Nehanda a tóparton állt és a néhai férjére gondolt. Nem telt el úgy nap, hogy ne jutott volna eszébe Ayodele. Éppen akkor maradt egyedül, mikor elsőszülött fiúknak megszületett a harmadik fia, az ő tizedik unokájuk. A gyógyító reggel még az életet tartotta a kezében, este pedig megszorongatta a szívét a halál.

Azóta mindig kijött napnyugtakor a tópartra, hogy magányában legyen, és a szellemeken kívül a saját gondolatait is meghallgassa. Az utóbbi hónapokban azonban egyre többször zavarták meg elmélkedését, amit ő csendes lemondással vett tudomásul.

Egy, a törzsből származó fiatalember tartott feléje a fövenyen. Nem futott, de ruganyos léptein látszott, hogy sietős a dolga, ezért Nehanda eléje ment.

- Nisaidie mganga!* A feleségem... - lehelte, és térdre esett Nehanda előtt a homokban.

Nehanda azonnal futni kezdett a falu felé, mert tudta, hogy a férfi felesége várandós, de még nem volt itt az ideje. Visszakiáltott a férfinak, hogy hozzon vizet, de maga előtt már csak az apró kunyhót látta, és az aprócska asszonyt.

A kunyhó körül tömeg volt, de Nehanda előtt megnyílt az út a fedetlen keblű nők között. Akire csak ránézett, szavak nélkül tudta a dolgát. A szobát hamarosan betöltötte a gyógyfüvek keserű illata.

Míg Nehanda halkan mormolt, odakinn az asszonyok énekelni kezdtek, hogy elűzzék a gonosz szellemeket, a férfiak gyűlési helyéről pedig fehér füst szállt fel. Nehanda egész éjszaka a betegágy mellett térdelt és minden praktikát bevetett, amit csak tudott.

Reggelre az asszony jobban lett. Már nem tüzelt a homloka, csendesen aludt a gyékényből font ágyon. A gyógyító ráparancsolt az egyik asszonyra, hogy őrizze a beteg álmát, ő pedig a többiekkel kiment a tópartra, köszönteni a napot.

Mikor a nap első sugarai táncolni kezdtek a vízen, a nők követték a ritmust, és énekeltek. Fiúgyermekért énekeltek, aki erős, és lánygyermekért, aki gyengéd. Majd Nehanda elkezdett egy rég elfeledett dalt, ami a lányról szólt, akiből erős nő lett.

Néhány törzs még mai is énekli azt a dalt, a gyermekek újjászületésének estéjén és akkor, mikor körülmetélik őket, hogy igazi férfiak és nők váljanak belőlük. Sokan emiatt azt hiszik, hogy a fájdalom az erő és a megtisztulás szimbóluma.

Nehanda azonban tudta, hogy az erő a fájdalomtól független. Ekkor értette meg azt a mondást, amit még a nagyanyjától hallott; ne beszélj rinocéroszról, ha nincs a közelben fa.

*Nisaidie mganga - segíts gyógyító