Az eső nem akart abbamaradni.

Zuhogott, még akkor is, amikor visszaértek az épülethez, és leparkoltak.

Nikol kiszállt. Noel előtt sétált, a kezét a feje fölött tartva. De még így is bőrig ázott, mire az ajtóhoz ért.

Egy vizes csíkot húzott maga után a szőnyegen, egyenesen a liftig. Megnyomta a gombot, közben egy pillanatra se nézett hátra. Onnan tudta, hogy Noel mögötte áll, hogy elkezdett csöpögni rá a víz.

Unottan felemelte a fejét. Noel ugyan úgy elázott, de mosolygott. Találkozott a tekintetük. Aztán kapott egy vizes puszit a hajára.

- Mondtam, hogy ne érj hozzám! – Fújt mérgesen, és odébb állt.

Noel kivillantotta a fogait. Úgy tűnt, valamilyen okból kifolyólag, hihetetlenül büszke magára.

A lift ajtó kinyílt, ők meg beléptek.

Nikol dideregni kezdett. Szipogva megtörölte az orrát. Ezalatt Noel áthúzta a fején a vizes pulcsit. A mozdulat közben felcsúszott a pólója. Nikol egy pillantást vetett a hasára, aztán megfordult.

- Vedd le a vizes ruhád. – Érezte, ahogy Noel meghúzgálja a pulóvere alját. – Meg fogsz fázni.

Elütötte a férfi kezét.

- Majd a szobában! – Morogta barátságtalanul.

Noel vállat vont.

- Oké... – Kicsavarta a pulóverét, aztán kirázta.

Nikol nem fordított felé több figyelmet. Ahogy kinyílt a lift ajtaja, kiviharzott, és felsietett a lépcsőn. Nem szeretett a szobában lenni. Nem érezte magát ott biztonságban.

Noel komótosan követte, aztán behajtotta maga után az ajtót.

- Mentem fürdeni. – Morogta kedvetlenül Nikol.

- Én is jövök. – Vágta rá a férfi, de Nikolnak nem volt kedve szórakozni.

Megvárta, amíg Noel elég közel ér.

- Nem! – Mosolygott, és becsapta az ajtót.

Mielőtt Noel bármit is reagálhatott volna, elfordította a kulcsot.

Az ajtónak támaszkodott, és kifújta a levegőt. Hallotta Noel motoszkáló lépteit. Kicsit megkönnyebbült, hogy a férfi nem próbált meg semmit.

Megtörölte a szemét. Fáradtan a tükör elé sétált, és belenézett.

A haja lelapult, és az arcára tapadt. Az ajkán már csak egy apró csík jelezte, hogy valaha sebes volt. Elhúzta a száját. A tekintete a nyakára futott, és összeráncolta a szemöldökét. Volt rajta valami piros. Közelebb hajolt a tükörhöz, és megdörzsölte az ujjával. Nem jött le. Nem tudta, hogy a folt mikor került oda, de hirtelen nagyon dühös lett Noelre.

Összepréselte az ajkait, és élesen kifújta az orrán a levegőt. Az ajtó felé pillantott. Csak egy kicsi választotta el attól, hogy kirontson rajta, és lekiabálja Noel fejét. De úgy döntött, hogy előtte forró fürdőt vesz.

Gyorsan ledobálta a ruháit. Amikor a tangához ért, mérgesen megpróbálta szétszaggatni. De az anyag nem szakadt el. Úgyhogy a tükörnek vágta, és nézte, ahogy beesik a mosdókagylóba.

Utána beszállt a zuhanyzóba, és megnyitotta a csapot. Kis ideig hagyta, hogy átjárja a testét a forró víz, aztán megpróbált hajat mosni. Nem gondolta volna, hogy egy kézzel ilyen nehéz lesz. A kötést már amúgy is átáztatta. Kezdett egyre ingerültebb lenni. Még az is megfordult a fejében, hogy letépi a kezéről a fehér anyagot.

Közben belefolyt a szemébe a sampon.

- A rohadt életbe! – Kiáltotta. – Elegem van!

Mérgesen mosta az arcát, hogy ne csípjen a szeme. Aztán nagy nehezen leöblítette a haját is. Nem foglalkozott azzal, hogy fájnak az ujjai.

Aztán megcsúszott, és véletlenül leforrázta magát. Dühösen elzárta a csapot, és kimászott a zuhanyzóból. Végig csöpögtette a fürdőszoba padlót, és morcosan kinyitotta a szekrényt, ahol a tiszta törölközőket tárolták. Kivett egyet, és belecsavarta a haját. Aztán egy másikkal megtörölközött, és visszavette a ruháit.

Még egy utolsó pillantást vetett a foltra a nyakán, aztán kisétált a fürdőből.

Noel az ágyon feküdt, magához hűen, alsónadrágban. Nikol kifújta a levegőt, és mérgesen elé csörtetett. Legszívesebben egy jól irányzott pofonnal letörölte volna a férfi vigyorát.

Noel végignézett rajta, aztán kíváncsian felült az ágyon. Nikol tett hátra egy lépést.

- Ezt mikor csináltad?! – Mutatott fújtatva a foltra.

Noel a nyakára pillantott, aztán a szemébe nézett.

- Szerinted mikor? – Felvonta a szemöldökét. – Most vetted csak észre?

Nikol legszívesebben megforgatta volna a szemét.

- Soha többet ne csinálj ilyet! – Mondta komolyan.

Noel felkelt az ágyról.

- Pedig jól áll. – Nikol elé lépett, és a folthoz érintette az ujját. Látszott rajta, hogy akar még mondani valamit, de inkább megtartotta magának. – Hogy mostál hajat?

Nikol elhúzta a fejét, és a tenyerét a nyakára simította, hogy eltakarja a foltot.

- Átázott a kötés a kezemen, és leforráztam magam. – Morogta.

- Na látod, ha én is ott lettem volna, ez nem történik meg. – Válaszolt a férfi.

- Ne is álmodj róla! – Ráncolta az orrát Nikol.

