A tábor felé menet már elgondolkoztam azon, hogy mi lenne, ha nem vállalnám el? De utána rájöttem, hogy ezt akár el is vethetem, mert apának megígértem, hogy teljesítem a feladatot. A házhoz érve magamhoz képest határozottan benyitottam az ajtón, mivel tudom, hogy több kis helyre oszlik szét. Határozottan mentem a folyosón az étkező felé, mikor az egyik szobából kirontott egy félmeztelen fiú, barna hajjal és szemmel, de ez jelen pillanatban annyira nem foglalkoztatott, csak, hogy meglatáljam a padavanomat (aki nem látta volna a Star Wars-t, abban szerepel ez a szó, és tanítványt jelent), én nekikezdjünk a munkánknak.
- Szia! Kit keresel? - kérdezte a srác.
- Heló! Lantos Norbertet keresem.
- Huhh.... Nem tudom, hogy merre van. Vagy az étkezőben, vagy az udvaron, vagy a szobájában. - mosolygott rám a kölök.
- Rendben. Köszönöm. És melyik az ő szobája?
- Itt. Ez. - Mutatott a háta mögé.
- Aham. De úgy tűnik, hogy nincs bent senki. Akkor... - indultam volna a kutakodásra- akkor én megyek... Meg... Megnézem az étkezőben... És az udvaron. Köszönöm a segítséget. Szia - intettem egyet, majd sarkon fordultam azzal a céllal, hogy én márpedig most azonnal elhagyom a helyszínt, és vissza se nézek. Aha... Jó terv... De nem jött össze. A hátam mögött egy jóleső kacajt hallottam, majd mivel megfordultam, értetlenül néztem az előttem álló fiúra.
- Megkérdezhetem, hogy mégis mi olyan vicces?
- Semmi semmi.... Én vagyok, akit keresel. - válaszolta kuncogva, majd megfordult, felvett egy trikót, és visszajött elém.
- Tudom, hogy ki vagy. Nem kell bemutatkozni. Te vagy a tulaj lánya, aki engem meg fog tanítani lőni íjjal.
- Akkor ezt most szögezzük le-emeltem fel a mutató ujjam- ha... Mondom HA bármit nem úgy csinálsz, ahogy én megtanítom, esküszöm, hogy lenyakazlak, aztán leápolom a sebeidet, majd a szalmabálát szálanként fogod egy helyre hordani! Megértetted?! - néztem rá enyhén szigorú fejjel.
- Meg.- felelte lazán.
- Hogy? Nem értettem. Mondd mégegyszer!
- Igen. Megértettem.
- Na ez a beszéd. Gyere utánam. Szétlövünk egy körbálát.
- Csapassuk! - lelkesedett be.
- Hah... Azt tudnod kell, hogy még egy undorító szóhasználat, és a csirkék közé vetlek! Ki nem állhatom az ilyen szlengeket, mint a csapassuk és egyebek. Ettől nem leszel menő. Attól leszel valaki, ha valamit meg tudsz csinálni. Itt értek bármilyen munkát. Például én őszintén szólva nem értek a gépekhez, de te igen, ahogy látom. De te nem értesz a birkanyíráshoz, ami nekem alap. Szóval nem vagyunk egyformák. Mindenkinek megvannak a saját képességei. Az élet nem kívánságműsor. Nem verseny. Ez egy olyan dolog, amiben lennünk kell, és boldognak lenni. Örülni a kis dolgoknak is. Meg kell tanulni mindent, ami fontos, és a jövőben nélkülözhetetlen. De a sport is egy ilyen világ. Ez alól az íjászat sem kivétel... Barátom... Míg itt vagy... Fogsz mit tanulni azt elhiheted nekem - csapkodtam hátba a monológom végén.