Ma edzés közben rájöttem valami fontosra. Nem az számít mit gondolnak mások, csak az mit gondolunk mi magunkról. Ne azért edz, hogy bebizonyítsd nem vagy kövér vagy dagadt. Azért edz hogy elérj valamit amit szeretnél. Én újra táncolni szeretnék, mozogni és kangoozni fájdalom nélkül. Újra azt csinálni amit régen. Még akkor is hogy már egyáltalán nem vagyok a régi.

Más vagyok megváltoztam. Most már tudom ki vagyok. Kívülálló vagyok. Nem vagyok olyan mint mindenki. Nem öltözködők úgy mint a velem egykorúak. Megpróbáltam az lenni mint akik az én korosztályom. Nem ment.

Nem vagyok menő. Csak önmagam. Minek rejtegessem ha egyszer úgyis kiderül. Igy legalább önmagam lehetek.

Rengeteg énem van. Ki mit látt belőle kiben mennyire bízok ki mit vesz észre. Igazából akkor ismersz a legjobban ha mindet ismered, és Ő mindet ismeri. Neki teljesen megnyíltam. Hogy ez jó e vagy rossz. Nem tudom de nem érdekel. Mert megérdemli. Ő többet érdemelne mint amit én adhatok neki valaha.

Most azt hiszitek a rozsaszín ködtől beszélek igy. Pedig szerintem nem. De ott tartottam, hogy rájöttem mit akarok magamtól. Nem függők senkitől még Tőle sem. Pedig nagyon is függők. Egy ideig nem akartam bevallani magamnak de függők. Viszont képes vagyok kikapcsolni a függésem ha erre lesz szükség. Ha arra lesz szükség, hogy teljesen tiszta fejjel lássak. Úgy fogok. Mert a legfontosabbak között van hogy ne veszítsük el önmagunkat egy kapcsolatban. Csak úgy tudsz valakit szeretni hogyha előtte megtanulod szeretni önmagadat. Én már bőven a kapcsolatunk közepén találtam meg önmagamat és jöttem rá hogy jó dolog szeretni a tested és a lelked. Abban hogy erre rájöjjek Ő volt a legfontosabb szereplő és egész életemben hálás leszek ezért neki.

Bár most a kapcsolatunkra nem biztos hogy a tökéletes lenne a legjobb jelző. Az utóbbi pár napban Tőle egy olyan leckét kaptam amit szerintem nem is tud hogy megtanított. Mert ebben a pár napban megtanította, hogy még ha szakítunk is. Amit nagyon nagyon nagyon remélek hogy nem fog megtörténi. Megtanította, hogy akkor nem áll meg az élet. Ugyan úgy kell enni, aludni, levegőt venni és mosolyogni. Az első pár nap borzalmas és fel se akarod fogni, de fel kell.

Nem tudom milyen játékot játszunk de határozottan úgy éreztem magam mint akivel szakítottak a tudta nélkül. Határozottan zavaros és érdekes volt. Még mindig az. Amikor nagyon megbánt és sírok, sikítok és próbálok úgy tenni mint akivel minden rendben. De aki nagyon ismer láttja rajtam és hallja is ha baj van. Amikor azon akikben a legjobban bízok és a legközelebb állnak hozzám megkérdezik hogy Jó ez neked?

Jó nekem hogy vannak napok amikor szenvedek?

A válasz mindig ugyan az, hogy nem jó de megéri. Érte megéri. Majd felteszik azt a kérdést, hogy És ha van jobb?

Ezt a kérdést már sokszor megkaptam amikor hirtelen elkezdtem nem mosolyogni és mondjuk úgy hogy határozottabban kevesebbet enni. Pedig volt amikor nem is pasi állt a háttérben. De a kérdésre a válaszom mindig ugyan az, hogy lehet hogy van jobb. De nekem nem kell se jobb se rosszabb. Csak Ő. Mert Őt szeretem és nem érdekelnek mások. És addig nem hagyom veszni a kapcsolatomat ameddig szívből szeretjük egymást. Mert csak mi ketten mondhatjuk meg mikor van a kapcsolatunknak eleje és vége. És én még mindig ezek után is szívből szeretem. Szóval megtanultam, hogy bármennyire nehéz az élet és fáj. Nem veszítheted el önmagadat, mert abban a helyzetben csak te segíthetsz magadon.

Mostantól nem azért edzek, hogy bizonyítsak vagy megpróbáljam kikapcsolni magam. Mert ez nem vált be sajnos nálam. Nem ez az ami kikapcsol. Azért eddzek, hogy újra táncolhassak és zenére mozoghassak fájdalom nélkül. Mert nem mutatom ki de igen is fáj a lábam nagyon. Minden percben.

Engem az kapcsol ki amikor táncolok vagy vele vagyok vagy színezek és rajzolok vagy amikor hirtelen elkezdek nagyon nevetni és már kiakad az álkapcsom de nevetek felszabadultan. Ami még nagy hatással van a lelki világomra az a hajam. Aki nem tudná rövid hajam van. Amikor mondjuk több hónapig nem lesz levágva a hajam és utána levágjak úgy érzem mintha az élet súlyától szabadultam volna meg. Sokkal boldogabb vagyok és a hajam már szimbólum számomra ha rövid boldog vagyok de ha hosszabb az aszt jelzi hogy kicsit se vagyok felszabadult és boldog.

Most csak felnézek a holdra és eszembe jut egy bizonyos emlék Vele a hozzátartozó dátum, és az hogy az a pillanat számomra mit jelentet. Megállapítom, hogy készen állók. Elengedni azt, hogy mindent mindig tudni akarok, hogy ragaszkodok és hogy ne legyen saját életem a másikéval töltötten kívül. Ha ez kell ahhoz, hogy vele lehessek, mellette akkor megpróbálok visszavenni. De csak ha ő is megpróbál igazodni hozzám. Egy kapcsolatban nincsen alárendelt fél. Egyenlőek vagyunk és mindenkinek lehet rossz napja.

Az eget nézni káprázatos. Ahogy a hold elrejtőzik majd előbújik a felhők mögül. Varázslatos. És ha este olvasod ezt néz fel az égre és figyeld egy kicsit. Vedd észre az apró szépségeit. Majd nézd meg magad a tükörbe. És keresd meg azt amit szeretsz magadban és azt amin változtatnál. Mindenkiben van valami gyönyörű és egyedi. Csak meg kell tanulni észre venni. Én a szemeimet szeretem a legjobban. Ha csak egyszer ránézel azt gondolod fekete, de nem. Sötét barna és szép. De ez az én véleményem lehet másnak más véleménye van a szememről. De ez nem jelent semmit.

A gondolataim és az agyam össze meg vissza áll. Mindenen is agyalok és gondolkozok. Ezt próbálom leírni és megmutatni, hogy teljesen okés ha néha minden a feje tetejére áll, és nem találsz kiutat.

Nem rég olvastam egy mondást miszerint. Elfoglalni valamit sokkal könnyebb mint megtartani. Ez a kapcsolatokra is igaz. Nem az a nehéz hogy kifejezd az érzéseid és elmond neki hogy szereted. Az a nehéz hogy együtt átvészeljétek amit elétek rak az élet. Úgy érzem mi ezen is képesek leszünk túl lenni és kipróbálni valami újat együtt.

Remélem te is igy gondolod szerelmem. <3