Noel ellépett tőle, és átsétált a szobán. Mielőtt becsukta a fürdőszoba ajtaját, vigyorogva visszafordult.

- Nem csak álmodtam róla.

Nikol válaszként csak sóhajtott, aztán hátat fordított neki.

Csak az ajtó csukódása után fordult meg. Jobban örült volna, ha Noel bocsánatot kér, és megígéri, hogy többet nem szívja ki a nyakát, de rájött, hogy ez nem fog megtörténni.

Bemászott az ágyba, és magára húzta a takarót. Szívesen olvasott volna valamit. De erre nem került sor.

Szinte azonnal megmozdult a fürdőszoba kilincse, és kinyílt az ajtó.

Noel vigyorogva kidugta rajta a fejét. A két keze között a piros tanga feszült.

- Bent hagytad a bugyid.

Nikol csak egy bosszús pillantást vetett rá. Az ajtó eleget takart a férfiből, de még így is látta, hogy meztelen. Inkább elfordította a fejét. Hallotta Noel kajla kuncogását.

- Ez azt jelenti, hogy nincs rajtad semmi?

- Noel! – Nikol érezte, ahogy elönti az arcát a forróság. Megfogta a párnáját, és a férfi felé dobta. Valóban nem viselt a nadrág alatt semmit.

A párna a csukódó ajtót találta el, ami mögül kihallatszott Noel vihogása.

Nikol tudta, hogy a majom még fel fogja hozni a témát, úgyhogy dühösen kiszállt az ágyból, és a ruhásszekrényhez sétált. Kihúzta az egyik fiókot, és előkereste az alsónadrágot, amit párszor már hordott. Épp felhúzta volna, amikor valami nagyot puffant a fürdőben. Aztán hallotta Noel tompa, de dühös káromkodását. Elmosolyodott. A férfi kétség kívül elcsúszott a vizes padlón.

Nikol vigyorogva visszamászott az ágyba. Nem volt kárörvendő típus, de úgy érezte, hogy Noel ezt most megérdemelte.

Leszedte a kezéről a kötést, ledobta az ágy mellé, és megvizsgálta az ujjait. Ahhoz képest, hogy mennyire vérzett, csak vékony csíkokat látott a bőrén. Csak a hüvelykujján nyílt szét a seb.

Lehet, hogy be kellene varrni...

Lehunyta a szemét, és hallgatta a zuhany vízcsobogását.

Akkor is csukva maradt a szeme, amikor Noel kisétált a fürdőszobából.

A férfi épp a haját törölgette egy törölközővel. A bőrén még ott gyöngyözött a víz. Kis ideig figyelte Nikolt. Aztán a vállára terítette a törölközőt, és elé sétált. Előre hajolt, és két oldalt megtámaszkodott Nikol mellett. Látta, ahogy a nő összehúzza a szemöldökét.

- Elaludtál? – Kérdezte Noel, és nyomott egy puszit Nikol homlokára.

Nikol felmordult, résnyire nyitotta a szemét, és feljebb csúszott az ágytámlán.

- Nem. – Sóhajtott. – Még meg kell szárítanom a hajam.

Érezte, ahogy Noelről rácsöpög a víz.

- Majd én segítek. – Vigyorgott Noel.

Nikol figyelte, ahogy a férfi előre hajol, úgyhogy a kezével eltolta Noel fejét.

- Nem kell a segítséged. – Kikelt az ágyból, és megkerülte.

- Az alsóm van rajtad? – Nézett utána Noel.

Nikol megfordult, és felvonta a szemöldökét.

- Nem úgy volt, hogy nekem adtad?

Noel megcsóválta a fejét.

- Ne ingerelj, Niki, mert ha tovább csinálod nem fogom visszafogni magam.

Nikol úgy érezte, hogy elvesztette a fonalat. Nem tudta elképzelni, hogy mit csinált, amivel kiborította a férfit. Aztán eszébe jutott, hogy Noelről van szó.

- Légyszi, ne verj meg. – Behúzta a nyakát, és a mellkasához emelte a kezeit. – Nem tudom, hogy mit csináltam, de pont elhalványult a zúzódás nyoma, és nem szeretnék újat!

Noel kis ideig bambán nézte.

- Nem akarlak megverni. – Felkelt, és Nikol elé sétált. Közelebb húzta magához. – Csak annyit akartam mondani, hogy nagyon jól nézel ki.

Nikol igyekezett kizárni az érzést, hogy összeér a testük. Elkapta a tekintetét, és kibontakozott Noel karjai közül. A mozdulat alatt lecsavarodott a fejéről a törölköző.

- Hát... Nem állt szándékomban.

A törölközőért nyúlt, de Noel keze gyorsabb volt.

- Gyere. – Szólt rá a férfi. – Megszárítom a hajad.

- Mondtam már, hogy nem akarom! Nem vagyok rokkant, meg tudom egyedül is csinálni!

- Nikol! – Noel felemelte a hangját. – Ne vitatkozz velem!

Nikol érezte, ahogy elönti a düh. Legszívesebben széttépett volna valamit. Nem akart beletörődni, hogy a majom azt csinál vele amit akar.

- De nem veszed figyelembe, hogy én mit szeretnék! – Ő is felemelte a hangját.

Látta Noelen, hogy meglepődött. Már nem érdekelte, ha Noel megveri. Csak szabadulni akart a helyzettől. Figyelte, ahogy a férfi összepréseli az ajkait.

- Nem vagyok a játékszered! Nem akarom, hogy velem fürödj, nem akarom, hogy hozzám érj, és nem akarom, hogy megszárítsd a hajam! Értsd meg, hogy én nem Fatima vagyok! – Nikol még sose hallotta ilyen erősnek a saját hangját. – És biztos vagyok benne, hogy ő is csak a pénzért csinálta ezt veled!

Állta Noel tekintetét. Érezte a köztük szikrázó feszültséget, de nem hátrált meg.

- Ezt vond vissza! – Noel hangja remegett. A nyakán kidudorodott egy ér.

Nikol hallgatott. De úgy érezte, hogy készen áll összeverekedni a férfivel.

