Hello bicsiz (jk I love y'all), itt a kövi rész! Amúgy nem tudom még, hogy hogyan fogok ráérni, de ha minden kötél szakad, akkor is minimum 1 rész per hét (legalább is remélem 😂).

(még mindig) Joe szemszögéből

Beléptem az ebédlőbe, kezemben Ben Cardy-val. Rögtön észrevettem Gwilt, az ő 188 centijével (nemtom ez mennyire igaz, csak úgy beírtam, hogy Gwilym Lee's height és ezt dobta ki lol), mellette ült Rami. Ahogy megláttak, Gwil a homlokára csapott, Rami pedig nevetni kezdett. „Őt is visszük? Oké!" mondta.

Egy négyszékes asztalnál ültek. Most én is odaléptem hozzájuk, majd megpróbáltam leültetni Cardy B-t az egyik üres helyre. Kicsit nehezen tudtam megoldani, hogy ne csússzon le róla, de végül mégis sikerült. „Mindjárt jövök." mosolyogtam rá a srácokra, és elmentem a pulthoz az én adagomért.

„...Igen, tényleg aranyos volt tőle." hallottam, amint visszatértem az asztalhoz. „Hm? Miről van szó?" kérdeztem, miközben lehuppantam Cardboard Ben mellé. „Ah, csak amit Ben kirakott." mondta Gwil. „Mi? Mit rakott ki?" nevettem, majd előhalásztam a zsebemből a telefonom, és megnyitottam az instagramot. Rákerestem Ben oldalára, és láttam, hogy ő is kirakta azt a képet rólunk, ahol a Tokió-torony előtt ülünk. „...ez igazán felvidított." olvastam fel hangosan. „Aww." sóhajtottam mosolyogva.

„Tegnap beszéltem vele, és azt kéri, vigyünk neki szuven-" kezdtem, de Gwil közbeszólt. „Inkább egyél, és ne beszélj! És legfőképp ne kombináld a kettőt!" nevetett. „Oké-oké!" morogtam, és befejeztem a reggelimet.

*egy órával később*

„Készen álltok?" kérdezte Gwil egy nagy vigyorral a képén. „Még szép!" mondtam, mosolyra húzva a szájamat. „Na csináljuk!" kiáltotta Rami, feltartva mindkét kezét, és mindhárman egyszerre pacsiztunk.

Hallottuk, ahogy a műsorvezető valamit magyaráz japánul, majd sorban bemondta a nevünket, mi pedig kiléptünk a színpadra. Mindegyikőnket nagy üdvrivalgás fogadott, és mi vidáman integettünk az embereknek.

Elhangzottak az üdvözlő szövegek, meg ugye elmondták, melyikünk kit játszott a filmben. Ezután megkérdezték, hogy merre van Ben. „Ömm, hát ő..." kezdte Gwil, de egy nagy sikoltozás szakította félbe.

„Itt van!" mondtam komolyan, és elvettem a személyzetünk egyik tagjától Cardy B-t. „Ben, akarsz egy pár szót szólni?" odatartottam a mikrofont a kartonfigura fejéhez. Egy kicsit vártam, megadva a drámai hatást, majd megráztam a fejem. „Nagyon szégyenlős."

Az interjú után szétváltunk. Gwil azt mondta, még elmegy valahova, vesz valamit a barátnőjének. A személyzet visszament a hotelba, Rami meg én pedig elmentünk egy Jurassic Parkos kiállításra, csak viccből. Úgy, szórakozásból. Aztán, hát igen... Ott volt az a robot-dinoszaurusz, én pedig... hát, muszáj voltam csinálni egy újabb videót. „Ó, baszki!" „Neee!" „NEEEEEE!" mindketten ordítottunk, majd Rami nevetésben tört ki. Előbb leállítottam a felvételt, megtartva a rémült ábrázatot, majd én is kuncogni kezdtem. „Ez van... Poszttraumás stressz zavar." mondtam a körülöttünk állók sokkolt arckifejezését látva, és megint kitört rajtam a nevetés.

„Annyira hülye vagy!" mondta Rami, miközben továbbálltunk. „Tudom." vigyorogtam. Ezután ráírtunk Gwilym-re, hogy merre van, majd megbeszéltük, hogy összefutunk valahol. „Tokió-torony? Szerintem az az egyetlen hely, ahova eltalálok." mondta Gwil a telefonba, mi pedig bólintottunk. „Oki-doki!"

