Karácsony reggelén Ria unottan üldögélt az alvó Yoongi ketrece mellett. A fiú a múltkori után még háromszor vadászott, így külseje visszanyerte eredeti tökéletességét. Egy dolog azonban aggasztotta a nekromanta&médium párost... A zombi belsőre már több mint tökéletes volt.
Ariana nem jött rá az okára, Yoongi viselkedése szembe ment minden ismert ténnyel. A fiú ugyanis lehetetlennek tartott javulást mutatott... Felismert új embereket, pár sort megtanult az új dalokból és utánozta Ariana mozdulatait.

A lányt halk neszek szakították ki a gondolataiból, Yoongi ébredezni kezdett. A zombi amint meglátta gazdáját elmosolyodott és kölyök kutya pofival a rácsokra tapadt. Ria elnevette magát a látványra, eszméletlenül cukinak tartotta Suga viselkedését. Jobb kezével a ketrecbe nyúlt és megsimogatta a fiú arcát, aki jólesően simult a lány érintésébe.

Ariana kinyitotta a ketrec ajtaját és a zombi a nekromanta ölébe ugrott, mint egy nagyra nőtt cica. Suga kellemesen elhelyezkedett és énekelni kezdte az új daluk egyik részletét. Ria arcán az öröm és aggodalom vegyes könnyei folytak végig. Örült a fiú javulásának, de aggódott is mert nem értette, hogyan történhetett. Yoongi mintha csak megérezte volna Ariana gondolatait vigasztalóan végig simított a lány lábán.
-Ne félj - suttogta rekedtes hangon a fiú, ám az idilli pillanatot RM és Ronnie megszakították.

-Megjött a vacsi - emelte fel Namjoon kezét a magasba a kék hajú, mire kedvese torkát nem épp férfiasnak mondható sikítás hagyta el. Ariana és Ronnie szinkronban felnevettek.
-Ez egyáltalán nem vicces - mérgelődött a leader csípőre tett kézzel, de szigorú arckifejezését igencsak rontották az imádni való gödröcskéi. 
-Jagi olyan vagy mint egy gömbhal - nevetett tovább a médium, miközben Namjoon arcát nyomkodta. A fiú elkapta Ronnie kezeit és egy apró puszit nyomott a lány ajkaira.
-Lehetetlen alak vagy... - forgatta meg a szemeit RM, de szája szélén már mosoly bujkált.

Ria nem zavartatta magát és nem törődve a szerelmes pár évődésével, elővette a hűtőből a zombi vacsoráját.
-Az mi? - kérdezte nagyokat pislogva Ronnie.
-Suga reggelije. Egyébként máj.
-Csirke? - tette fel a kérdést RM abban reménykedve, hogy a válasz igen lesz.
-Ooo te édes, naiv, romantikus lélek - sóhajtott a kék hajú.

-Nem éppen... A méretét tekintve magyar kőműves - vigyorgott Ria. Ronnie vinnyogott a röhögéstől, miközben Namjoon a rátörő hányingert próbálta leküzdeni.
-Ezt még mindig nem tudtam megszokni - közölte sápadtan a leader, mire szerelme együtt érzően megsimogatta a hátát.
-Idővel menni fog. - Nam leült Yoongi mellé a földre és próbált nem tudomást venni arról, hogy barátja épp egy ember máját falatozza két pofára.

Ronnie elmélyülten tanulmányozta a zombit, amikor egyszer csak megjelent Namjoon háta mögött Suga szelleme és átölelte a leadert. A fiú riadtan nézett szerelmére.
-Ugye nem...? - suttogta RM, mire Ronnie gyorsan a szájára tette a mutató ujját.
-Mi az? Mit pusmogtok? - kérdezte szórakozottan Ria de látszott, hogy nem igazán figyel a szerelmes párra.
-Semmit - mosolygott a kék hajú. - Mindjárt jövök, csak kiszaladok mosdóba - füllentette, majd gyorsan kiszaladt a szobából.