- Semmit se tudsz rólunk! – Üvöltött Noel. – Ő nem csak egy prosti volt! Tényleg szeretett!

Nikol érezte, hogy érzékeny témába taposott.

- Oh, igen? – Miért csinálom ezt? Meg akarok halni? – Akkor hol van most, hm? Annyira kiállhatatlan vagy, hogy elraboltál valakit, mert senki se maradna melletted önszántából! – Kész, meg fogok halni...

- Fogd be a szád! – Noel mély hangja a csontjaiig hatolt. Nikol észrevette, hogy bekönnyesedik a férfi szeme. De valamiért nem sajnálta.

- Miért, mi lesz, ha nem? – Noel egész testében remegett. Még sosem látta ilyen dühösnek a férfit. – Menj a pokolba! – Vicsorgott.

Noel vörös képpel bámulta. Nem szólt. Az arcát eltorzították a düh otromba ráncai. A szeme csillogott, az orrcimpája remegett.

Tett egy lépést Nikol felé, de ő nem hátrált meg. A férfi rámutatott.

- Ezt még nagyon meg fogod bánni! – Szűrte a fogai között.

Nikol nem válaszolt. Felszegte az állát, és, habár inkább torz grimasznak látszott, elmosolyodott.

Noel összepréselte az ajkait. Nikol mellkasának vágta a törölközőt, és miután magához vett egy doboz cigit, kiviharzott a szobából. Nikol egyedül maradt. Volt egy olyan érzése, hogy a férfi nem fog egyhamar visszajönni. Úgyhogy körülnézett. Elhatározta, hogy miután megszárította a haját, lefekszik aludni. Szóval ha a majom úgy dönt, hogy meg akar szabadulni tőle, legalább nem lesz magánál.

Noel lesietett a lépcsőn. Remegett a keze, és hevesen dobogott a szíve. Úgy érezte, mintha apró tüskék szorítanák a torkát.

Kisietett a teraszra, és rágyújtott egy cigire. Eszébe jutott Fatima, és az este, amikor nyoma veszett...

Sokáig csöngött a telefon, mielőtt Fatima felvette.

- Igen, tessék? – A hangja lágy volt, és selymes.

- Szia Fati. – A vonal másik végén sokáig csak zúgást lehetett hallani. – Én vagyok az, Noel.

- Mit szeretnél? – Szólt bele kis idő után a fáradt női hang.

- Tudod, te hogy mit szeretnék! – Duruzsolta Noel.

- Nem érek rá a játékaidra.

- Téged akarlak, drágám.

A nő felsóhajtott.

- Tudod, hogy el vagyok jegyezve, Brunier.

- Igen, de egy kurvának nem lehet pasija...

- Te sosem leszel elég ahhoz, hogy ezt megértsd! – Sziszegte Fatima.

- Na, bébi, ne csináld már! – Noel felnevetett. – Költözz hozzám, és ígérem, hogy soha többet nem ér hozzád férfi... Rajtam kívül, hehe.

- Te csak egy ügyfél vagy, Brunier! – Fatima megőrizte a higgadt hangnemét. – Sosem szerettelek. Mondtam már, hogy ne keress.

- Na, ne kéresd magad, Fati. – Mormolta a férfi. – Úgy is az enyém leszel.

- Menj a picsába, Noel. – Sziszegte a nő. A hangja remegett.

Noel még sokáig hallgatta a telefon pityegését. Először össze volt zavarodva, aztán egyre dühösebb lett. Az íróasztalon pihenő számítógép képernyőjére pillantott, és majdnem ketté roppantotta a telefont. Fatima csábos mosolya fáradhatatlanul nézett vissza rá. A Blossomon már nem volt elérhető a profilja. Akarta a nőt. És dühítette, hogy valami jött ment senkiházi elvette tőle. Egy férfi, akinek semmi vagyona nincs.

- Clive! – Az üvöltésébe beleremegett a szoba. Kelleti magát? Hát megkapja amit érdemel. – Hozd el nekem Fatimát!

Azt vette észre, hogy legördül egy könnycsepp az arcán. Gyorsan letörölte. Clive nem találta meg Fatimát. Mire odaért, a ház üresen állt. De Noel nem akarta feladni. Végre talált valakit, aki meghallgatta, és szerette... Úgyhogy tudta, hogy akár a föld alól is elő kell kerítenie. De nem sikerült Fatima nyomára akadniuk.

Így hihetetlenül megörült, amikor megtudta, hogy végre megtalálták. Aztán meglátott egy gúzsba kötött fiatal nőt, aki, habár nem Fatima volt, nagyon hasonlított rá. És akkor abban a pillanatban elhatározta, hogy őt nem fogja elengedni.

Elnyomta a cigarettát a korláton, és lepöckölte a ködbe. Elhatározta, hogy megszerzi Nikolt. Ha tetszik neki, ha nem. Emlékeztette magát, hogy ő van erőfölényben, és, hogy a szavak nem tudnak bántani, ha nem veszed őket komolyan.

Beszívta a hideg, esti levegőt, aztán megfordult. Visszasétált a helységbe, és felbaktatott a lépcsőn. Lassan lenyomta a kilincset, aztán benézett az ajtón. Nikol az ágyban feküdt, fülig betakarózva.

Odasétált, és bebújt mellé az ágyba. Nikol nem találta meg a hajszárítót, úgyhogy a haja nedves foltot hagyott a párnán. Noel elmosolyodott, aztán szorosan magához ölelte.

Nikol résnyire nyitotta a szemét.

- Hideg vagy! – Morogta kelletlenül.

- Kuss. – Suttogta Noel, és, ahogy Nikol megpróbálta eltolni magától, szorosabbra fonta körülötte a karjait.

Nikol még mocorgott egy kicsit, aztán feladta.

Noel érezte, ahogy Nikol térde a hasába fúródik, de nem zavarta. Csak hallgatta a szuszogását. Nikol vizes hajába fúrta a fejét, és lehunyta a szemét.