Elmentünk valami furcsa robot-rakétás klubba – kezemben még mindig Cardboard Bennel. Itt újra hárman voltunk – illetve na jó, négyen: Gwil, Rami, Ben Cardy és én. Amíg Rami meg Gwilym körbenéztek, én előre mentem, és leültem a pulthoz, mellettem Cardy B. Senki sem akart kidobni minket, de úgy gondoltam, vicces lenne, ha úgy tennék – természetesen videóra véve.

„Kirúgnak minket, Ben..." csóváltam a fejemet. „...miattad. Oké? Öt perce vagy Tokióban... és máris kirúgnak egy klubból. Egy robot-rakétából... Egy Billie Joel robot-rakétából." Itt a pultos közbeszólt, de nem haragudtam, mert pont beleillett a kis szövegembe. „Kér(/kérnek) valamit inni?" Bólintottam. „Ühüm, Bennek egy tequila szódát lesz szíves..." „Tequila szóda?" „Igen."

Ezután nemsokára Ramiék is megjöttek, és leültek. „Na, jól szórakoztatok Cardboard Bennel?" kérdezte Gwil vigyorogva. „Ó, igen!" viszonoztam a vigyort. „Csináltam egy videót is!" mondtam, és miután ők is megrendelték az italukat, megmutattam nekik. „Ki is rakod?" nevetett Gwilym. „Nem tudom, még nem döntöttem el."

Még megittunk pár italt abban a bárban, majd Rami szólt, hogy ő hazamegy, mert még akar beszélni Lucy-val. Hívott egy taxit, és lelépett. Mi még maradtunk egy kicsit Gwilym-mel. „Hé, hallod!" szólt ő. „Majd ha hazamegyünk- " kezdte, de hirtelen megszakította a saját gondolatmenetét. „Ugye mi is taxival megyünk?" Bólintottam. „Szóval akkor majd te ülj be hátra, én ülök előre." Összevontam a szemöldököm. „Miért?" Belekortyolt az italába. „Csinálhatnánk még egy ilyen vicces videót Cardy B-vel." Elmosolyodtam, még szép, hogy benne voltam. „Mire gondolsz?" „Áh, nem tudom. Mondjuk valami olyasmi, hogy bekötöd a biztonsági övét, hogy ne essen baja. Erre gondoltam." magyarázta. „Rendben."

Amikor hazaértünk, előbb felmentem a szobámba és ledobtam a cuccaimat. Megbeszéltük a srácokkal, hogy lemegyünk a hotel karaoke-szobáinak egyikébe. Gyorsan letusoltam, majd úgy döntöttem, felteszem instagramra a videót reggelről. Amint ez megvolt, kinyomtam a telefonomat, és letettem magam mellé az ágyamra. Ráharaptam az alsó ajkamra. Ez a videó most tényleg más volt, mint általában, és féltem, mi lesz a reakció. Körülbelül olyan két perc múlva újra a kezembe vettem a mobilomat, és bekapcsoltam. Máris rengetegen megnézték, hozzászóltak, és meg is osztották. Mindenki nevetős szmájlikat írt kommentbe, meg hogy milyen vicces lett ez a videó.

Ben még nem látta... Gondoltam, majd még lecsekkolom még egyszer, írt-e valamit, mi után visszajöttem a karaokézásból. Szóval zsebre vágtam a telefont, megfogtam Ben Cardy-t, és leszambáztam a földszintre. „Joe." kezdte Gwil, amint meglátott, én pedig rögtön elvigyorodtam, máris sejtve, min gondolkodik éppen. „Te egy idióta vagy." fejezte be, majd röhögni kezdett. „Úgy látom, tetszett." állapítottam meg.

Azután... Hogy is mondjam, körülbelül addig van meg a téma, hogy a csapat többi része is lejött, és hát... hoztak egy nagy adag alkoholt. Szakét, pezsgőt, bort, whiskey-t, tequilát, szinte mindent, amire gondolhatunk, amikor azt mondják, alkohol. És hát, gondolom ezekből mindegyiket kipróbáltuk, ugyanis ezután semmire nem emlékszem...

Reggel nagy dörömbölésre ébredtem. „Kelj fel, te, álomszuszék!" „Mi a..." morogtam, és megdörzsöltem a szemem. „Gyerünk, Joe, tudom, hogy menni fog!" „Halkabban már, ember!" nyögtem, majd lassacskán felültem. „Ahh..." megmasszíroztam a homlokom. A legrosszabb fejfájás kínzott. „Joooeee!" „Jövök mááár!" szóltam, és odacammogtam az ajtómhoz.

