Az időt mintha felpörgették volna. Lassan egy hónapja próbáljuk a Rómeó és Júliát és alig két hét választ el minket a premiertől. Mindenki lázban ég, főleg a mai első jelmezes próba miatt.
Ezzel egyetemben Szilveszter is halad. Egyre jobban megnyílik felém. Érdekes dolog érzékelni, ahogy közvetlenebb lesz.
Egyébként felpróbálta a sodronyingemet. Valósággal dorombolt már érte, s miután végre sikerült kikönyörögnie, egy teljes napig abban parádézott a próbák alatt.

A próba első felénél járunk. Én már késésben vagyok az átöltözéssel. Ez abból a szempontból cinkes, hogy ma minden szereplő itt van és együtt próbál, erre én megvárakoztatok mindenkit.
A báljelenetre össze szedem magam. A két lány, aki velem vonul be a színpadra, belém karol és elindulunk a zene kezdetekor.
A lépteim, akár egy oroszlánéi. Közben Szilvesztert figyelem, aki a nézőtéren ül. A lányok hozzám simulnak. Az egyik az alfelemhez dörgöli a combját. Szilveszter szemei kidüllednek. Tekintete szikrát szór. Ez engem még mindig meglep. A lányok rikkantanak, majd odébb sétálunk.
Amint a két lány arrébb áll, Szilveszter megint olyan lesz, mint aki túladagolta a lónyugtatót, és ilyen marad a próba végéig.

Nekünk van egy szünetünk, amíg Kiskero a másik szereposztással próbál. Igyekszem kávéhoz jutni, mert menten összeesem a fáradtságtól.
Ütögetem a kávégépet, mint valami idegbajos állat, de csak nem történik semmi.
-Kifogyott.-szól nekem oda MÁZS egy pohár gőzölgő kávéval a kezében, közben szemtelenül vigyorog
-Te alattomos barom! Komolyan elvedeled előlem?-vonom kérdőre
-Igazságtalan az élet!-vonul el röhögve

Pff..hát ez pech. Be fogok aludni a következő próbán.
Egyszerre újra kávé illat csap meg. Szilveszter ténfereg felém egy bögrével.
-Mi van benne?-kérdem reménykedve
-Hm..kávé.-komolyan olyan ma, mint egy lajhár..
-ADD IDE!-kiabálok rá
-Jólvan, jólvan! Meg ne egyél!-nyújtja nekem az italt

Magam sem tudom, hogy-talán túl hevesen ittam-leöntöm magam és tiszta kávé lesz mindenem.
-Ó, anyám! Noé, mi a rosszsebet művelsz?-kiált fel kuncogva-Még jó, hogy nem a jelmezt ittad le! Gyere!-belököd az öltözőjébe
Felszólít, hogy vegyem le a pólóm.
-Mm..mi?-jövök azonnal zavarba
-Adok másikat. Nadrágot sajna nem tudok.
Beleegyezve, lekapom a pólóm.
-Ejj..na nézzük, mit tudunk tenni.-a kezébe kap egy kendőt és bevizezi
Letérdel, és elkezdi babrálni a kendővel a nadrágot. Először a csípőmnél. Aztán az ágyékom táján kezd el hevesen törölgetni.
-Élvezd ki!-szól huncutul
-Az isten szerelmére, melegítőben vagyok!-alig tudok beszélni az izgalomtól.
Érzem, ahogy egyre merevedek. Szilveszter el emeli a kendőt. A két keze közé kapja a csípőmet, magához ránt, majd finom puszit ad a gatyámban forrósodó dombra. Önkénytelenül felnyögök.
Feláll. Én még mindig félmeztelen vagyok. Meglátja a heget a mellkasom alatt, erre meglepődik.
-Ez micsoda?
-Ez..-a pillanat kissé megterhelő- Ez a mellkasi műtétem nyoma.-sütöm le a szemem
-Értem.-felfogta. Felrántja az állam.
-Megérinthetem?-kérdi suttogva
Nehezen bólintok.
Kinyújtja két ujját és lassan végigsimítja a heget. Beleborzongok az érintésbe. Hátrálnék, de hüvelykujja elkezd körözni a mellbimbómon. A fejem vörös és újra felnyögök..