Sokáig feküdt így. A keze közben elzsibbadt, és már nem érezte. Amikor már nem bírta, elengedte Nikolt, és a másik oldalára fordult.

Nikol úgy érezte, hogy bármelyik pillanatban képes lenne elaludni, ugyanis az esték folyamán nem jutott pihenéshez.

Noel rövid pórázon tartotta, úgyhogy Francissel se tudott beszélni. Mondjuk őt amúgy se látta sokszor, amikor pedig mégis, Francis épp befordult a sarkon, vagy leszaladt a lépcsőn.

Épp a szobában püfölte a boxzsákot, amikor Noel visszatért valamilyen találkozóról. Dühös volt, mert már harmadik napja éktelenkedett a folt a nyakán, és nem halványult.

- Szia, Niki! – Noel hangától összeszorult a hasa.

Nem fordult meg. A férfi hátulról átölelte, ő pedig megfogta a karját. Megpróbálta átlendíteni a vállán, ahogy Francistől tanulta, de helyette csak magára döntötte a majmot. A feneke pedig Noel ágyékának nyomódott, aminek egyáltalán nem örült.

- Mit csinálsz? – Kérdezte kuncogva a férfi.

- Megpróbáltalak a földre dobni... – Dünnyögte Nikol, és kibújt Noel karja alól. Úgy érezte, hogy sürgősen találkoznia kell Francissel, hogy javíthasson az önvédelmi taktikáján.

A férfi utána kapott, és visszahúzta.

- Igen? – Nikol majdnem megfulladt az erős parfüm szagtól. – Mit akarsz te velem csinálni a földön?

Összerúgni...

- Semmit...

Kis ideig tűrte Noel csókjait, aztán lefejtette magáról a karokat.

- Nem láttad Francist? – Kérdezte kelletlenül.

- Miért keresed? – Vonta fel Noel a szemöldökét.

- Mert megbeszéltük, hogy segít önvédelmet tanulni. Csak mostanában nem láttam...

Noel elmosolyodott.

- Azért, mert ő nem itt dolgozik.

- Tessék?

- Az a kis seggdugasz anyám alkalmazottja. Csak akkor van itt, amikor macskát kínoz.

Nikol arcából kiszaladt a vér.

- Mit csinál?

- Mindegy. – Csóválta a fejét Noel, aztán elé lépett. Szemmel láthatóan mulattatta Nikol reakciója. Eltűrt egy tincset a nő arca elől. – De az olyan kiscicákat, mint te, nem bántja.

Nikol majdnem felnevetett. Nem akarta elhinni, hogy Noel komolyan kimondta ezt a mondatot.

- Aha... – Felnézett a férfire. – És a majmokkal mit csinál? – Kérdezte epésen.

- Amíg nem nyomnak berettát a farmerjukba, addig ők is biztonságban vannak.

Nikol megforgatta a szemét.

- Na, léptem fürdeni. – Vetette oda Noel. – Izzasztó ez a munka.

Nikol visszafordult a boxzsákhoz.

- Oké. – Válaszolt unottan.

- Te is csatlakozhatsz hozzám, ha akarsz. – Folytatta Noel pajkosan.

- Én nem bűzlök. Szóval kösz, de kihagyom.

Nikol kis ideig még ütögette a zsákot. Akkor hagyta abba, amikor meghallotta a víz folyását.

Nem használt kesztyűt, úgyhogy kipirultak a bütykei.

A kezét rázva megfordult. Noel nem zárta be az ajtót, úgyhogy kisétált rajta. Lesietett a lépcsőn, és beszállt a liftbe.

Remélte, hogy megtalálja Francist. Nem tudta, hogy melyik szinten keresse, úgyhogy a legfelsővel kezdte. Szintről szintre haladt, de csak ismeretlen férfiakba ütközött.

A harmadikon észrevett egy kusza barna hajú srácot. Épp vizet töltött magának az egyik automatából. Az arca beesett volt, és dús borosta fedte. Alig ismerte fel benne Travist. A jobb kezén pedig átvérzett a kötés. Nikol szívesen megkérdezte volna, hogy mi történt vele, de fontosabb dolgai voltak. Úgyhogy mielőtt a srác észrevehette volna, tovább állt.

Az első emeleten találta meg Francist. A fickó épp a mosdóból jött ki, a nadrágjába törölve a kezét.

- Francis! – Kiáltott oda neki.

Francis felnézett. Amikor találkozott a tekintetük, az arcára egy megfejthetetlen érzelem ült ki. Aztán, ahogy Nikol közelebb sietett, elmosolyodott.

- Miben segíthetek? – Kérdezte nyájasan.

- Ráérsz?

Francis az egyik automata elé ballagott.

- Attól függ, miben. – Aprót kotort elő az elnyűtt nadrágzsebéből.

- Az a helyzet... – Tördelte a kezét Nikol. – Hogy kipróbáltam Noelen amit tanítottál... És nem sikerült.

Francis sunyin a nőre pillantott. A tekintete a foltra futott Nikol nyakán. Nikol várta, hogy Francis feltegye a kérdést, de a fickó nem kérdezett. Úgy tűnt, egyáltalán nem kíváncsi arra, hogy mit csinált Noel.

- Szóval? – Vonta fel a szemöldökét.

- Szóval átvehetnénk még egyszer... Ha szeretnéd... – Nikolt zavarta, hogy a férfi arcáról nem lehet leolvasni, hogy mi jár a fejében.

Figyelte, ahogy Francis egyesével bedobálja a pénzérméket az automatába, és valami barnásat vett észre a férfi ormótlan ujjai, és körmei alatt. Hangosan nyelt egyet.

Francis válasza egy mély sóhaj volt.

- Igaz az, hogy macskákat kínzol? – Kérdezte bátortalanul.

Francis keze egy pillanatra megállt a levegőben. Nikolra pillantott, aztán lehajolt, hogy kivegye a kólás dobozt az automatából.

Felbontotta.

- Kitől hallottad ezt a baromságot?

- Noeltől...

Francis beleivott a kólába, aztán csettintett a nyelvével.

