-Az... Az lehetetlen! - suttogta maga elé Ria, de könnybe lábadt szemei jelezték, hogy valahol mélyen hisz Ronnienak. A jól lakott zombi a nekromanta lány ölébe feküdt.
-Miért? - kérdezte boci szemeit Riára emelve.
-Mit miért? - lepődött meg Ria.
-Miért lett vége? - Ariana úgy érezte hirtelen magát mintha gyomron, arcon rúgták volna egyszerre, miközben áthajtott rajta egy vonat.
-Vissza viszlek a szobádba... Pihenned kell - mondta Sugának sírástól elfúló hangon. Ronnie aggódó és Ariana riadt tekintete egybeforrt, fogalmuk sem volt arról, hogy mit kéne most tenniük.

A zombi engedelmesen vissza mászott a helyére, Ria pedig gépies mozdulatokkal visszatolta a szobájába. Hosszú ideig nem szólt egy szót sem, de a kék hajú "hallotta" a lány érzéseit. A nekromantából üvöltött a kétségbeesés és a félelem. A médium hirtelen megragadta legjobb barátnője kezét és magához ölelte. Ariana percekig zokogott barátnője karjai között, amitől Ronnieban is egyre nőtt a félelem. Mindig Ria volt az erősebb, mi lesz velük ha ő összeomlik?

A helyzetük kilátástalan volt, de nem adhatták fel.

Az apartmanba visszaérve Ronnie fürdőt és vacsorát készített barátnőjének, majd miután jó anyuka módjára ágyba dugta Arianát, leült a kanapéra tévét nézni. Állát felhúzott térdein pihentette, amiket szorosan átölelt. Fogalma sem volt milyen filmet nézett, csak bámult maga elé mint egy droid. Mikor telefonja megrezzent lábon kihordott egy szívrohamot, de egyből megnyugodott a lelke mikor meglátta, hogy Namjoon kereste.
-Szia jagi. Minden rendben?
-Szia... Nem - suttogta elfojtott hangon Ronnie, de többet képtelen volt mondani.
-Azonnal indulok - mondta RM és bontotta a vonalat.

A médium lány közbe akart szólni, hogy ne menjen, maradjon a szüleivel... De most önző volt, szüksége volt Namjoonra. A kék hajú imádta, hogy kedvese mindig megérezte mikor nem volt jó passzban és ilyenkor őt helyezte előre. Volt egy kis lelkiismeret furdalása, de ez azonnal elmúlt mikor pár óra múlva átölelhette kedvesét...

Namjoon még be sem lépett az ajtón, Ronnie egyből a nyakába vetette magát és hangosan zokogni kezdett. A fiú riadtan kissé eltolta magától a lány.
-Mi történt?!
-Én... Nem tudom hogyan... - szipogta a lány, majd torkát újra égetni kezdték a könnyek. - De ma olyan dolgot láttam amiről évszázadok óta azt állítják, hogy lehetetlen. Persze voltak gyanús jelek, de amiről nem írnak a könyvek arra nem gondolsz - a lány beszéde egyre zavarosabb lett.
-Kezdem elveszíteni a fonalat - mondta a leader és finoman a konyhába taszigálta kedvesét.

Amíg a lány a széken gubbasztva próbálta összeszedni a gondolatait, addig Namjoon forró csokit készített neki.
-Idd meg szépen és mondj el mindent de úgy, hogy én is értsem. - A kék hajú bólintott és nagyot kortyolt a gőzölgő italba.
-Köszönöm jagi. Röviden tömören Ariana lelkének darabkái minden alkalommal, amikor a nekromanciájával gyógyítja Sugát, átvándorolnak a zombiba. - A fiún látszott, hogy az agya system errort kapott, másodpercekig csak bámulta a lányt.
-Őőő... Hm... Uhh...
-Igen, én is ennyit tudok reagálni - mosolygott keserűen Ronnie.

-Ezt nem értem. Hogyan lehetséges ez? - csóválta meg a fejét RM.
-Fogalmam sincs, de ami aggasztóbb, hogy Arianának se. Ez egyszerűen lehetetlen, kb száz könyvet olvastam a témában mióta az asszisztense lettem... Mindenhol az volt írva feketén fehéren, hogy a lelketlen zombiknak soha semmilyen módon nem lehet lelkük. Nincs kis kapu, kibúvó. Ami lelketlenül támad fel, az lelketlen is marad.
-Ezek szerint mégse... - mondta Namjoon fájdalmas arckifejezéssel. Ronnie két kezébe temette arcát és kétségbeesetten össze vissza motyogott. - Jagi egy szavadat sem értem.
-Beszélnem kell Sugával... Mármint a szellemével.

