Már megint itt ülök, és nemtudom máshogyan legyőzni az érzéseimet csak igy. Csak úgy ha leírom és kisírom szemeimet. Fáj sok minden fáj az életben, és most kifejezetten a traumákról lesz szó. Mindenkinek van valami traumája vagy féleleme. Ezt mindenki máshogyan küzdi le. Valaki csak kitudja engedni. Valamiben benne ragad majd egyszer kiborul. Mert előbb utóbb előjön. Egyszer nem figyelünk és leesik a maszkunk. Mert nem is gondolnánk de kizökkenünk abból az állapotból amibe olyan szépen beleástuk magunkat. Egyre kikell jönnie a sok negativitásnak és fájdalomnak. Na nálam ez a mai egy olyan nap volt amikor leeset a maszk, és most nemtudom hogyan tegyem vissza. Minden változik a változás állandó, és nem is az a lényeg mi állandó hanem, hogy hogyan kezeljük a változást. Mit teszünk, hogy a változás ne legyen ennyire felkavaró. Senki nem láttja, hogy mennyire rosszul vagyok csak akinek engedem, hogy lássa. Az utóbbi időben senkinek sem hagytam, hogy lássa. Mert az az egy személy akinek mindig hagytam, hogy lássa elhagyott.

Ez is egy fájdalom az akit a legjobban szerettem nem viszonozza, és már nem szerethetem őt a legjobban a világon. Az, hogy nap mint nap érzem, hogy mások szeretnének szeretni de én nemtudom őket az megterhelő. Nem esik jól amikor mutatják a nagy embert közben meg nem is azok. Hazugság hazugság hátán. Mond mi ez a világ? Bár én is ezt teszem nap mint nap hazudom, hogy boldog vagyok, kiegyensúlyozott és szépnek érzem magam. Pedig ezekből egyik sem igaz. Nem érzem magam szépnek. Nem eszek rendesen edzések edzések hátán. Majd megunom és nem érdekel. Ezt újra és újra mert tudom, hogy sehogyan se leszek jó magamnak. Újra és újra vissza sírom Őt. Miért is? Mit sírok vissza? Azt ami volt vagy ami lehetett volna? Őt vagy a kapcsolatot? Erre tudom a választ. Őt sírom vissza a személyiségét a saját lényét és személyét. Hiányzik. Hiányzik, hogy mindig tudta mit kell mondani. Hiányzik, hogy okoságokkal halmozott el. Minden hiányzik benne. Még akkor is, hogyha tudom nem volt mellettem olyan boldog mint most és én se voltam. Voltam ez egy érdekes szó.

Mit jelent a boldogság? Mi a boldogság? Újra és újra boldog vagyok egy ideig óráig. Majd rám tör ez a mély megtörhetetlen fájdalom. Én egyedül vagyok engem nem szeret senki szívből. Igy érzem és nem múlik el minden pillanatban bennem van. Széttép darabokra szakadok. De egy részem egyben marad és az él tovább. Vagy nem. Sose lesz vége mindig lesz új és újabb baj. Ez az élet?

Fájdalommal társított boldogság?

Lehetséges. Én magam sem tudom. Ahogyan ezen a földön kb. senki. Azt mondjuk az élet szar, de lehet ez sokkal jobb mint a halál.

Szóval igen megint itt vagyok ülök és agyalok, Szeretném kiönteni lelkem és szívem, de nem megy. Szívem szerint most hozzá rohannék és megölelném. De nem tehetem meg. Más mg jelenleg nem tudja helyettesíteni az Ő helyét. Mert ez az Övé.

Trauma ha más megosztja veled egy traumáját ne vicceld el. Mert ezzel az ő életét tönkre tudod tenni. Az enyémet elviccelték. Nagyon rondán. Elviccelék, hogy rettegek a sérülésektől. Attól, hogy valami visszavonhatatlan baleset történik. Hogy valakit tönkretesz egy véletlen. Engem már tönkretett nem egy nem kettő hanem számtalan baleset. És már attól, hogy véletlen rosszul találja el a kő a lábamat pánikba esek. Csak sírok és nem múlik el a fájdalom ami a lelkemet kínozza. A testemnek már nem fáj de én sírok. És átkozom magam amiért megint nem figyeltem. Traumák Traumák Traumák után. Sorbán egymás mögött szépen sorban. Ez ami pokolian fáj.

Nem egy szakítás azzal akit a legjobban szerettél. AZ fáj a legjobban amit saját magad teszem magaddal. Az amikor orvoshoz orvos után kell menni. Amikor folyton lesérülsz és bizonygatnod kell, hogy te figyeltél. De véletlen volt. Véletlenek nincsenek mondják. Lehet igazuk van. Annyiszor lett bizonyítva, hogy igazuk van. Hát legyen igazuk. Szerintem nincsen rá egy magyarázat, nincsen egy jó válasz. Mert az életben mindig több válasz van. Több vélemény és több kérdés.

Én félek. Minden nap rettegek. Minden percben rettegek. Aggódok de ez jelenti azt hogy fontos vagy nekem és szeretlek. Igy tudom megmutatni igy tudom kifejezni.

Én csak annyit szeretnék, hogyha sírok valaki mellettem legyen és ne kelljen egyedül küzdenem de egyedül küzdők. Önmagammal egyes egyedül. És minél tovább küzdők egyedül annál erősebbé válok. De én nemerős akarok lenni, hanem boldog. Túl nagy a szívem de ha nem lenne ekkora meghazudtolnám önmagam. Én nem akarok megváltozni. De meg fogok mert ez igy nem állapot. Még nemtudom hogyan kezdjem el de az biztos hogy ha elkezdem nem fogok leállni. Már egy ideje nem az vagyok aki lenni szeretnék és akit elvárnak tőlem. Úgyhogy az leszek aki lenni szeretnék.

De. Két betű ami mindent megtud változtatni egy pillanat alatt. Nagyon jóra vagy nagyon rosszra. Lehet ha az leszek aki lenni akarok nem lesz mellettem senki. De ettől nem kell félni mert igazából most sincsen.

A lelkem szenved.