- Ja, így már világos. – Megvakarta a tarkóját. – Garfieldról beszélt.

Nikol arca sápadt volt, úgyhogy átnyújtotta neki a kólás dobozt.

- Lazíts, ő nem macska, csak vörös.

- Egy szót se értek abból, amit mondasz. – Pislogott Nikol.

Francis elvigyorodott, és kivillantotta a törött fogát.

- Az nem olyan nagy baj. Na gyere.

Nikol bizonytalanul mellé lépett.

- Hova?

- Elszívok egy cigit, utána mutatok pár dolgot.

Kisétáltak az épület elé, Francis pedig rágyújtott.

- És te? Noel hagy már mászkálni?

Nikol felvonta a szemöldökét.

- Szerinted? Kiosontam amíg zuhanyzott.

Francis felröhögött.

- Nem vagy semmi.

Nikol észrevette, hogy a férfi direkt nem felé fújja a füstöt. Zsebre dugta a kezét, hogy ellenőrizze, hogy megvan-e a spréje. Még megvolt.

Francis elszívta a cigit, ő meg nem tudta levenni a szemét a férfi véges ujjairól. Kicsit megnyugtatta, hogy valójában nem kínoz macskákat.

- Szóval... – Kezdett bele Francis, és eldobta a csikket. – Meg akarod tanulni megvédeni magad, korrekt?

Nikol bólintott.

- Aha.

- Volt részed már valaha igazi bunyóban? – Francis törött orra, a vágás az arcán, a foga, és a keze is arról árulkodott, hogy ő bizony sokszor keveredik ilyen helyzetekbe.

- Nem igazán. – Vallotta be Nikol.

- Értem. – Francis zsebre dugta a kezét, és intett a fejével. – Gyere. El kell intéznem egy ügyet.

- Hova mész?

- Városba.

- És nem fogok zavarni?

Francis megvonta a vállát.

- Amíg nem teszel nekem keresztbe, nem. – Válaszolt csöndesen.

Volt valami a tekintetében, amitől Nikol megborzongott. De még így is inkább töltött időt a férfivel, mint Noellel.

Beült Francis mellé egy rozoga kocsiba, és kihajtottak a parkolóból.

Nikol elképzelni se tudta, hogy hova mennek, de nem egy bárra számított.

- Gyere, bekukkantunk ide. – Vigyorgott rá Francis.

Nikol érezte, ahogy elvörösödik.

- Oda? Miért?

Francis felsóhajtott.

- Mondtam már, van egy kis elintézni valóm. De lazulhatsz a kocsiban, ha az jobban tetszik.

Nikol hangosan nyelt egyet, és kikapcsolta a biztonsági övét.

- Jövök.

- Oksa. Ne izgulj, ilyenkor nincsenek sokan.

Francis nyomában sétált be a bárba. A legnagyobb meglepetésére nem az fogadta, amire számított.

Nem szólt a zene, csak egy pultos lány mosogatott, és az egyik asztalnál Jamie ült, az oldalán a feleségével.

Francis biccentett nekik, aztán leült a bárpulthoz. Nikol is intett Sofiéknak, aztán követte a férfit.

A bárpultos lány, ahogy meglátta Francist, felvisított.

- Francis, szia! – Áthajolt a pulton, és megölelte a fickót. – Jó újra látni.

- Szia, Poppy. – Mosolygott Francis, és megveregette a lány hátát.

Nikol szemügyre vette a lányt. Túl fiatalnak látszott ahhoz, hogy egy ilyen helyen dolgozzon.

- Mit kérsz?

- Csak a szokásosat.

- Oké. – Aztán a lány Nikol felé fordult. – És neked mit adhatok?

- Öhm... Nem tudom. Mi van? – Kérdőn Francisre nézett aki megvonta a vállát.

- Mindjárt hozok neked egy listát. – Mosolygott a lány.

Elővett egy papírt, és Nikol elé csúsztatta.

- Köszi. – Mosolygott Nikol. Aztán amikor a lány hátat fordított, hogy elkészítse Francis italát, odahajolt a férfihez. – Nincs nálam pénz.

Francis rávigyorgott.

- Nálam sincs.

- Várj. Akkor hogy fogunk fizetni?

- Sehogy. – Röhögött Francis. – Futunk. – Nikolra sandított, aki nem értékelte a humorát. – Ez Jamie-ék biznisze. Ingyen van minden.

Nikol egy pillanatra feléjük pillantott. Sofia épp súgott valamit Jamie-nek, amin mind a ketten jót mulattak.

- Sikerült választani? – Szólalt meg mellőle Poppy.

Nikol összerezzent, és visszafordult. A lány épp lerakta Francis elé az italt. Az üveg koccant a bárpulton.

- Egy limonádé jó lesz.

- Oké. – Mosolygott a lány. – Milyet kérsz?

- Málnásat.

Közben egy férfi sétált be a bárba. Pulóvert, és farmernadrágot viselt. Mogyoróbarna haját rövidre vágta, az arcát borosta fedte. Nem nézett fel, csak leült az egyik sarokba. Ezt mindenki észrevette, kivéve Nikolt.

- Hé Nikol! – Kiáltott oda Sofia. – Nincs kedved idejönni hozzánk? – Kérdezte, épp amikor a pultos lerakta Nikol elé a limonádét.

- De... – Motyogta Nikol. Megfogta a poharat, lekászálódott a székről, és odasétált hozzájuk.

Francis még váltott pár szót a pultos lánnyal, aztán egy üveg ginnel a kezében követte.

Leültek a székhez. Nikol nem értette a köréjük telepedett ellenszenves hangulatot, de tudta, hogy nem felé irányul.

- Szóval! – Sofia a megszokott mázas mosolyával felé fordult. – Látom te és Noel végre összemelegedtetek!

Nikol automatikusan a nyakához kapta a kezét.

- Azt azért nem mondanám...

Francisre pillantott, aki unottan kapargatta a körme alól a piszkot.

- Itt van. – Intézte felé a szavait Jamie.

