Ronnie magatehetetlenül toporzékolt, majd előkapta a telefonját és tárcsázta Bang PD-t.
-Halló? - szólt bele unottan a férfi.
-AZONNAL JÖJJÖN LE YOONGIHOZ! DARABOKRA SZAGGATTA AZ GONDOZÓJÁT! - üvöltötte a telefonba a kék hajú. Idegesen a zsebébe süllyesztette a készüléket és másodpercekig a haját tépve fel-alá járkált.

Végül a pánik rohamot kapott barátnője mellett kötött ki, óvatosan a kezébe vette Ria arcát és homlokát a lányéhoz nyomta. Ronnienak minden erejére szüksége volt, hogy megtudja nyugtatni a lányt, ami nem volt könnyű mutatvány tekintve, hogy a médium sem volt kiegyensúlyozott állapotban.

Ria légzése lassan egyenletessé vállt, így Ronnie RM felé fordult. Kezét a még mindig öklendező fiú hátára tette.
-Annyira sajnálom - suttogta könnyes szemmel a médium lány. Namjoon lassan rá emelte tekintetét, majd elájult. Ronnie sikítva kapta el a fiú fejét, hogy ne üsse be. Könnyes szemekkel az ölébe húzta Namjoont és úgy várta a segítséget.

Pillanatokon belül megérkezett Bang PD és titkára, akiket nem kis káosz fogadott. Ariana a sarokban gubbasztott felhúzott térdekkel, tekintete üveges volt. Ronnie pedig sírva ölelte az ájult leadert, miközben a zombi jól lakottan aludt a ketrec egyik sarkában.
-A kurva életbe - csúszott ki a férfi száján. A kék hajúban összemosódtak a történetek, miután a felmentő sereg megérkezett pánik rohamot kapott és sokkos állapotban szállították a közeli kórházba.

Arianát és Namjoont is bevitték, de a nekromanta szerencsére pár órán belül távozhatott. Egyedül üldögélt az apartman kanapéján, amikor valaki kopogás nélkül belépett a lakásba. Ria boldogan kapta fel a fejét, hirtelen azt hitte Ronnie ment haza, de csak Hoseok látogatta meg. A fiú arcáról sütött a fájdalom és a sajnálat, ezért Ariana képtelen volt ránézni, mert gyűlölte ha sajnálták. Hobi csendben leült a lány mellé, majd óvatosan átkarolta és simogatni kezdte a hátát. A nekromanta lány eddig bírta... Hangosan zokogva borult a fiú ölébe és bár nem tehetett semmiről, mégis magát hibáztatta. Nem telt el úgy perc, hogy ne magát ostorozta volna.

A feje tele volt "mi lett volna ha..." mondatokkal, amik szépen lassan az őrület szélére sodorták a lányt.

Három nap kórházi ápolás után hazaengedték Namjoont és Ronniet. A médium lány nem volt önmaga, kimerült volt és hatalmas fekete karikák húzódtak smaragd szemei alatt. Ria sírva ölelte magához legjobb barátnőjét.
-Annyira sajnálom - suttogta Ronnie hajába, de a kék hajúnak arra sem volt ereje, hogy válaszoljon.

Napok teltek el csendben, szótlanul. A történtek ellenére Ria és Ronnie továbbra is elvoltak tiltva Yoongitól és most már RM sem tudott segíteni nekik, hogy bejussanak a fiúhoz. Alig több mint két hét telt el a kért egy hónapból, de Ariana már úgy érezte, hogy nincs értelme maradni. Minek dekkoljanak itt tovább ha nem tarthatja szemmel Yoongit?

Ronnie rezzenéstelen arccal fogadta el Ria döntését, de amikor senki nem látta és hallotta, hangosan zokogott. Nem akarta ott hagyni Namjoont, pedig tudta nagyon jól, hogy egyszer elérkezik ez a nap, de naivan azt hitte, hogy van még idejük. Erőt vett magán és elindult a dorm felé, hogy közölje Namjoonnal, hogy holnap hajnalban hazaindulnak. Ronnie nagy levegőt vett és bekopogott, de mikor a leader ajtót nyitott képtelen volt megszólalni. Másodpercekig csak állt ott kukán és a cipőjét tanulmányozta. RM aggódva vizsgálta a lány arcát, valahogyan megérezte, hogy miért ment oda hozzá...

Mégis mikor Ronnie kimondta a szavakat a leader úgy érezte, hogy belül millió darabra tört.

Namjoon a lány köré fonta karjait és némán zokogva percekig ölelték egymást.
-Nem akarlak elveszíteni - suttogta RM és a lány homlokának döntötte a sajátját. - Ne menj haza kérlek... Maradj itt velem! - kérlelte Ronniet, aki hangosan felzokogott.
-Könyörgöm inkább mondd azt, hogy nem szeretsz! Küldj el vagy bármi, csak ne marasztalj... Ne csináld ezt velem - mondta sírástól elcsukló hangon a lány, mire Nam megrázta a fejét.
-Nem. Nem megy... Nem tudom neked kimondani azokat a szavakat... - suttogta. - Szeretlek Ronnie!