-Itt vagyok - szólalt meg egy szomorú hang a médium lány háta mögül, aminek hála helyből ugrott két métert.
-Anyádat ijesztegesd - sziszegte a kék hajú.
-Hmm? - nézett tányér méretű szemekkel Namjoon a szerelmére.
-Yoongi lelke megszólalt a hátam mögül - morogta a lány.
-Ezt még mindig nem szoktam meg - suttogta RM a homlokát masszírozva.
-Én sem - felelte egykedvűen Ronnie. - Pedig kiskorom óta így élek. - Namjoon ellökte magát a konyha pulttól, majd lágyan megcsókolta a lányt.
-Elmegyek zuhanyozni, ha végeztél a... Őőő... Beszélgetéssel, akkor majd gyere - mondta mosolyogva és végig simított szerelme arcán.

-Miről akartál beszélni? - ült le Ronnieval szemben Suga, miután a leader elhagyta a konyhát.
-Te is tudod nagyon jól... Hogy lehetséges ez? - a szellem szomorúan megrázta a fejét.
-Nem tudom. Bárcsak tudnám és tudnék segíteni.
-Miért segítenél nekünk? - döbbent le a lány. Suga idegesen az ajkába harapott, majd felfújta az arcát mint egy gömbhal. - Kár, hogy ezt nem láthatja Ria, olyan aranyos vagy - nevetett Ronnie. A fiú szigorúan összehúzta a szemeit, de a bennük csillogó vidámság elárulta őt.

-Én... Mindennap látom Arianát. Látom ahogy reggel kócosan kávét készít, ahogy mérgesen ellök mikor megöleled. Látom mennyire fáradt, mennyire kimerült és látom, hogy... Mennyi mindent megtesz értem. Vagyis pontosabban a testemért.
-Igen. És azért segítesz meeert? - A szellem élesen beszívta a levegőt, a médium lány pedig elnevette magát az emberi cselekedet láttán.
-Megszerettem Arianát - nyögte ki lehajtott fejjel a fiú. - Amennyire haragudtam rá eleinte, úgy értem meg napról napra jobban, hogy mit miért tesz. Én már korábban is észrevettem, hogy a lelke darabjai a testembe szállnak, de azt hittem szándékosan teszi. Ha tudtam volna... - ajkai sírásra görbültek, boci szemeit pedig Ronniera emelte, mire a lány megcsóválta a fejét.

-Mindegy, ezt kollektívan elbasztuk. Fel sem kellett volna téged támasztani.
-Kérlek küldjétek vissza a testem, csak így menthetitek meg Arianát - nézett könyörögve a kék hajúra. Ronnie egy aprót bólintott és ezzel olyan ígéretet tett amiről fogalma sem volt, hogy hogyan tarthatná be. Suga köddé vált és a médium lány csiga lassúsággal Ria szobájába vonszolta magát. A keze megremegett a kilincsen de tudta, hogy innen nem volt már visszaút.

-Szívem beszélnünk kell... - suttogta a vak sötét szobába. Ariana hirtelen felkapcsolta a kis lámpát, Ronnie pedig a szeme elé kapta a kezét. - Azt hittem alszol.
-Azt hittem Rap Monsterrel vagy - válaszolt rekedtes hangon a nekromanta lány.
-Ria nem fogsz örülni annak amit mondok, de vissza kell küldenünk Yoongit - mondta Ronnie az alsó ajkát harapdálva. Ria úgy ült fel az ágyban mintha kötélen rántották volna fel.
-Nem - jelentette ki határozottan. A kék hajú számított erre de fáradt volt már a harcokhoz.
-Ez nem vita tárgya Ariana. Szó szerint felemészti a lelkedet, hát nem érted?

-Nem érdekel - dacolt tovább. Ronnie nagyot sóhajtott, majd barátnőjére zúdított mindent.
-És akkor szépen lassan belehalsz vagy mi a terv? Ugyanis minden vadászat alkalmával elvesz belőled egy kis darabot. Előbb utóbb nem marad lelked, hahó.
-Legalább szép halálom lesz... - morogta a nekromanta.

-Értem. Tök sok értelme van feláldoznod magad azért, hogy Yoongi éljen pár hétig, aztán szépen lassan elsorvadjon. Ugyanis te is tudod, ha nem marad lelked meghalsz... Ha meghalsz nem lesz aki tovább táplálja a zombit, mert hiába lesz lelke, táplálékra és nekromanciára szüksége lesz mindig. Ez nem a Rómeó és Júlia, hanem a kibaszott valóság. Térj észhez Ariana! - kiabálta Ronnie, miközben két kézzel megragadta barátnője vállait és erősen rázni kezdte.

-Eressz el - sziszegte a lány. A médium lányt annyira ledöbbentette barátnője viselkedése, hogy lassan hátrálni kezdett tőle.
-Látod mit tesz veled? Teljesen kifordulsz önmagadból, kezdesz mindent elveszíteni amitől Ariana vagy.
-És? A világnak nagyobb szüksége van Min Yoongira, mint rám. Legalább pár hétig még megkaphatják. - Ronnie tányér méretű szemekkel nézett a lányra.
-Neked elment az eszed - suttogta. - Nem fogom hagyni, hogy ezt tedd magaddal.
-Tűnj el - közölte semlegesen Ariana, mire a kék hajú dühösen kiviharzott a szobából. Fogalma sem volt, hogy merre tovább, mit csináljon...