- Tudom... – Francis arca komoly volt. – Láttam amikor bejött.

- Ki? – Kérdezte kíváncsian Nikol, és körbenézett.

Csak a másik oldalon ülő férfit látta, aki épp a pultos lánnyal beszélgetett.

- A pali, aki miatt jöttem. – Hajolt oda Nikolhoz a fickó.

- Szerinted elhozta a pénzt? – Kérdezte Sofia, ellenszenvesen fixírozva a férfit.

- Ajánlom neki, mert a vörös macskának már nem maradt sok élete.

- Hallgat? – Vonta fel a szemöldökét Jamie.

- Mint a holtak. – Bólintott Francis.

- Lehet, hogy kicsit be kéne keményítened. – Ajánlotta fel Sofia.

- Sofi drágám, ne szólj bele abba, amit nem értesz. – Sóhajtott Francis, aztán a hüvelykujjával megvakarta a szemöldökét.

Nikol a limonádét szürcsölve hallgatta a beszélgetésüket.

- Már megint minket bámul! – Sziszegte Sofia. A tekintete szikrákat lőtt, és Nikol háta mögé nézett. – Jamie, én meg fogom ölni. – Csikorgatta a fogait.

- Nyugi, szívem. – Jamie hangja lágy volt. A kezét Sofia combjára rakta, és szelíden megsimogatta. – Ne piszkold be a kezedet. Az Francis dolga.

A fickó egyetértően bólogatott.

- Az enyém, bizony... – Aztán beleivott az üvegbe.

Nikol szeme Francis kezére futott, amihez szó szerint vér ragadt.

- Figyu, Francis... – Hajolt hozzá közelebb Jamie. – Csak a pénzért van itt, ha perkált, elmehet.

- Tudom én. – Vont vállat a fickó. – Az, hogy mi történik, ha nem fizet, az már nem a ti gondotok.

Jamie egyetértően bólintott, aztán keresztbe font kézzel hátra dőlt.

- Noel tudja, hogy itt vagy? – Intett az állával Nikol felé.

- Majd megtudja... – Dünnyögte Nikol, a szívószállal játszadozva. – Ha visszaértem.

- Ha akarod ám, most is letesztelhetünk.

Nikol felnézett a pohárról.

- Tessék?

- Tudod, hogy éces vagy-e. – Válaszolt Jamie.

Nikol hangosan nyelt egyet. Érezte, hogy gombóc kerekedik a torkában. Talán még el is sápadt egy kicsit.

- Nem akarom... – Remegett a hangja.

- Jól van. – Jamie hátradőlt a széken. – De talán te is megnyugszol, ha minél előbb kiderül, hogy jól vagy. – Aztán Sofiára vigyorgott. – Tudod, fő a biztonság!

- Én... – Nikol torkát tüskék szurkálták. – Így legalább nem nyúl hozzám senki.

- Akkor igaz, hogy éces vagy? – Kérdezte nagy szemekkel Sofia.

Nikol nem válaszolt. Lesütötte a szemét, és a szájába vette a szívószálat.

Közben Francis körbenézett. A szeme találkozott az idegen férfiével. Felvonta a szemöldökét, és intett a fejével. A férfi lehajtotta azt, ami a poharában volt, aztán felkelt.

Kisétált a bárból.

Francis ekkor Nikolhoz hajolt, és megbökte a könyökével.

- Kimegyek. Gyere, ha akarsz.

- Hova mész? – Nikol úgy érezte, hogy abban a pillanatban bárhol lenne, csak Jamie-ék közelében nem.

- Á, csak ide a sarokra. – Francis előszedett egy dobozt a dzsekije belső zsebéből. – Egy cigire.

Nikol lelkesen bólogatott, és azonnal felkelt. Megitta a maradék limonádéját, aztán szorosan a fickó nyomában kisietett a bárból. Várta, hogy Francis is feltegye az éces kérdést, de úgy tűnt, hogy a fickót nem érdekli.

Befordultak a bár sarkán egy mellékutcába, ahol halmokban állt a szemét, és a szemeteszacskók. Nikol észrevette az ismeretlen férfit, aki a falnak támaszkodva figyelte őket.

Francis rágyújtott a cigire, aztán felszegte a fejét.

- Elhoztad a pénzt?

- Hol van Garfield, te takcsó? – Vicsorgott rá a férfi.

- Hát nemsokára itt, meg ott, meg amott, ha nem pengetitek ki az összeget, vagy adjátok vissza amit lenyúltatok a főnöktől. – Röhögött Francis.

- Te seggdugasz! – A férfi megindult felé. – Mit csináltatok Garfieldal?!

- Hohó, lassabban haver! – Emelte maga elé a kezeit Francis. – Ugye nem akarsz balhét?

Nikol a fickó háta mögé bújt. Nem nézte ki Francisből, hogy képes lenne elbánni a velük szemben acsarkodó férfivel. Az ökölbe szorította a kezét, és szorosan összepréselte a száját.

- Nyugi, egyben van. – Köhintett Francis. – Mondjuk tartja a száját.

Nikol észrevette a velük szemben álló férfin, hogy remeg.

- Tessék. – A zsebébe nyúlt, és előhúzott egy borítékot.

Francis a szájába vette a cigit, elvette a borítékot, felnyitotta, aztán átszámolta a pénzt.

- Daniel, Daniel... – Ciccegett Francis, a fejét csóválva. – Ez nem a megbeszélt összeg.

- Csak ennyit tudtam összeszedni! – A férfi hangja remegett. 

Francis szeme megvillant, ahogy felnézett.

- Nem ebben egyeztünk meg.

- Csak adjatok még egy kis időt! – Emelte fel a hangját Daniel.

- Nem kellett volna lenyúlni a főnök cuccát... – Döntötte oldalra Francis a fejét. – Ha nem tudsz fizetni, add vissza, a kandúrért cserébe, és mindent elfelejtünk.

- Mondtam már, hogy nem tudom, hogy hol van!

- Ehem. – Francis megvakarta az állát. – Garfield se beszél.

