Csak egy gyors megjegyzés: ez eredetileg úgy akart kinézni, ahogy egy beszélgetés instagramon igazából kinézne, de valahogy nem engedte úgy megszerkeszteni, és akkor se volt jó, ha máshonnan másoltam be, úgyhogy kicsit meg kellett változtatnom :/

Joe szemszögéből

benhardy
éppen ír…

Ben: „Hé, haver”

Te: „Hé, mizu?”

Ben: „Mi ez a kép, hallod? 😂”

Te: „😂”

Ben: „Ennyire hiányzom? 😏”

Te: „Aham! 😂”
Te: „Képzeld, a fiúk folyton azt mondogatják, hogy milyen jó lenne, ha te is itt lennél!”

Ben: „Azt le merem fogadni 😂😏”

Tényleg hiányzott… Bár gondolom, ha most ő lenne itt és Rami, vagy Gwil nem jött volna, ők hiányoznának.

Te: „Képzeld, Cardy B nagyon félt, amikor ketté kellett hajtanunk”
Te: „Úgyhogy le kellett nyugtatnom” írtam, és elküldtem neki a képet.

Ben: „Hahaha, kezdek féltékeny lenni erre a Ben Cardy-ra”

Hogy miért találtam ezt annyira viccesnek, nem tudom, de hangosan felnevettem.

Te: „Jól is teszed 😂 Amúgy hogy telik a napod?”

Ben: „Ugh, unalmas…”
Ben: „Szívesebben lennék ott veletek :/”

Gyorsan felálltam a fotelből, odaléptem a kartonfigurához, és lőttem vele egy szelfit. Bandzsítottam és kinyújtottam a nyelvem, hogy viccesebb legyen.

Ben: „Látom, ti jól szórakoztatok 😂”

Te: „Jaja!”
Te: „Igazából nem is hiányzol annyira.”
Te: „Jól elvagyunk Cardboard Bennel” írtam, és elküldtem neki a szelfit.

Ben: „Megyek sírni…”

Te: „😂”

Valaki kopogott. Leraktam a telefonomat az éjjeliszekrényemre, és kinéztem a kukucskálón. Gwilym volt az, szóval kinyitottam az ajtót. „Szia…” mosolyogtam fáradtan, és láttam, hogy ő is kimerült. „Csak elköszönni jöttem.” mondta. Kinéztem a folyosóra, Rami éppen a szobája ajtaját nyitotta. „Jó éjt, Rami!” szóltam. „Jó éjszakát, srácok!” intett ő még egy utolsót, és eltűnt az éjszaka további részére.
Gwilym rám nézett, és megveregette a vállamat. „Holnap találkozunk! Jó éjt, Joe!” „Jó éjt! Viszlát holnap!” „Csak aztán nehogy lekéss a reggeliről!” fordult még egyszer vissza, majd ő is elment aludni.

Visszamentem a szobámba, és bezártam magam mögött az ajtót. Ledobtam magam az ágyamra, beállítottam egy ébresztőt, majd újra felnéztem Instagramra. Ben írt.

Ben: „Aztán majd hozzatok is valami szuvenírt! 😉”

Te: „nEm KaPsZ sEmMiT hehe”
Te: „Ha eljöttél volna, te is tudnál venni magadnak dolgokat 😁😂”

Ben: „😞😞 gonosz vagy”

Te: „Na jó, talán valamit mégis csak kaphatsz 😏”

Ben: „Ezaz! 😂❤”

Te: „😂😂”
Te: „Én lépek aludni… Itt már igazán későre jár 😂”

Ben: „Rendben :)”
Ben: „Jó éjszakát, és jó szórakozást holnapra 😁”

Te: „😁”
Te: „Szia!”

Lekapcsoltam az éjjeliszekrényemen álló kislámpát, és magamra húztam a takarót. Szinte azonnal elaludtam, annyira kimerítő volt ez az első nap Japánban.

Először valami nagy, szürkészöld dolgot láttam, majd három fekete alakot ezen a nagy rét-szerű cuccon. Hirtelen én voltam az egyik fekete alak, a bal oldalamon állt a másik kettő. Aztán egy negyedik személy is csatlakozott, mire egyszerre minden kivilágosodott. A szürkészöldből gyönyörű, tiszta fűzöld lett, és a hangulatom is egyszerre teljesen megváltozott. Sokkal derűsebb lettem.

Az ébresztőm borzasztó ricsajára ébredtem. Félig csukott szemmel próbáltam elhúzni a kis ikont a mobilom kijelzőjén, majd morogva ültem fel, amikor nem sikerült. Mikor végre elhallgatott az ébresztő rikoltozása, megdörzsöltem a szememet, és kikászálódtam az ágyból. Beléptem a fürdőbe, letusoltam, majd egy szál törölközővel a derekamon leültem az ágyam szélére.

Nagyon furcsa gondolat furakodott hirtelen a fejembe, és rögtön elvigyorodtam. Ránéztem az órámra. Még volt egy kis időm reggeliig. Felöltöztem, csak semmi különös: fehér póló, fekete nadrág, majd odaléptem Cardboard Benhez. Kezemben a kartonfigurával visszasétáltam az ágyamhoz, majd bedugtam Cardy B-t a takaró alá, a franciaágy jobb oldalára. Ezután én is bemásztam mellé, a bal oldalamra fordultam, egy kicsit megigazgattam a paplant és a kezembe vettem a telefonom.

Elindítottam a felvételt.

Megmasszíroztam a fejem, úgy tettem, mint aki épp most ébredt. „Ahh… Ó, Istenem…” Miközben mélyen beszívtam a levegőt, a hátamra fordultam, majd… „Basszus…” Tágra nyílt szemekkel próbáltam nem a kamerába nézni, és a szabad kezemmel a szájamhoz kaptam. „Baszki… Hé…” Benre néztem, majd megköszörültem a torkomat. „Hé, haver…” A szemöldökömet húzogattam, közben átvettem a telefont a másik kezembe. „Hé, mi történt tegnap éjjel?” kínos nevetést imitáltam, majd idegesen nagyokat nyeltem. „Úgy tűnik a dolgok kicsit furcsán alakultak…”

„Te… Már… Már rajtad is vannak a ruháid, huh… Ja.” visszafeküdtem a hátamra, majd mintha most Ben Cardy mondott volna valamit, így szóltam: „Igen… Nem, szerintem ez így jobb, csak… tudod…” egy kicsit elhallgattam, majd folytattam: „Ezt inkább fogjuk arra, hogy… tudod… 'őrült este Tokióban', igaz?” ismét kínos nevetés. Már a vége felé jártam a videónak, ugyanis mindent elmondtam, amit akartam. Egy pillanatra Cardy B-re néztem, majd ezt mondtam: „Igen. Nem, persze, nem, igen, tudom, hogy majd hívsz… Persze.”

Leállítottam a felvételt, és elvigyorodtam. Na ezzel vajon majd mit fognak kezdeni? Ismét megnéztem az időt, majd felszisszentem. Két percem maradt leérni, úgyhogy gyorsan összeszedtem a cuccomat, felkaptam a kabátomat a fotel karfájáról, és az ajtó felé siettem. Már a kilincsen volt a kezem, amikor meggondoltam magam, és visszafordultam. Megfogtam a kartonfigurát, aztán máris indultam le a lépcsőn. Annyira élveztem, hogy ilyen vicces videókat csinálhatok Cardboard Bennel. Mondjuk az igazi Bennel természetesen még szórakoztatóbb videókat is tudnánk csinálni (nem rosszra gondolni 😏😂), de most Ben Cardy is megteszi.

Héj gájz áj hóp ju indzsojd disz litöl sztori 😂! Áj láv ju al.