Ronnie a folyosóra lépve alaposan körbenézett, hogy nem látja-e őket valaki, majd egyenesen a szellem Suga szemébe bámult.
-Mit szeretnél?
-Még mindig nem nyugszik békében a testem - közölte morcosan a szellem, mire a médium megforgatta a szemeit.
-Jó, oké. Tudom... De nézd mennyire szeret téged, mennyi mindent megtesz érted - Ronnie próbálta meghatni Suga lelkét, de eredménytelenül. A fiút csak egy dolog érdekelte és az az volt, hogy a testét helyezzék vissza a föld alá.
-És ez szerinted normális? - csóválta meg szomorúan a fejét.

-Nem, azt nem mondtam - harapott az ajkába a lány. - Egy cseppet sem érdekel téged, hogy milyen fontos vagy neki? - kérdezte suttogva és a szellem arca még komorabb lett.
-De sajnos nagyon is érdekel. Épp ezért szeretném, hogy elengedjen mielőtt még teljesen feláldozza a lelkét értem. - Ronnie szemei tányér méretűek lettek.
-Hogy mi van?! - kiáltott fel, de választ sajnos nem kapott, Min Yoongi lelke egy keserű mosollyal az ajkain egyszerűen köddé vált. - Baszdmeg Suga - kiabált mérgesen a lány, majd vissza ment a zombi szobájába.

-Minden rendben jagi? - mérte végig aggódva a szerelmét Namjoon.
-Persze - füllentett ismét a médium. RM mosolyogva felállt a földről és átölelte Ronniet.
-Akkor indulhatunk a szüleimhez? - suttogta szerelme ajkaira. A lány megfogta Nam kezét és húzni kezdte maga után a folyosóra.
-Ne haragudj, de itt maradok - mondta könnyes szemekkel. - Itt nagyobb szükség van rám.
-Nem tudom ezzel mire célzol - túrt idegesen a hajába RM. - De azt hiszem addig vagyok boldog ember amíg nem tudom.

Ronnie két kezébe fogta a csalódott fiú arcát és smaragd szemeivel egészen a lelke mélyére pillantott. Halványan elmosolyodott, amikor meglátta a fiú iránta érzett szerelmét.
-Tudom, hogy mennyire szeretsz és mennyire fontos ez neked, de nem tudok veled elutazni. Ha csak egy-két napról lenne szó mennék, de egy hét sok idő. - Namjoon két ujja közé fogta Ronnie állát és kényszerítette a lányt, hogy a szemébe nézzen.
-Valamit nem mondasz el nekem... Eddig izgatottan vártad, hogy menjünk most meg maradni akarsz. Miért jagi? Mi a baj?

-Megint megjelent... - fújtatott dühösen a kék hajú. - Amit éreztél az ő volt, átölelt téged. Azért mentem ki, hogy beszéljek vele és... Namjoon én nem tudom. Olyan fura volt... Tett egy érdekes kijelentést és megakarok győződni a vélt igazamról - hadarta Ronnie, majd idegesen az alsó ajkába harapott, szinte már véresre tépte a saját száját. Namjoon lágyan megcsókolta a lányt.
-Ne csináld ezt, csak én haraphatom a szép szádat - suttogta a leader, mire a médium lány bele mosolygott a csókba.

-Annyira szeretlek... - sóhajtotta meghatottan Ronnie és RM letörölte kedvese arcán végig gördülő könnycseppeket.
-Én is szeretlek téged - felelte, majd homlokát a lányénak döntötte. - Az sem fér bele, hogy egy éjszakát velem gyere? - kérlelte vissza fojtott hangon.
-De az belefér - mosolygott Ronnie. - Menjünk, köszönjünk el Riáéktól.

