Egyébként szerintem azt se fogom kiírni többször, hogy mature content... Azt amúgy is bejelöltem a leírásban. Aztán hogy ki hány éves meg mennyire nem bírja az ilyet, már nem szárad a lelkemen, I'm sorry, thanks :)

„S-Szia!" köszöntem, még mindig azoknak a zöld szemeknek a rabjaként. „Gyere be!" lépett arrébb az ajtóból, én pedig beszerencsétlenkedtem az előszobájába. A bőröndöt alig tudtam átemelni a küszöbön...

„Elég fáradt lehetsz, nem igaz?" kérdezte, és átvette tőlem a cuccomat. „Hát, az nem kifejezés." mosolyogtam, és lehámoztam magamról a kabátomat. Ben már bevitte a csomagomat a nappaliba, majd rögtön visszajött, és kivette a kezemből a kabátot.

Puha tappancsokat hallottam közeledni, és nemsokára egy kutya termett előttem, boldogan lóbálva a farkát. „Frankie!" leguggoltam és megsimogattam a fejét. „Hello! Szia!"

„Jobban örülsz neki, mint nekem. Tipikus." nevetett Ben, és ő is leguggolt, hogy megvakargassa kedvence füle tövét.

„Mindjárt adok neked egy papucsot." mondta, és felállt. Én is így tettem, majd lehúztam a cipőmet, ő pedig már nyújtotta is felém a papucsot. „Micsoda házigazda!" bólintottam elismerően, mire Ben elvigyorodott.

„Kerülj beljebb!" szólt, én pedig követtem a nappaliba. Párszor voltam már nála, amikor egy nehéz nap után, a felvételek végeztével együtt ittunk a srácokkal, úgyhogy már ismertem a terepet.

Ez az alkalom mégis más volt. Most csak egyedül érkeztem hozzá. Meg... Most máshogy tekintettem rá, nem csak úgy, mint egy barátra, vagy munkatársra. Épp ezért voltam bizonytalan minden tettemben.

„Megmutatom neked a szobádat." mondta mosolyogva, és kezében a bőröndömmel, elindult felfelé a lépcsőn. A nyomába szegődtem.

Mivel előttem ment, remek alkalmam adódott megszemlélni a hátsóját... Mi tagadás, nem kellett csalódnom...

„Itt is vagyunk." mondta, amint kinyitotta a szobaajtót. Az ágy az ablak alatt állt, mellette egy kis szekrény. A bőröndömet az ágy mellé állította, majd mosolyogva rám nézett. „Én a melletted jobbra lévő szobában fogok aludni, ha bármi van, csak kelts fel. A fürdő a folyosó végén, az én szobám mellett van."

„Okés." bólintottam. „Nyugodtan rendezkedj el, meg minden..." intett „...én pedig lemegyek. Kérsz egy teát?"

Ismét bólintottam, és leraktam a földre a hátizsákomat. „Meg rendelhetek pizzát. Mit szólsz hozzá?" nézett vissza az ajtóból. „Igen, az jó lenne!"

„Rendben, majd gyere le, amikor úgy gondolod!"

*nem sokkal később*

„Tényleg, mi lett Ben Cardy-val?" kérdezte Ben, miközben két tányért rakott az asztalra. „Mm, tényleg!" nevettem fel, hirtelen emlékezve, hogy én kaptam meg a kartonfigurát. „Most is ott lapul a bőröndömben."

„Oooh, majd megnézhetem?" vigyorgott „Végül is a vetélytársamról van szó." Kérdőn néztem fel rá, mire ő elnevette magát, én pedig megborzongtam. Az a gyönyörű mély hangja...

„Csak vicceltem." mondta, és egy szelet pizzát rakott a tányéromra, majd a sajátjára is.

Miközben ettünk, elmeséltem neki, milyen volt Japán, és mutattam neki képeket a helyekről, ahol voltunk. Aztán ő is mesélt a munkájáról, hogy miket csinált, amíg mi távol voltunk.

Nem sokáig bírtam már, ugyanis nagyon fáradt voltam. „Lassan én szerintem felmegyek, és lefekszek." jelentettem ki, miután ásítottam egyet. „Rendben van." mosolygott rám, összeszedte a tányérokat, és berakta őket a mosogatógépbe.

„De azért még bemutatsz Cardboard Bennek?" pillantott hátra a válla felett. „Persze!" nevettem, majd mindketten felmentünk az emeletre. Kicipzároztam a bőröndömet, és kivettem belőle Cardy B-t.

„Ben, ez itt Cardboard Ben" kezdtem. „Cardboard Ben, ez itt az élő Ben." Ben ismét nevetett, ami zene volt füleimnek... „Örvendek!" mondta játékosan.

Óvatosan lefektettem Ben Cardy-t a földre, majd leültem az igazi Ben mellé az ágyamra. „Fú, ez a nap aztán hosszú volt." sóhajtottam.

„Tízkor megy a géped, ugye?" kérdezte. „Aham." „Kiviszlek a reptérre." mondta. Hálásan néztem rá. „Megtennéd?" „Még szép." nézett a szemembe mosolyogva, én pedig azt hittem, menten meghalok.

„Tudod mit? Hagylak aludni." kuncogott, megveregette a vállamat, és felállt. „Köszönöm szépen, hogy itt maradhatok éjszakára." szólaltam meg még mielőtt ő kiment volna a szobából. „Igazán nincs mit. Egy barátért mindent. Jó éjszakát!" intett, és elment.

„Egy barátért..." suttogtam magam elé. Ugyan még nagyon új volt számomra az érzés, amit iránta tápláltam, ez az egy mondat mégis szíven szúrt.

Yaay, mégis sikerült megoldanom, hogy ezen a héten is legyen egy rész! :3