam. Hát szed. Kényelmesen nyúltam végig az ágyon amikor hangokat hallottam a konyhából.
Remélem tetszett😊
Ha igen csillagozzatok😉
Tejóisten8Kköszönömszépen😍😍
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro