Ben szemszögéből

Az igazságot megvallva, az utóbbi időben találkozgattam egy lánnyal. Nagyon rendes volt, jól éreztem magam vele, de legbelül tudtam, hogy ez nem az. Aztán elmentem Amerikába, a Golden Globes-ra, megtörtént, ami megtörtént, majd hazajöttem. Tudtam, hogy nem csinálhatom ezt tovább azzal a szegény nővel. Úgyhogy írtam neki, hogy beszélni szeretnék vele.

"Szia!" lépett oda hozzám Cheryl, és egy puszit nyomott az arcomra.

"Szia..." köszöntem én is, de nem viszonoztam a gesztust. "Menjünk!"

Beléptünk a kávézóba, majd helyet foglaltunk. Mindketten rendeltünk, majd mikor megkaptuk, Cheryl megszólalt: "Szóval, mi újság?"

"Valami történt..." kezdtem, a megfelelő szavakat keresve. "Valami olyan, amire sosem számítottam."

"Jézusom, ugye nincs semmi baj?" kapott ő a szájához.

"N-Nem... Csak éppen... Azt hiszem..." Sóhajtottam. De nehéz volt ez! Nem akartam megbántani, de egyszerűen nem tehettem mást. "Sajnálom. Ez így nem mehet tovább."

"Miről beszélsz, Ben?" kérdezte összevont szemöldökkel. "Most azt akarod mondani, hogy ne találkozzunk többet?"

Megint sóhajtottam. "Pontosan." A nő hátracsúszott a padon. "De... De hát miért? Ben, te valaki mással is találkozgattál a hátam mögött?"

"Nem. Mármint... Ez egy picit bonyolult..." motyogtam. "Hogy lehet ez bonyolult? Te megcsaltál!"

Mélyen beszívtam a levegőt, majd hosszan kifújtam, hogy ezzel lenyugtassam magam. "Cheryl, figyelj rám egy kicsit, kérlek!" A nő feldúltan izgett-mozgott a székén, de legalább csöndben volt, és figyelt.

"Esküszöm neked, nem csaltalak meg, rendben? Bízom benned, ezért elmondom neked, ami történt. De kérlek, tényleg kérve kérlek, ne mondd el senkinek!" Cheryl a szemét forgatta. "Miért hinnék neked?" kérdezte. "Nem kell hinned, ha nem akarsz. Ez csakis rajtad múlik." magyaráztam, majd ujjaimmal végigszántottam a hajamon. "Rendben, hallgatom! Ígérem, nem mondom el senkinek!"

Nem állt szándékomban, hogy elmondjam neki a teljes igazságot. Egy hajszálnyit ferdítettem rajta. "Mindig is tudtam, hogy valami nincs rendben velem. Egy kicsit mindig máshogy néztem rád. De nem olyan értelemben. Tudod... Nem éreztem... Azt."

"Szóval nem jöttem be neked, aham, értem." mondta cinikusan, a körmeit nézegetve. Nem reagáltam a szúrós megjegyzésére, úgy tettem, mintha nem hallottam volna. "Valószínűleg az volt az oka... Hogy nekem másféle emberek jönnek be..."

"Azt hiszem kezdem érteni, amit mondasz..." hajolt előre, kezével az asztalra támaszkodott, és elmosolyodott. "Tudod... Találkoztam ezzel a sráccal, Joe-val, és--"

"Szóval mégis csak megcsaltál!" szólt közbe felháborodva, majd kissé nyugodtabban folytatta: "Mondjuk nem gondoltam volna, hogy ezt egy másik férfival tetted, de nekem aztán!"

"Nem... Félreérted... Ne-Nem csaltalak meg, nem történt köztünk semmi... Csak arra akarok kilyukadni, hogy nekem inkább... a férfiak jönnek be."

Ez nem volt teljesen igaz... Még mindig inkább a lányok tetszettek, nem pedig a férfiak, de Joe kivételnek számított. A kivételek pedig erősítik a szabályt... Vagyis... Nem éppen ebben az esetben.

"Hát..." kezdte Cheryl felhúzott szemöldökkel. "Ezzel most tényleg nagyon megleptél." Elkezdte összeszedni a cókmókját. "Ha ez lett volna minden, akkor szerintem megyek is. Sok sikert ezzel a... pasival... Bye bye!" azzal elviharzott.

Nagyot sóhajtottam. Legalább ezzel már nem kellett foglalkoznom. Kifizettem a számlát, majd hazafelé vettem az irányt. Otthon leültem a kanapéra, bedugtam a fülhallgatómat, és beindítottam valami zenét. Úgy állítottam be, hogy véletlenszerűen váltson a dalok között.

Visszagondoltam a Gwilym-mel töltött délutánra. Olyan rosszul éreztem magam amiatt, hogy így kiborultam neki. Nem akartam rázúdítani a problémáimat, csak... Így sikerült. Sokat segített, hogy eljött, és megnyugtatott. Még jó, hogy egy városban lakunk. Viszont az is jó, hogy Joe-val meg nem lakunk egy városban - nem tudom, hogyan bírnék a szemébe nézni.

Istenem, bár újra belekóstolhatnék az ajkaiba!

Ugyan egyedül voltam, fülig pirultam. Miért járnak ilyen gondolatok a fejemben? Oké, tegyük fel, hogy ez a helyzet: nagyon tetszik nekem Joe. De mit kezdjek én ezzel? Neki természetesen nem mondhatom el. Gwilym-nek már elmondtam, legalább van valaki, akinek panaszkodhatok róla. De ez még mindig nem segít. Ő nem tudja, ez milyen... Neki barátnője van. Ki van még, akit megkérdezhetek erről...

Megvan!

Miközben kicsöngött a telefon, vagy háromszor is meggondoltam magam, de amikor felvette, már nem volt visszaút.

(ezt csak neked Rebel-Red-Rainbow ❤ azért csak nem akartam feleannyi szóval felrakni a részt, szóval ha már úgyis túl rövid lett, és ki kéne még tölteni valamivel a végét, gondoltam megajándékozlak :DD persze egy kicsit más lesz, mint amit te írtál, de remélem elégedett leszel vele)

"Hello Ben! Mi újság?" hallottam meg azt az ismerős hangot. "Ugye nem zavarlak?" kérdeztem. "Dehogy is!" nevetett. "Az összes időm a tiéd, fiam!"

"Tanácsot szeretnék kérni tőled." mondtam. "Rendben van, mivel kapcsolatban?"

"Szóvaaal... Azt hiszem, egy kicsit megtetszett nekem valaki..." kezdtem, miközben zavaromban máris grimaszolnom kellett magamon. "Érdekes kezdés, folytasd csak! Ismerem?"

"Hát, ömm... Igen. Csak az a probléma, hogy ő... nem egy lány." idegesen nevettem. "Á, értem." válaszolt ő, és hallottam a hangjában, hogy vigyorog. "Szóval ezért hívtál engem."

"Pontosan. Milyen volt, amikor te rájöttél, hogy őt szereted? Mármint... Mindig is a férfiak jöttek be, vagy...?"

"Hiszed vagy sem, amikor én belezúgtam Brian-be, fogalmam se volt róla, hogy miért történt mindez. Addig a pontig sose éreztem így egy férfi iránt se." magyarázta Roger. "Körülbelül úgy voltam vele, hogy Jézusom, nagyon tetszik, de biztos hogy sose mondom el neki." tette hozzá.

"Hahaha... Pont mint én..." sóhajtottam. "Hát..." folytatta. "Mint egy átbulizott este, meg egy nagyon érdekes éjszaka után kiderült, ő is így volt ezzel - később azt mondta, ha nincs az az éjjel, talán soha nem lett volna mersze elmondani."

"Szerencsés vagy... De én most mit csináljak?" kérdeztem bizonytalanul. "Valamikor el kell mondanod neki... Hacsak addig nem múlik el az érzés." "Nem hiszem, hogy el fog... De nem is akarom elmondani neki! Biztosan megutálna, ha megtudná!"

Most Roger-en volt a sor, hogy sóhajtson. "Nézd, Ben... Nem tudom, mit tegyél. Ha igaz barátod, azután se hagyna cserben, miután megtudta az igazságot - ha már mindenképpen visszautasítana." mondta, majd egy kicsit elhallgatott. Végiggondoltam, amit mondott, de nem szóltam. Amikor Roger legközelebb megtörte a csendet, egy pillanatra leállt a szívem.

"De tényleg, mi van, ha ő is ugyanígy érez?"