Hirtelen ötlettől vezérelve a szobájába rohant, ahol kedvese már békésen aludt.
-Namjoon, kelj fel - rázta meg kedvesét.
-Mi történt?
-Lemegyek Yoongihoz, megpróbálok valamit... Te kérlek maradj itt és őrködj Ariana szobája előtt. - RM bólintott és takaróját magához ragadva megindult a nappaliba.
-Innen tökéletesen hallani fogom ha baj van - közölte a fiú mire Ronnie megrántotta a vállát.
-Nekem mindegy, csak ne aludj el kérlek - mosolygott a médium lány, majd egy apró puszit adott szerelme ajkaira. - Sietek vissza édesem! Legyünk videó hívásban végig és akkor tuti nem alszol el.
-Rendben - bólintott RM és magához ölelte a kék hajút. - Vigyázz magadra.

Ronnie apró termetéhez képest hatalmas léptekkel igyekezett a zombi szobájába, ahol nem kis meglepődöttségére ott találta Hoseokot is.
-Hobi menj ki innen - lihegte.
-Neked is szia Ronnie - mosolygott keserűen a fiú.
-Szia Hobi. Kérlek menj ki innen. - A fiú nagyot sóhajtva felállt és kisétált a szobából.
-Nem tudom mi folyik itt de...  - fordult vissza az ajtóból.
-Addig vagy boldog ember amíg nem tudod. Ne engedj le most senkit légy szíves! Ez most tényleg nagyon fontos - nézett a fiúra könyörgő tekintettel Ronnie. Hoseok bólintott, majd becsukta maga után a falapot.

A médium lány kört csinált gyertyákból Yoongi ketrece körül, amit a zombi végig odaadó figyelemmel kísért végig.
-Mit csinálsz? - kérdezte karcos hangon.
-Egy szeánszot - válaszolt tömören a lány. Szerencsére Suga nem kíváncsiskodott tovább, így Ronnie nyugodtan neki látott a műveletnek. Telefonját gondosan letakarta, hogy Namjoon ne lásson semmit, de hallják egymást ha baj van.

A médium lány kinyitotta a harmadik szemét aminek hála meglátta a zombiban cikázó lélek darabokat. Latin szavakat mormolt, majd óvatosan átnyúlt a ketrec rácsai között és megragadta az egyiket. Abban a pillanatban amint hozzá ért velőt rázó sikítás töltötte meg a szobát... Ariana sikított.
-Jagi! Hallasz?! BAJ VAN! - kiabálta kétségbeesetten Namjoon. Ronnie sietve lezárta a csatornákat, elfújta a gyertyákat és lélek szakadva rohant az apartmanba.

-Mi történt?! - kérdezte kiabálva. Ariana a földön feküdt csukott szemekkel és látszott rajta, hogy fájdalmai voltak. RM kétségbeesetten törölgette a lány homlokát egy vizes ruhával.
-Nem tudom... Egyszer csak sikítani kezdett, majd szó szerint kirobbant a szobájából és itt esett össze - hadarta a leader. Ronnie idegesen az alsó ajkába harapott.
-Bassza meg...
-Mit műveltél? - lehelte Ria. A médium lány letérdelt barátnője mellé és kisimította a lány homlokába hullt tincseket.
-Megpróbáltam visszaszerezni a lelked de... - Ronnie nagy levegőt véve próbálta visszatartani feltörni készülő könnyeit. - Azok már örökre Yoongihoz tapadtak.

-Az lehetetlen... - tiltakozott Ariana.
-Az is lehetetlen, hogy darabokat tépett ki belőled és mégis megtörtént - suttogta szomorúan a kék hajú. Finoman végig simított barátnője arcán, de Ria elkapta a kezét.
-Ne legyél kedves hozzám, nem érdemlem meg - motyogta könnyes szemekkel. Ronnie dühösen megrázta a fejét.
-Már hogyne érdemelnéd meg?! Bármilyen hülye vagy akkor is te vagy a legjobb barátnőm... És remélem egyszer megérted miért szeretném, hogy...

-Csináljuk - vágott közbe Ria. - Csináljuk vissza az egészet. Igazad volt mindenben. Ha én meghalok, előbb utóbb Yoongi is meghal... Pontosabban kínzó lassúsággal elsorvad - a lány ajkai megremegtek, de egy hatalmas sóhaj után folytatta. - Jobban szeretem őt annál, hogy ezt tegyem vele - suttogta. - Nem lehetek önző, nem tarthatom életben csak azért, hogy velem legyen, amíg meg nem halok...

Azon az estén mindhárman egy nagyon fontos leckét tanultak amit életük végéig, ha nehezen is, de szem előtt tartottak. A szerelem sosem lehet önző. Bár Ariana hite többször megingott és elgyengült, de végül úgy cselekedett ahogy az helyes volt...