Alig egy óra múlva már a leader autójában ültek, a kék hajú idegesen dobolt a lábán.
-Nincs jó előérzetem jagi.
-Pánik roham? - kérdezte aggódva Namjoon, mire a lány határozottan megrázta a fejét.
-Nem... Egyszerűen csak úgy érzem, hogy valami rossz fog történni.
-Hoztad a gyógyszeredet? - érdeklődött a fiú, miközben sebességbe tette a kocsit.
-Igen anya - forgatta meg a szemeit Ronnie, mire Nam szárazon felnevetett.
-Hát minimum úgy aggódok érted, mintha az anyád lennék. Még mindig nem fogtad fel, hogy mennyire fontos vagy nekem? - kérdezte RM, mialatt egy másodpercre sem vette le tekintetét az útról.

-Dehogynem - mosolyodott el a lány. - Előttem kevés dolog maradhat titokban Namjoon.
-Mindig elfeledkezem a para képességeidről - nevetett és Ronnie is szélesen elvigyorodott.
-Tudom, hogy nehéz megszokni, de ígérem, hogy nem élek vissza a helyzettel... Annyira.
-Azt egyből gondoltam - villantott egy gödröcskés mosolyt szerelmére.

Egy kellemesnek mondható út után végre megérkeztek a fiú szüleihez és Ronnie számára kezdetét vette a koreai rémálom.

A másnap délután sajnos hamar elérkezett és a kék hajú bár vonakodva, de visszament Szöulba Arianához. Minden testrésze, minden sejtje maradni akart de tudta, hogy legjobb barátnője mellett van a helye. Mikor megérkezett a taxija Namjoon kikísérte és segített a lánynak a csomagjával is. Ronnie elkövetett egy végzetes hibát... A fiú szemébe fúrta tekintetét és meglátta, hogy szerelme szinte ordít az elválás okozta bánattól. Lágyan végig simított RM arcán, majd szenvedélyesen megcsókolta.

-Pár nap és újra látjuk egymást... - lehelte a fiú ajkaira. A fiú átölelte a lány derekát és még egy csókot lopott tőle.
-Már most hiányzol! - sóhajtott a leader, majd kinyitotta a kocsi ajtaját. Tudták, hogy ez most nem olyan elválás mint a múltkori, de még is féltek. Maguknak sem ismerték be, de betegesen ragaszkodtak egymáshoz és szabályosan rettegtek attól, hogy elveszítik a másikat.

Ronnie beszállt a taxiba és azonnal az ablakára tapadt, mint egy izgatott kis gyerek. Könnyes szemmel még egy utolsó csókot dobott a fiúnak, majd a fejére csapta a fülest és elmerült a zene világában. Álmában Ariana lelke a szeme láttára szakadt darabokra... A médium lány a saját sikítására riadt fel.
-Minden rendben kisasszony? - kérdezte aggódva a sofőr.
-Igen persze, csak egy buta rémálom - legalábbis remélem, tette hozzá gondolatban.

Ronnie úgy hagyta el a taxit, mint a puskából kilőtt gepárd és egyenesen a zombi szobájába szaladt volna, ha nem üti meg a fülét egy veszekedés.
-Mi az, hogy még egy áldozatra szükségetek van?! Megállapodtam egy számban, nem tudok már többet kihozni - kiabálta egy férfi. A kék hajú ahogy közelebb ért felismerte a hang tulajdonosát, Bang PD és Ariana szokásukhoz híven veszekedtek. Jó újra itthon, vigyorgott magában Ronnie.
-Akkor megoldom egyedül - közölte vigyorogva Ariana, mire a férfi fal fehér lett.
-Na nem. Akkor inkább segítek valahogy... Ma estére itt lesz - morogta, majd úgy viharzott el a médium lány mellett, hogy szinte fellökte őt.

