Van az a helyzet, hogy harcolsz önmagaddal. Konkrétan,van két részed, akik teljesen ellentmondanak egymásnak: az első, folyton visszahúzna, hagyná, hogy újra magadba zuhanj és romba döntené a fejlődést, amit eddig elértél magaddal. A második pedig hajtana előre ahhoz a lényedhez, akivé szeretnél válni, álmokra sarkalna, újra motiválna, de tudod előre kell, hogy ez munkával jár, kockázattal, hogy magadnak újra kudarcot vallasz.

És az embernek nincs mindig kedve és ereje küzdeni. Még maga miatt sem. Csak úgy ülni a két pólus között és gondolkodni, mi lenne a megoldás.

De annyira csábító az első út, mert könnyű, könnyű semmit sem tenni, sajnálni magad, sőt, újra utálni magad, mert hát ezt csináltad évekig  és ami be van gyakorolva, az be van gyakorolva. Mert ebben a helyzetben nincs mit kockáztatni, nincs csalódás. De ez nem vezet sehova csak lejjebb.

A második utat akarom választani. Csak fel kell még vennem a földről a fegyverem, mert ez nehéz menet lesz újra magam ellen. Néha azért hagyom magam győzni, de soha nem adom fel, amíg nem leszek már magam ellensége.

[62]

Ez egy rendhagyó Nem volt, ezt a gondolatot nem tudtam most úgy besűríteni, hogy minden részletében átjöjjön az üzenet.