A tárgyalóterem ajtaja előtt egy pillanatig hezitáltam. Kivételesen nem csak a pozíciómat fenyegette veszély, hanem az életemet is.  Nem nevezném magam egy idealistának, aki kizárólag a nép érdekét tartja szem előtt, ám egy cseppet sem bántam meg az akár fenségárulásnak is minősíthető tettemet. Az egész palotában síri csend honolt. Nem túl meglepő módon az egész tárgyalást lekéstem, míg a magam útját jártam. Rajtam kívül, már a vezetőség minden tagja elindulhatott teljesíteni a számára kiszabott parancsokat. A személyzeten, az uralkodón és a testőrségen kívül nem volt itt senki. Szóval ha meg akarnának szabadulni tőlem, lazán itt helyben meg is tehetnék. Ebben az országban bármit megúszhat az ember fia, ha elég befolyásos. Fura módon nem hozott lázba annyira a saját halálom lehetősége, mint amennyire régen hittem. Úgy gondoltam egész testemben remegni fogok, talán még bőgök is majd. De nem. Az igazat megvallva elvoltam, mint hal a vízben.  Egyedül azért akartam életben maradni, mert kíváncsi voltam a folytatásra. Sóhajtva kopogtam. Lehet meghalok, de legalább a csúcson szállok ki.

- Igen, Miss Rymer? - Szólt ki hőn szeretett véres kezű diktátorunk. Egy mély sóhajtást után átléptem az ajtón. A szoba szokásához híven pazar látványt nyújtott. A közepén egy hosszú asztal helyezkedett el. Egy helyen kívül az összes szék üres volt. Nem mondom, hogy nem örültem neki. Rendszerint halálra untam magam, amikor nem őfensége vagy én beszéltem. Ez a beszélgetés már duplán izgalmas lesz. -  Miért nem volt ott a vészhelyzeti megbeszélésünkön? - Pontosan tudta a választ. Egyszerűen az én számból is akarta hallani.

- Elintéztem, hogy a híradóban bejelentsék, a egy víz alatti földrengés miatt állt le az internet működése. Meg pár apróságot… - Tettem hozzá sejtelmesen. Sajnálatos módon nem mindenki volt olyan naiv, mint a könnyen manipulálható többség. Viszonylag sok embert kellett átmenetileg vagy véglegesen elhallgattatnom.

- És kitől kértél rá engedélyt? Nem ön ennek az országnak az irányítója. A beleegyezésem nélkül nem kezdhet
semmiféle magánakcióba! És mi a többi dolog amit tett? Természetesen az engedélyem nélkül…

- Természetesen megrongáltattam a víz alatti kábelek nagy részét, de gondolom erről is tud már. Mostantól a főembereken kívül senkihez sem fog információ áramlani a külvilágból. - Folytattam teljesen nyugodt hangon. A férfi szeme alatt megrándult egy izom. Halványan elmosolyodtam. Én aztán halott vagyok!

- Valóban tudok róla. Talán még jól jöhet, ha nem tud mindent a pornép, viszont hatalmas hiba volt ilyen hirtelen elvágni őket a külvilágtól. Ráadásul anélkül, hogy legalább egy társát megkérdezte volna. Most mit kezdjek magával?- Tette fel a költői kérdést valamelyest nagyobb hidegvérrel, mint pár másodperccel ezelőtt. Most rajtam volt sor a felháborodásban. Gyűlöltem amikor megkérdőjelezték a döntéseimet. Főleg a magafajták. Ő eleve ebben a palotában született, fogalma sem volt, milyen nehéz a ranglétra aljáról idáig felküzdeni magam. Őt már a születése előtt arra székre tervezték, de az én helyemen akárki ülhetne. Egyedül azért vagyok itt, mivel kiérdemeltem. Pontosan tudom mit csinálok és nincs szükségem egy olyan ember kioktatására, akinek már megszületnie elég volt ahhoz, hogy a Fülöp-szigetek leghatalmasabb embere legyen.

