~Eren szemszög~

-Eren hülye vagy?!-ordibált velem telefonon keresztül szőke barátom.

-Ezt most komolyan megkérdezted?-válaszoltam nevetve.

-De faszom-mondta idegesen. Hűha. Armin csak akkor beszél csúnyán ha nagyon ideges. Taps jár nekem,hogy sikerült felbosszantanom (👏).-Ha idegesítenek akkor szard le őket magasról.

-De nem megy...

-Azt mondtad hogy utálod nem?

-De igen, de könnyebb volt a kurvája nélkül utálni.

-Jó Eren, ezt még megbeszéljük. Becsöngettek, majd délután átlépek.

Azzal kinyomott. Nem értetek semmit ugye? Oké, most mesélek az utóbbi néhány napomról.

*Szerda*
-klubb gyűlés után-

Táskámat felkapva baktattam ki a suliból. Látszólag vidáman, viszont belül majd meghaltam. Örültem, hogy kirakhattuk a Senpait a klubból, ugyanakkor mégis zavart, hogy ezt mind azért kellett mert összejött egy ribanccal.
Hazafele átvágtam a város legnépesebb parkján, ahol szokás szerint rengetegen vannak. Elhaladtam a játszótér mellett, és nosztalgiázva gondoltam vissza. Amikor anyával, Arminnal és Mikasaval idejártunk kis korunkban. Mosolyogva néztem a helyszínt.

-Szép emlékek-suttogtam, majd hirtelen ötlettől vezérelve beültem az egyik hintába.

Fülhallgatót a fülembe helyezve nézelődtem a napsütötte fás helyen, majd valami szemet szúrt. Jobban mondva inkább fülön szúrt. Mivel a zenének pont vége lett, hallottam egy bizonyos Petra nevű ribanc hangját.

-Üljünk le ide~-mondta és leültek a csúszda melletti padra. 

Szerencsére nem vettek észre, de én akaratlanul is odanéztem. És smároltak. Előttem.

-Le ne nyeljétek egymást-szóltam oda nekik, amit vagy meghallottak, vagy nem. De pont leszartam. Könnyeimet visszatartva mentem haza.

Otthon kitört belőlem a zokogás. De nem tudtam hogy miért. Petra és Levi-senpai miatt? Lehet... De nem tudom. Hiszen én utálom őket. Akkor miért sírok miatta? Ágyamba bújva zokogtam magam álomba. 

*Másnap*

-Úgy nézel ki mint egy agy mosott zombi-mondta Mikasa, majd kezét  a homlokomra rakta.-Nem vagy beteg?

-Nem-válaszoltam flegmán.-Csak láttam valamit amit nem kellett volna...

-Na és mit?-csatlakozott a társaságunkhoz Armin.

-Őket-böktem az éppen megérkező "szerelmespár" felé.

-Bántottak?-kérdezte Mikasa vérben forgó szemekkel, ökölbe szorított kezekkel.

-Ajj mert ha bántottak volna akkor mit csinálnál?-kérdeztem dühösen, mire a lány csak megvonta a vállát.-Inkább megyek órára.

-De lyukas óránk lesz Eren-kiabált utánam a szőke, de nem foglalkoztam vele. Egyedül akartam lenni.

És ezek történtek. Mivel baszták a szemem, beteget jelentettem. A suli orvostól kaptam igazolást a hétre, azt mondtam neki, hogy rosszul vagyok, és kiírt egész hétre. Mondom YEEY!

Még felnéztem a telefonomra, utána bealudtam.

Csöngetésre ébredtem. Mosolyogva indultam meg. Mikor már harmadjára csöngettek röhögve nyomtam le a kilincset.

-Ejjnye Armin, ennyire hiányoztam?-kérdeztem, de amikor megláttam, hogy szőke barátom helyett Levi-senpai áll az ajtóban nagyokat pislogva meredtem. A szívem összeszorult, arcom sírásba állt. Próbáltam takarni, de nem akart összejönni. Szám remegni kezdett mikor kinyitottam.-Mit keresel i-- - nem bírtam befejezni, mert ajkait az én ajkaimra tapasztotta. 

Remélem tetszett 😊
Ha igen, csillagozzatok 😉