Aztán Nikol felé fordul, aki csöndben figyelt.

- Emlékszel rá, hogy mit tanítottam neked?

- Azt hiszem...

- Kiváló! Akkor most legyél résen.

- Miért?

- Csak állj készen. – Sandított rá Francis, aztán a férfi felé fordult. – Adok még két napot. De az a kandúr körmébe fog kerülni.

- Te szemét! – Üvöltött Daniel! – Azt mondtátok, hogy nem fogjátok bántani!

- Én sose mondtam ilyet. – Vigyorgott Francis.

Nikol érezte, ahogy végigfut a hátán a hideg. Francis sosem bántotta, de mégis megrettent tőle.

- Ha tíz nap alatt nem perkálsz, nem marad köröm az ujjain!

- Hazug állat! – Üvöltött Daniel, és meglendítette az öklét.

Francis hátra pillantott a holtsápadt Nikolra.

- Verekedni akarsz? Hajrá! – Azzal lebukott.

Nikolnak nem maradt ideje reagálni. A férfi kemény ökle az arcába fúródott, és már dőlt is. Egyenesen a szemeteszacskókra.

A férfi egy pillanatra megtorpant, és Francis is megmerevedett. Nikol orrából szivárogni kezdett a vér, és felrepedt az orrnyerge.

- Szép ütés! – Szólalt meg végül vigyorogva a fickó.

Daniel válasz helyett üvöltve nekirontott. Francis párszor kikerülte az öklét, mielőtt kapott egy ütést az állára. Hátrébb tántorodott, és megrázta a fejét.

- Ezt Garfieldért, te szemét! – Újabb ütés érte az arcát.

A következőt sikerült kivédenie, és hasba vágta a férfit. Aztán Daniel állán koccant az ökle.

- Rohadék! – Daniel ütött. – Féreg! Ezt küldöm a mocskos főnöködnek!

Azzal eltalálta Francis ragtapaszos orrát.

    Közben Jamie rendelt még egy koktélt.

- Szerinted odaadta a pénzt? – Kérdezte Sofia.

- Biztos. Tudod, milyen a mama. Nem szokott viccelni.

- Akkor mi tart nekik ilyen sokáig?

- Lehet, hogy hazamentek. – Jamie kortyolt egyet a koktélból.

- És el se köszöntek?

- Ismered Francist.

- Jah... – Morogta kedvetlenül Sofia és a férfi vállára hajtotta a fejét. – Mondjuk Nikolból nem nézném ki. Ő olyan kis elveszett. – Felnevettek. – Szerinted mit csinálna Noel, ha kiderül, hogy tényleg... éces?

Jamie elfordította a fejét.

- Nem tudom. Az öcsémet nem lehet kiismerni. Főleg a nők terén.

- Szerinted szereti Nikolt?

- Inkább csak vonzónak találja.

Sofia lehajtotta a fejét.

- Nem tudnánk valahogy segíteni rajta? Szegény, látszik, hogy nem hozzánk való.

Jamie komoran ránézett.

- Abba, hogy Noel mit csinál, nincs beleszólásom. Nikol pedig elég makacs, úgyhogy talán még jót is tesz a testvéremnek.

- Nem az ő dolga, hogy megváltoztasson valakit...

Jamie-nek nem maradt ideje válaszolni. A bárba ugyanis tompa üvöltés szűrődött be.

Sofia felkapta a fejét.

- Ez a férfi volt? – Kérdezte.

Jamie felugrott.

- Nem tudom. – A fegyvertartójához emelte a kezét. – Maradj itt, megnézem.

Azzal kifutott az ajtón. Rögtön felismerte a monoton ütések hangját. Követte, és óvatosan bekukucskált a mellékutca sarkán.

Először Francist vette észre, aki neki háttal ült, a földön heverő férfi mellkasán, és súlyos ütéseket mért rá. Aztán megbotlott Nikol lábában, aki a szemeteszacskók között feküdt. Eszméletlenül.

- Francis! – Kiáltott a fickóra. – Elég lesz!

Francis zihálva maga mellé ejtette a karjait.

- Itt meg mi történt? – Kérdezte Jamie, közben letérdelt Nikol elé. – Francis, mit csináltál?!

Francis felé fordította a fejét. A haja csapzott volt, az orrából pedig lefolyt a vér, egészen a pamacs szakálláig.

- Kiütötte ez a pancser. – Felelt rekedtes hangon.

Jamie idegesen összepréselte a száját.

- Szállj le arról a férfiről! – Vetette oda. – Csak a baj van veled.

Francis feltápászkodott, megtörölte az orrát a dzsekije ujjában, és Jamie mellé baktatott.

- Megütötte az orrom. – Jegyezte meg durcásan.

- És mi van akkor, ha megütötte az orrod?! – Jamie idegesen a földön heverő férfi felé pillantott. – Ne mond azt, hogy megölted!

Francis követte a tekintetét.

- Lélegzik még. – Válaszolt halkan.

Jamie legyintett, aztán óvatosan megpaskolta Nikol arcát.

Nikol lassan kinyitotta a szemét. Nehezére esett az előtte térdelő, homályos alakokra fókuszálni. Csak azt érezte, hogy paskolják az arcát, sajog az orra, és vér ízű a szája.

- Jól van, felébredt. – Mondta egy ismerős hang.

- Ügyes voltál, Nikol. – Dicsérte egy másik, reszelősebb tónus.

- Fel tudsz kelni?

- Mi történt? – Kérdezte, miközben ülő helyzetbe segítették.

- Kaptál egy öklöst. – A reszelős hang a jobb oldaláról jött. Francis volt az.

- Egy öklöst...? – Nikol megdörzsölte a homlokát.

- Jól vagy? – Kérdezte Jamie a másik oldaláról.

- Azt hiszem...

Magas sarkú kopogása zengte be az utcát.

- Mi történt? – Sofia kíváncsi feje bukkant fel a sarkon.

- Szívem, kísérd be Nikolt, és segíts neki. – Vezényelt Jamie, miközben talpra segítették a nőt.

