Mivel ez a 10. rész, úgy gondoltam, egy kicsit megajándékozlak titeket ennek alkalmából (khm csak olvassatok tovább, majd megértitek) 😏😉❤ Köszönöm, hogy eddig is velem tartottatok, és remélem, ez ezután sem fog változni!

Eljött a nagy nap... Január 6, Golden Globes. Három dolog miatt is volt okom izgulni. A két jelölés miatt – Rami, meg a film jelölése miatt, illetve Ben miatt...

Amikor az esemény előtt összefutottunk, nagyon stresszes voltam. Nem akartam találkozni Bennel. De közben mégis égtem a vágytól, hogy újra láthassam. Amilyen szerencsétlen vagyok, még véletlenül elszólom magam, és mindennek vége. Talán soha többé nem akarna velem találkozni.

Hála az égnek, nem történt semmi különösebb. Nem szóltam el magam (még), és próbáltam a lehető legkevesebb időt tölteni vele, inkább a többiekkel beszélgettem.

A díjosztó lassan haladt, de mi mindennél jobban örültünk (és ujjongtunk, mint állat :D), amikor kihirdették, hogy Rami nyert. Az asztalunknál, ahol ültünk, volt egy pár üveg pezsgő, amiket rögtön ki is nyitottunk, és boldogan koccintottunk. Mindenki odament Rami anyukájához, és jól megölelgettük. Persze Ramihoz is odamentünk, és őt is halálra öleltük, amikor vége lett a rendezvénynek és végre ő is csatlakozott a mi kis csoportunkhoz.

Aztán még képeket csináltak az eseményen résztvevőkről (csoportonként), majd átmentünk a helyre, ahol az afterparty-t tartották.

Még mindig, ahogy csak lehetett, kerültem Bent. Egy kicsit magányos voltam, annak ellenére, hogy a srácok mind itt voltak. Hiszen nem lehettem azzal, akivel szívem szerint lettem volna. Legalább is nem úgy, ahogy én akartam volna. Mivel kínáltak alkoholt, gondoltam lecsapok a lehetőségre. Most úgy is volt ok az ünneplésre, legalább ha egy kicsit becsiccsentek, nem fog már zavarni a magányom.

„Joe?" hallottam meg azt a gyönyörű hangot a hátam mögül, mire kissé összerezzentem. „Ben..." „Hé, Joe, van kedved csinálni egy vicces képet instagramra?" Elmosolyodtam. „Persze!"

Ben szemszögéből (ahh de vártam már ezt a pillanatot)

Amióta megérkeztünk, Joe kerül engem. Valami zavarhatja, látom rajta, hogy valami nincs rendben vele. Bármikor megpróbáltam közelíteni hozzá, ő elfordult vagy arrébb ment. Haragudna rám valamiért?

Mikor vége lett a díjosztónak, és átmentünk a másik helyre, Joe ismét rögtön eltűnt a közelemből. Megpróbáltam megkeresni. Amikor megtaláltam, nem mentem oda hozzá rögtön, viszont látótávolságon belül maradtam, úgy, hogy ő ne vegyen észre. Eldöntöttem, először inkább csak megfigyelem.

Tényleg úgy tűnt, mintha szomorú lenne. Vajon történt valami...? A szeme most nem csillogott úgy, mint ahogy általában szokott.

Gondoltam, felvidítom. De mégis mivel tudnám felvidítani? 

Megvan!

"Joe?" szólítottam meg, ahogy odaléptem hozzá, mire ő összerezzent. "Ben..." A hangjában fájdalom tükröződött. "Hé, Joe, van kedved csinálni egy vicces képet instagramra?" Elmosolyodott. "Persze!"

Ezazz, egy-null Ben Hardy-nak!

"Van valami ötleted?" kérdeztem, miközben elvettem egy pohár pezsgőt az asztalról.

"Nem igazán." felelte, és kortyolt egyet a kezében tartott pezsgőspohárból. "Vághatnánk hülye fejeket, az mindig bejön." vigyorgott.

"Hát igen, az tuti." nevettem. Kerestünk egy kevésbé zsúfolt helyet, ahonnan jó volt a kilátás a városra, majd hülye fejjekkel bámultunk egymásra, miközben lőttünk pár szelfit. Mikor végeztünk, mindketten nevetésben törtünk ki. "Hadd nézzem!" nyúlt Joe a telefonom után.

"Joe Mazzello? Hé! De rég láttalak!" valaki felénk tartott, úgy tűnt, Joe régi ismerőse. Joe elnézést kért, és lelépett ezzel az emberrel valahova.

Átlapoztam a képeket, amiket most csináltunk. Elég viccesek voltak. Meg is írtam a posztot, de még nem raktam ki. Csináltam egy képernyőképet az egészről, mielőtt kiléptem az alkalmazásból. Még meg akartam várni Joe-t, nem akartam őnélküle dönteni.

Ekkor Gwilym odajött hozzám, így a figyelmem másra terelődött. Aztán egyszer Brian-ékkal is összefutottam, majd egy pár távolibb ismerőssel szintúgy. Nem is vettem észre, hogy egy óra eltelt, mióta Joe elment.

Aztán egy kicsit elkezdtem fázni, úgyhogy bementem az épületbe. Itt már jóval kevesebben voltak, mint a teraszon.

"Ben! Hát itt vagy!" lépett oda hozzám Joe. Láttam rajta, hogy még többet ivott, mióta elváltunk egymástól a képek készítése után.

"Kiválasztottam a képet, ami szerintem a legjobban sikerült." mutattam neki oda a képernyőképet. "Mit gondolsz? A szöveg is jó lesz?"

Vigyorogtam. Tudtam, hogy tetszeni fog neki, és amikor ő is elvogyorodott, még szélesebbre húztam a számat.

"Komolyan a 'Mennyország'-ot jelölted meg tartózkodási helynek?" nevetett. "Ravasz."

Ekkor kicsit megszédült, én pedig megállítottam, mielőtt még elesett volna a saját lábában. "Most komolyan Joe, mennyit ittál?" mosolyogtam rá. Ez a férfi javíthatatlan.

"Csak egy picit..." válaszolta, miközben az ujjaival mutatta a mennyiséget. Megcsóváltam a fejem, és kuncogtam.

Nekidőltem a falnak. A lépcsőház mellett álltunk. Nem volt itt rajtunk kívül senki.

Joe arcát vizsgáltam. Valami megváltozott vele kapcsolatban az utóbbi időben, ebben biztos voltam.

Aztán egyszer csak elkezdett közelíteni felém. Közben egyenesen a szemembe nézett. Folyamatosan közelebb hajolt, már csak alig pár centi választotta el az arcunkat. Ő most meg akar...?

Úgy tűnik, még egy hetet kell várnotok, hogy megtudjátok, mi történik ezután 😏😇