Résnyire kinyitottam, és megláttam Ramit meg Gwilt. Rögtön befurakodtak a szobámba. „Nektek is jó reggelt..." morogtam, és amíg Gwil leült a fotelembe, illetve Rami felhúzta a redőnyömet, én elmentem a fürdőbe, és fogat mostam. „Miér' höffetek?" kérdeztem fogkrémmel teli szájjal. „Csak hogy szóljunk, egy óra múlva indulunk a repülőtérre." „Komoly?" néztem fel rájuk hitetlenkedve. „Ne már..."

„Hát, sajna ez van!" vonta meg a vállát Rami. „Amúgy tetszik a pizsid." Most először néztem végig magamon, és megláttam, hogy egy micimackós kezeslábas van rajtam. „Mi a...?" kérdeztem, majd nevetőgörcsöt kaptam, és percekig a földön fetrengtem. „Jézusom." mondtam végül és letöröltem egy könnycseppet a szemem sarkából. Gwil kuncogva felsegített, én pedig megköszöntem neki.

„Látnád még a videót..." mormogta, gondoltam nem akarta, hogy meghalljam, hát, bocsi... „Milyen videót?" vigyorogtam. Gwilym és Rami egymásra néztek, majd elindultak kifelé a szobámból. „Hé, srácok! Ne...! Légyszi! Szeretném látni!" kérleltem őket. „Majd csak ha indulásra készen állsz. Ha végeztél mindennel, szólj, és megmutatom." sóhajtott Gwil, én pedig bólintottam. Ők kimasíroztak a folyosóra, én meg nekiláttam összepakolni a cuccaimat.

Megnyitottam az instagramot, hogy megnézzem, Ben írt-e.

Ben: Na jó, ez már tényleg sok volt, Joe! 😑
Ben: Hogy tehettél ilyet? 😢
Ben: Amint meglátom Ben Cardyt, kettétépem! 😈😂

Te: Miért mondasz ilyen csúnyákat? 😢
Te: Ez csak egy éjszaka volt... És hát, tudod, én se vagyok büszke rá... :((
Te: 😂😂

*a videó megnézése után*

Egész úton a reptérre menet a rólam készült videón gondolkodtam. Mi a halál baj van velem? Mármint... érted... miért adtam szerenádot Bennek? A Purple Raint énekeltem... igen gyönyörűen... Na de... Ugh... Ez az egész... annyira megijesztett. Ben... Talán lehetséges lenne, hogy... vonzódnék hozzá? Úgy értem... Oké, láttad már azokat a zöld szemeket? Na és a szőke haját? Meg persze a bicepszei, a kockás hasa, ú, meg azok a combok...

Jézus Mária. Én ömm... Tényleg nem tudom, mi van velem... Nem vagyok meleg, mármint... még sosem gondolkodtam azon, hogy mennyire helyesnek találok egy másik férfit... Ez nekem is nagyon fura... Próbáltam kiverni a fejemből a félmeztelen Mr. Ben Hardy képét, úgyhogy beszélgetésbe elegyedtem Ramiékkal.

Mikor felültünk a repülőre, az izmaim ellazultak. Nem is vettem észre, addig mennyire feszült voltam. „Joe, szerintem egy kicsit pihenned kéne." nézett rám Gwil aggódva. „Elég szarul nézel ki, már bocs." „Nem tudnék jobban egyetérteni." nyögtem, és kényelmesen elhelyezkedtem az ülésemben. „Lehet egy kicsit elszundítok, keltsetek fel, ha bármi van!" Hátha egy kis pihenés kiveri a fejemből ezeket a furcsa gondolatokat.

Otthon voltam, az asztalnál ültem. A szájamhoz emeltem a kezemben lévő koktélt. „Joe..." hallottam azt az ismerős, mély hangot. Ben felé fordultam. A bal oldalamon ült, egy kicsit túl közel hozzám... Visszaraktam a poharat az asztalra. Huncut vigyorral végigmért, majd azokkal a zöld szemeivel az enyémbe fúrt. Jobb kezével az arcomhoz ért, majd beletúrt a hajamba. Puha érintése nyomán behunytam a szemem. Most a másik tenyerét is az arcomon éreztem, majd hallottam, ahogy még közelebb mozdul. A lehelete csikizte az államat. Kinyitottam a szemem, és láttam, hogy már csak alig pár centi választja el az ajkainkat...