- Rendben. – Sofia átvette Nikolt, és visszavezette a bárba. – Jól vagy, kedves? – Kérdezte, miközben leültette az egyik fotelba.

- Fáj az orrom. – Dünnyögte Nikol, és a mutató ujjával megnyomta az orrnyergét.

Sofia mosolyogva elhúzta a kezét.

- Inkább ne piszkáld. – Aztán a pultoshoz fordult. – Poppy, hozz neki vizet. Meg zsepit.

- Oké.

Nikol még mindig kábult volt kicsit.

- Mi történt? – Tudakolta szelíden Sofia.

Közben a pultos lány odavitte a vizet, és egy ronggyal törölgetni kezdte Nikol arcát.

- Nem tudom... – Motyogott Nikol. – A pasi odaadta a pénzt, aztán valami nem volt jó, és kiütött.

- Ez is Francis hibája! – Fújtatott Sofia. – Tudhatná, hogy mi nem verekszünk.

- Hát, én meg akartam tanulni verekedni...

- Mégis miért? – Sofia szeme elkerekedett.

- Noel miatt.

- Egy pofonnal nem fogod észhez téríteni. – Jegyezte meg Sofia, aztán közelebb hajolt. – Ha akarsz tőle valamit, vesd be a női bájadat, az mindig bejön.

- Nem hiszem hogy Noel-

- Á, higgy nekem. – Sofia eltűrte a haját. Felfedte a szépen ívelt nyakát, és közelebb hajolt. – A férfiaktól bármit meg lehet kapni, ha meglátják, hogy milyen szexi vagy.

Nikol elhúzta a fejét, mert a pultos lány érzékeny pontra tapintott az orrán.

- Nem hiszem, hogy Noelen működne. Nem igazán érdekli, hogy én mit akarok.

Sofia elvigyorodott.

- Akkor szólj az anyjának, ő majd beszél a fejével. Vagy Francisnek, ő úgy is főnök jobb keze.

- Oké... – Motyogott Nikol. – Majd meglátom.

- Sofia... – Szólalt meg félénken a pultos lány.

Nikolra sandítottak.

- Uhh, ez nem jó... – Húzta el a száját Sofia. – Hozd az elsősegély dobozt.

Nikol hátán végigfutott a hideg.

- Miért? Mi történt?

- Felszakadt az orrod. – Jegyezte meg Sofia.

- Mi van?! – Nikol megpróbált felkelni a fotelből.

- Ne, ne ess pánikba. – Nyúlt utána Sofia. – Annyira nem vészes, csak be kell ragasztani. – Aztán felsóhajtott. – Ó, Francis, ezért még kapni fogsz...

Nikol megbökte az orrát, és bekönnyesedett a szeme.

- Szerinted eltört? – Kérdezte.

- Nem. Nem hiszem. – Felelt bizonytalanul Sofia. – Akkor a szemed alatt is bevérzett volna.

- Akkor jó...

A pultos lány feltűnt a raktárból, Nikol elé sietett, és előre hajolt. Felnyitotta a kezében szorongatott dobozt, és ragtapaszt, meg fehér vattát vett elő belőle.

Lefertőtlenítette Nikol orrát, aztán a sebre rakta a pamacsot, és leragasztotta ragtapasszal.

  Mire Nikol kisétált a bárból, Francis már a kocsiban ült. Fancsali képpel kapargatta az arcára száradt vért.

- Jól vagy? – Kérdezte Nikol, amikor kinyitotta az ajtót.

- Aha... – Dünnyögte a fickó. – Te?

- Felrepedt az orrom. – Vont vállat Nikol.

Beült az autóba.

- Sajnálom.

- Á, semmiség. – Legyintett Nikol. – Majd begyógyul.

Észrevette, hogy Francis szeme alatt piros folt éktelenkedik. Tehát azért volt mindig monoklija, mert eltört az orra.

- Mondjuk a te orrod nem néz ki valami jól.

Francis lehajtotta a fejét.

- Azzal te ne foglalkozz.

- Hol van Jamie?

- Bevitte az ürgét a kórházba.

- A csávót, aki kiütött? – Meredt rá Nikol. – Miért, megsérült?

- Összevertem. – Válaszolt keserűen Francis.

- Oh... – Nikol kis ideig nem tudta, hogy mit válaszoljon. – Miattam igazán nem kellett volna...

- Nem miattad tettem. – Beállt közéjük a csönd.

Francis felsóhajtott, aztán megdörzsölte a szemét.

- Én nem vagyok jó ember. – Kezdte rekedtes hangon. – Ha tudnád, hogy miket csináltam, soha többé nem akarnál a társaságomban lenni. Tudod, - Nikolra nézett. A tekintete komoly volt. – nálam valami nem stimmel idebent. – Megkopogtatta a halántékát. – Csak azért cukkoltam azt a férfit, mert kíváncsi voltam, hogy elgatyázod-e. És nem érdeket, ha megsérülsz.

- Francis...

- Nem is kellett volna összevernem, csak amikor orron ütnek elpattan az agyam.

Nikol a férfi véraláfutásos orrát nézte. Legalábbis azt, ami kilátszott a piszkos kötés alól. A foltok arról árulkodtak, hogy sokszor történik ez vele.

- Miért? – Kérdezte.

- Franc tudja. – Vont vállat Francis. – Már tini korom óta ez van. – Felsóhajtott, és elfordította a kulcsot. – Hazaviszlek.

- De-

- Jobb lesz, ha ezentúl nem találkozunk.

- Várj! Nem akarok visszamenni. – Francis felé fordult. – Vigyél inkább valami bárba. Verekedni akarok.

Francis felvonta a szemöldökét.

- Te is bediliztél?

- Lehet. – Kuncogott Nikol. – De élveztem, amit csináltunk!

Sziasztok! Hát úgy tűnik, nem sikerült betartanom, hogy nemsokára feltöltöm az új fejezetet, de cserébe ez most hosszabb. Remélem, tetszett.

Ezúttal nem tudom, hogy mikor jön a következő de már elkezdtem. :D