- Én kizárólag a nép és az ön jólétét szolgálom. - Hazudtam szemrebbenés nélkül - Rengetegszer végiggondoltam a történteket és biztos vagyok benne, hogy mindent tökéletesen csináltam. Kizárólag azért nem kértem engedélyt, mivel egyszerűen nem volt rá időm! Egy hatalmas döntést kellett meghoznom pár kósza pillanat alatt. Ön a helyemben mégis mi mást csinált volna? - Kérdeztem kicsit élesebben a kelleténél

- Nem az alapötlettel van problémám, hanem a kivitelezéssel. Valóban nem lenne jó, ha a népem lázadozni kezdene, a háború hatása miatt. Havonta jönnek az újabb tüntetések és forradalmi szervezkedésekről a jelentések. Eddig mindig levertük őket és sosem volt probléma. Szeretném, ha ez így is maradna. Így jobb, ha szigorúan titkosan kezeljük a világháború hírét és az ezzel kapcsolatos információkat. Másrészről jobban tenné, ha vigyázna a hangjával. - Pillantott rám fenyegetően

- Különben csúnyán fog nézni? Ön egyszerűen képtelen megöletni. Túl fontos vagyok. Jelenleg egy kulcsfontosságú figura vagyok a tábláján Egyszerűen tudja, nem fog egykönnyen találni valakit, aki olyan jól kezeli a jelenlegi helyzetet, mint én. Nélkülem most az egész ország pánikolna. Talán nem is kellene őfenségének szólítanom önt.

- Mit képzel magáról, hogy beszél velem?! - Csattant fel. Nagyon régen láttam ennyire dühösnek.

- Őfensége, én csak tényeket közöltem. Most nem tud lecserélni. Mindig van egy nagyobb hal, szóval előbb-utóbb nyilván lesz valaki, aki kiválóan tud engem helyettesíteni. Ám elenleg, senki sincs. Ön ezerszer okosabb, mint az eddigi felmenői, viszont kétlem, hogy ennyi elég lenne. Mit gondol maga és a birka tanácsosai, akik szabályosan nem mernek semmire nemet mondani, elég lennének?

- Sosem lehet tudni, ki lesz a következő áruló. Nem hagyatkozhatok senkire hosszútávon, ki tudja mikor akarnának meggyilkolni. Rendben van. Legközelebb szóljon, mielőtt ilyen akciókba kezdene a tudtom nélkül.A "birka tanácsosaim", pedig nem biztos hogy olyan hülyék, mint amilyennek gondolja. Mindenesetre legalább megteszik, amit kell. - ijesztő mosoly költözött az arcára a mondata végén. Összerezzentem. Volt valami a tekintetében, amitől hideg futkosott a hátamon - Igaza van. Egyelőre életben hagyom magát. Úgysincs nagyon más választásunk.

- Köszönöm és elnézést kérek, ha esetleg problémát okoztam. - Mondtam halkan. Még mindig nem mertem a szemébe nézni. - Gondolom ezzel engedélyt kapok a távozásra.

- Igen, elmehet.

- Ég önnel! - Hajtottam fejet. Egy pillanatra jobban szemügyre vettem a férfit. Ki tudja mit hoz a jövő. Lehet most látom utoljára. Nem mintha akkora barátok lettem volna vele, viszont rengeteg időt töltöttünk együtt. Lehet hiányozna is, ha már nem élne. Kinyitottam az ajtót, majd óvatosan becsuktam magam után. Azért nem akartam túlfeszíteni a húrt. Egy percig azt sem tudtam, mit akarok kezdeni magammal, majd sietős léptekkel elindultam a kijárat felé. A szomszédban nemsokára hatalmas háború lesz. Még rengeteg mindent el kell intéznem. Milliónyi gondolat és teendő ötlött fel bennem, míg a tűsarkúm kopogása hangos visszhangot vert a félhomályos terem baljós csendjében.

Sziasztok, ez egy páros novella lenne Tunguszka20 versenyére. Írta kabatidomar és ColdRex19 (én).

Köszönöm hogy részt vettél velem a versenyen és hogy jól tudtunk együtt dolgozni. Jó olvasást, legyen szép napotok! ^^