-Még jó, hogy haza jöttem - mosolygott, miközben átölelte a nekromantát. - Úgy döntöttem legyőzöm minden undoromat és megnézek egy etetést. Kíváncsi vagyok látok-e valamit.
-Persze, vért meg emberi cafatokat - röhögött Ria, mire barátnője zöld színre váltott.
-Nem egészen erre gondoltam - húzta oldalra a száját.
-Jó, jó tudom. Csak olyan vicces a reakciód mostanában. Sokat vagy rosszul, érzékenyebb a gyomrod... Csak nem egy baby monster növekszik odabent? - elmélkedett hangosan Ariana. Ronnie a nyálát félrenyelve fulladozni kezdett.
-Na még csak az baszna be... Hiányzik, mint lónak a háton úszás - köhögte elhaló hangon.

Ria finoman hátba veregette legjobb barátnőjét, a vigyor levakarhatatlan volt az arcáról.
-Hát majd kiderül. Gyere pakoljunk le és együnk valamit, a tiszteletedre csinálok rament.
-Ez egy kiváló ötlet - vigyorgott Ronnie. - Történt valami izgalmas ebben az egy napban?
-Nem igazán, viszont van egy jó hírem. Ma este lesz az utolsó vadászat, ha minden jól megy, aztán áttérünk a hulla zabálásra.

-Tudod... A normális embereknek ettől vissza köszön a vacsorája - röhögött a kék hajú, mire Ria is nevetni kezdett. - Fog valaha újra emberi vérrel táplálkozni?
-Persze. Ritka az az eset amikor nem lehet vissza szoktatni őket.
-Mintha valami állatról beszélgetnénk - csóválta meg a fejét Ronnie.
-Mert az is - hajtotta le a fejét Ria és kapkodva letörölt egy könnycseppet az arcáról. - Ez az igazság, bármennyire is fáj belátni - suttogta. A médium lány védelmezően átölelte legjobb barátnőjét és a mindig szószátyár Ronnie életében elérkezett egy meglepő pillanat... Fogalma sem volt, hogy mit mondhatott volna, mivel vigasztalhatta volna a nekromanta lányt.

Az este hamar lecsapott rájuk, szinte olyan gyorsan mint Yoongi az áldozataira.
-Készen állsz? - kérdezte Ria.
-Aha... Asszem - mosolygott keserűen Ronnie. Mikor beléptek az ideiglenes vadász szobában nem találtak ott senkit. Ariana agyát azonnal ellepte a vörös köd és az ajtót feltépve kiviharzott a teremből. Nem telt bele sok idő a médium lány fülét megütötte legjobb barátnője ordibálása.
A kék hajú jót nevetett magában azon, hogy 165 centi magas barátnője egy multi milliárdos lemez kiadó tulajdonos tökeit szorongatja képletesen.

Kb fél órán belül megérkezett a vacsora és vele együtt az éhes zombi is. Ronnie a biztonság illúzióját nyújtó ketrec tetejére menekült és onnan nézte az eseményeket. Nagyon kellett koncentrálnia, hogy a hangtól és a látványtól ne ájuljon el, ezért inkább Arianára fókuszált. A médium látta ahogy barátnője nekromanciája egyre növekszik, majd szó szerint a zombiba csapódik, ám az események váratlan fordulatot vettek... Riából más is távozott az erején kívül, a kék hajú nem hitt a szemének és szabályosan sokkolta őt a látvány. Lassan megrázta a fejét, abban reménykedve, hogy csak hallucinált de sajnos nem.

A nekromanta lány lelkének egy darabja távozott belőle és Yoongiba költözött át.

Ronnie egy velőt rázó sikítás kíséretében barátnőjére ugrott, ezzel megszakítva a folyamatot.
-Te normális vagy?! Mi bajod van Ronnie? - kiabált vele Ariana. A médium lány kapkodva vette a levegőt, könny áztatta arcát Ria vállába fúrta és keservesen zokogni kezdett.
-Tudom... Már tudom...
-Mit tudsz? - kérdezte rémülten a lány.
-Yoongi viselkedését... A lelked darabkái... Az ő testébe vándorolnak át...