A lány teste újra rázkódni kezdett, lábai megremegtek, kezei pedig erősen markolták a fiú oldalát. Kétségbeesetten kapaszkodott szerelmébe, pedig tudta jól, hogy kénytelen lesz elengedni Namjoont. Sírástól feldagadt szemeit a fiúra emelte, szólni szeretett volna, de képtelen volt rá, ezért egy gyors szájra puszi után faképnél hagyta a fiút. Léptei visszhangoztak az üres folyosó falain és Ronnie gyorsan futott mint addig soha életében. Magában azon imádkozott, hogy ez csak egy rossz álom legyen... Az élet nem lehet olyan kegyetlen, hogy a karjai közé sodorja Namjoont, majd kegyetlenül kitépi onnan. De bármennyire is nehezére esett elfogadni, az élet bizony ilyen kegyetlen volt...

Ez akkor tudatosult benne igazán, mikor a felszálló repülő ablakain kipillantva a Big Hit épületén pihentette tekintetét. Ria szorosan megragadta Ronnie kezét, amitől a médium lány kicsit megnyugodott. Bármi is történjen Ariana mindig ott lesz neki és nem létezik számukra legyőzhetetlen akadály.

Az irodába lépve minden kolléga hangosan tapsolt és gratulált nekik, de a lányok képtelenek voltak örülni, mert ők nem sikernek élték meg a történteket. Arcukra fagyott mosollyal fogadták a dicsérő szavakat, de a lelkük mélyén a pokolba kívánták az egészet.

Attól a naptól kezdve, ha lehetséges, még inkább a munkába temetkeztek.

A napok pikkpakk elsuhantak mellettük és arra eszméltek, hogy már a nyakukon van a karácsony. A legtöbb megbízást érthetetlen okokból karácsonykor és halottak napján kapták, az emberek mind ilyenkor szeretnék újra látni elhunyt szeretteiket. Valamiért senkinek sem jut eszébe egy szép júniusi napon feltámasztatni halott rokonait, barátait.

December 20.-án Ronnie épp a temetőbe tartott, mikor megszólalt a telefonja, egy ismeretlen szám hívta.
-Remek, egy újabb megrendelés - morogta maga elé. - Igen? - szólt bele elcsigázottan. Mióta hazamentek Dél-Koreából Ronnie szokatlanul bunkó lett mindenkivel, Ariana kivételével.
-Üdvözlöm Ronnie. Kellemetlen helyzet alakult ki, ami miatt vissza kell jönniük most azonnal. A gép három óra múlva érkezik önökért - szólt bele egy ismerős hang.
-Mi van? - kérdezte lesokkolva a lány. Úgy érezte forogni kezdett vele a világ. Ez nem lehet igaz, gondolta magában.
-Ne késsenek kérem, három óra múlva legyenek a reptéren - és ezzel a jó modorú Bang PD bontotta is a vonalat.

Ronnie percekig megkövülten állt egy helyben, majd remegve tárcsázta Arianát. Képtelen volt elhinni a hallottakat. 
-Ria az előbb hívott... - kezdte elfúló hangon a kék hajú.
-Tudom, már összepakoltam mindkettőnknek - közölte teljesen higgadtan legjobb barátnője. Ronnie kinyomta Riát és egy másik embert kezdett el tárcsázni. Golf labda méretű gyomorral és reszketve várta, hogy végre újra hallja a fiú hangját...

-Annyira hiányzott a hangod jagi - szólt bele kellemes mély hangján RM. Ronnie jólesen megremegett, de képtelen volt megszólalni, csak csendben sírdogált. Mióta hazamentek alig beszélt Namjoonnal. - Nem sokára látjuk egymást - suttogta Namjoon. A lány egyszerre sírt és nevetett, az elmúlt hetekben a poklot járta meg, annyira hiányzott neki a fiú.
-Szeretlek - mondta sírva, majd letette a telefont. Erőtlenül lerogyott egy közelben lévő padra és arcát két kezébe temette. Fogalma sem volt, hogy miért nem tud tiszta szívből örülni a viszontlátásnak...

Talán mert legbelül félt az újabb elválástól.

Több mint egy óra is eltelt, de Ronnie még mindig a padon ücsörgött és egyik cigit szívta a másik után. Hirtelen egy taxi fékezett le a temető előtt, amiből Ariana pattant ki.
-Gyere szívem, indulunk - integetett vidáman a lány. Ria jókedve viszonylag hamar átragadt Ronniera, aki már tűkön ülve várta az újra találkozást. Megfogadta bármennyit is tud most a fiúval lenni, azt kihasználja és élvezni fogja. Nem akart több sírást, könnyes búcsúzást, csakis szép emlékeket.

Ám amikor meglátta a repülőről leszálló fiút Ronnie tudta, hogy ez csak hiú ábránd és ismét ezer darabra fog törni amikor újra el kell válnia szerelmétől...