~Eren szemszög~

Mikor reggel felkeltem egy finom illat csapta meg az orrom.

-Hm, palacsinta-motyogtam és már nyálcsórgatva mentem a konyhába, ahol két barátom a reggelit csinálta.

-Armin, Mikasa imádlak titeket!-mondtam majd átöleltem őket. Meglepődve, de ők is viszonozták.

-Csak azért szeretsz mert kaját csinálok neked-durcizott be Armin.

-Igen, mit gondoltál?-kérdeztem és ledobtam magam az asztalhoz.

Pár percig komolyan néztüo egymást a szőkével, majd mindkettőnkből kitört a röhögés. Mikasa csak mosolyogva nézett minket, majd tányérokat vett ki a szekrényből.  Armin is kisütötte az utolsó palacsintát és leültünk enni. Mohón ettem, merthát éhes voltam plusz Armin nagyon jól főz (*-*). Felfogadnám házi szakácsnőnek.

-Armin nem akarsz a házi szakácsnőm lenni? Főzhetnél nekem minden nap stb...-mondtam közbe kezeimmel mutogattam ő pediv pislogás nélkül nézett rám.

-Hm-nyögte ki.-Megfontolandó... Mennyi fizetést ajánlasz?

-Ehetsz az elkészített ételből egy naggyon kicsit-mutattam a kezemmel az értéket, mire felháborodottan, haját (mint egy lány) hátra csapta, felemelt hangon és felhúzott orral válaszolt.

-Akkof felejtsd el!

-Nemáár!-mondtam nevetve, mire ő is felnevetett.

-Hülyék vagytok-mondta Mikasa, aki eddig csendben eszegetett.

-De te így szeretsz minket-csücsörítettem a számmal. Mivel tudom hogy azt nem bírja ki nevetés nélkül.

Arminek nemsokkal reggeli után elmentek, így egyedül maradtam. Unottan vettem kezembe a telefonom,  amikor beugrott a Senpai chat ablaka.

Levi:  Eren, muszáj beszélnünk.

Me: Na és miről? A kurvád kidobott vagy mi?😹

Levi: Örülnél neki ugye?

Me: Miért kéne?🙀

Levi: Mert akkor kedved szerint...

Me: ???

Levi: Mindegy. Átmehetek?

Me: Gyere

Levi: Oké

Meglepetten meredtem a kijelzőre. Miafazs? Miért akar átjönni? És miről akar beszélni? Félek...

Nem telt el sok idő, olyan húsz percig tudtam a Senpai érkezése utáni életemre gondolni, de az ajtó nyitódására kaptam fel a fejem ahol Levi-senpai csörtetett be. Minden féle köszönés vagy bármi féle megszólalás nélkül rángatott fel a szobámba, ajtót becsukta és kulcsra zárta, azzak rálökött az ágyra. Odajött ő is és felém mászott. Lábaim között foglalt helyet,amitől nem kicsit ijedtem meg. Mire készülhet?

-Senpai-kérdeztem fülig pirulva.-Mire készülsz.

-Beszélgetni akarok-ráfeküdt a mellkasomra és kíváncsian vizslatta az én égő vörös fejem.

-A-az a-addig o-ok-oké, d-d-de ne i-i-ilye-ilyen p-pó-pózba-dadogtam zavartan.

-Miért mi ezzel a baj?-kérdezte incselkedve, majd egyik kezét levezette nemességemhez és a nadrágon keresztül simogatni kezdte, amire halkam felsóhajtottam.

-Nehh cshinháld-sóhajtottam.-Mi-miről akarsz beszélni?

-Tudod...-mondta majd tovább izgatott.-Petrával nem olyan a kapcsolatunk mint az elején... Többet nyafog, és ráakart venni arra,hogy szakítsak meg veled minden kapcsolatot.

-Eddig se volt köztünk semmilyen kapcsolat, nincs mit megszakítani-unottan forgattam a szemem.

-De én akarok veled kapcsolatot. Tudod Eren-keze áttévedt az arcomhoz.-Mikor elmenél örültem. Örültem hogy végre megszabadultam tőled.

-Kedves...

-Nem fejeztem be-nézett dühösen majd tovább simogatott.-De amikor most megláttalak, valami megdobbant bennem. És amikor megcsókoltalak melegség járta át a testem.

-Senpai...-néztem tányérméretű szemekkel rá.

-Ennyi, végeztem. És ilyen monológot ne várj tőlem többet mert nem kapsz-durcásan fordította oldalra a fejét ami nagyon aranyos volt (:3)

-Szóval ez felér egy szerelmi vallomással?-néztem rá incselkedve mire halvány mosoly kíséretében bólintott.

Lassan közeledni kezdett és ajkaimra hatolt.

Remélem tetszett😊
Ha igen csillagozzatok😉