~Levi szemszög~

  -Büntess meg Senpai!  

-Nem akarod te azt, Jäger-mondtam, majd fölé másztam és egy lusta csókba részesítettem amit gondolkodás nélkül viszonzott.

Csókunkat Eren telefonjának pittyegése zavarta meg. Összeráncolt szemöldökkel meredtem az éjjeli szekrényen pihenő készülékre. Idegesen oldottam fel a képernyőzárát, (amit még év elején lestem el) majd tányérméretű szemekkel néztem Erenre.

-Ki az a Nori Yamamoto?-szűrtem ki -az egyébként csinos-lány nevét.

Először tök hülyén nézett rám, aztán gyorsan kapcsolt.

-Szoktunk beszélgetni facebookon.

Elkezdtem olvasni miket beszélgettek.

Kikerekedtek a szemeim. Mi ez a csaj? Nagyon nyomul Erenre. És ezt is tegnap beszélték. Mi lett volna  ha visszább megyek?

-De ne aggódj, Senpai-kezébe vette az arcom.-Én téged szeretlek. Ez a csaj nem jelent semmit.

-Ajánlom is-mondtam majd megcsókoltam.

-Olyan jó itt feküdni veled-nyújtózott egyet utána magához karolt.

-Én is élvezem.

Azt a napot az ágyban töltöttük.

~Másnap~

Hétfő reggel görcsben álló gyomorral keltem. Ilyen se sűrűn történik. Idegesített a lány, aki Erennel beszélget, és Petra. Kényes téma. A kapcsolatunk menthetetlen. Ami nem is nagyon baj. Nem szeretem őt. A Petrával való kapcsolatom alatt jöttem rá arra, hogy valójában szeretem Erent. Nagyon is. És a tegnapi után érzem hogy még jobban vágyom rá. A reggeli rutinom elvégzése után indultam el legjobb barátnőm oldalán, akinek be nem állt volna a szája. Egész uton egy ultra-mega érdekes kísérletről pofázott, ami persze annyira érdekelt, mint Erwin szemöldöke titeket. Petrára gondoltam. Ideges voltam, hogy hogy fog reagálni a szakításra. Najó, ez hülye gondolat, ezer százalék hogy kifog akadni. De nem érdekel. Erenért bármit. Megpersze rohadt idegesítő lány, nem is értem hogy tudtam vele járni majdnem egy hónapon keresztül.

A nagykapun belépve meghallottam idegesítően magas hangját, miközbe a nevemet visítozta. Hanji egy szemforgatás kíséretében hagyott ott, de előtte még eltátogta hogy számoljak be neki az eseményekről. Bólintással válaszoltam, majd a nálam 2 centivel kisebb lányra néztem.

-Hiányoztál-mondta, majd megpuszilt volna ha nem húzom el az arcom.-Mi a baj Levi?

Egy arcomba lógó tinccsel kezdett játszadozni, de mivel idegesített elkaptam a kezét mire durcásan meredt rám.

-Levi, jó lenne ha elmondanád mi a halál bajod van-nézett dühösen.-Jó tudod mit? Majd akkor beszélünk ha lenyugodtál.

Puffogva hagyott ott a folyosó közepén, ahol az alattam járók megnéztek. Gyilkos pillantásokkal díjaztam őket, majd elindultam a termünk felé. Hanji a padomon ülve várt, majd amikor beléptem a küszöbön letámadott.

-Na, mi volt? Szakítottál vele? Levi, szólalj már meg!-kiabált velem.

-Nyugi Pápaszem. Nem szakítottam vele.

-De miért nem? Nem akarsz szakítani vele?

-Dehogy is nem. Fhu hallod. Elkezdte piszkálni a hajamat, mire lefogtam a kezét ő pedig ezt mondta-mondtam, majd olyan Petrásan (rics bics stílus) beálltam, dobálgattam a képzeletbeli barna hajam, hangomat magasabbra vettem és folytattam.-Jó tudod mit? Majd beszélünk ha lenyugodtál.

-Ez komoly?-kérdezte Hanji, majd kitört belőle a röhögés.-Úristen, ez nagyon gáz. Naggyon.

-Hát az. Na mindegy.-leültem a padom mögé majd folytattam.-Suli után majd szakítok vele.

-Szakítani akarsz?

Remélem tetszett😊
Ha igen, csillagozzatok😉