Csörög az óra. Furcsa melegséget érzek, és pihegést. Kinyitom a szemem. A melegség és a szuszogás forrása Szilveszter. Hátulról ölelem, ő pedig a kezem tartja. Egyik lábam a csípőjén foglal helyet. A dolog lesokkol, de nem tudom elengedni. Olyan hihetetlen és álomszerű az egész.
-Böksz.-nyögi álmosan
Először nem értem aztán rájövök...BASSZUS! A reggeli merevedés. Uramisten.
Azonnal kigabalyodok az ölelésből, így Szilveszter a hátára kerül. Ez önmagában rendben is van, de ő is férfi..és úgy tűnik, neki sincs problémája az erekcióval. A kisgatya most szinte szétpattan rajta. A szemem addig tartom a dombocskán (vagy inkább hegyecskén), amíg ki nem pattannak a szemei.
-Hogy aludtál?-érdeklődöm
-Mint a tej.-dörzsöli a szemeit- De nincs másik ruhám.-ilyed meg
-Ez orvosolható.
-Akkor engedj oda a szekrényedhez, mert nem bíznám rád.
-Szó sem lehet róla!-állítom meg
-Akkor valami szolidat!-könyörög
-Ne aggódj!-előkapok egy fekete kord nadrágot és egy lila inget, majd odapasszolom neki
-Ezt komolyan gondoltad?
-Halálosan!-kacsintok
-Pff..-bosszankodik
Én egy sima farmer és egy bandás póló mellett döntök. Ma sem leszek valami feltűnő.
A készülődés gyorsan megy. Mivel autó áll a rendelkezésre, a munkába beérni sem lesz nagy fáradtság.
Ma a dalokat próbáljuk, immár színpadon. Én most először megyek fel erre a színpadra, mint szereplő. Amint az elsőt dobbantom rajta, átjár egyfajta melegség. Itthon érzem magam.
Miután felértem, mehetek is le, ugyanis nekem egyenlőre nincs szerepem.

A dalaimat jól esik végre a színpadra is felvinni. Az Ez a kéz utolér kellően bosszúszomjasra sikeredik. A Belém égett végén egy sírógörccsel teszem fel a pontot az i-re. A párbaj viszont, na az a csúcsom. Ahogy Mercutióval pöffeszkedem, úri méltósággal dobálom a vállaim. A számban minden benne van: a düh, a szenvedély, és egy csepp halálvágy is.
A próbát kétszer ismételjük még meg. A végére teljesen kiszáradok és a hangom is majdnem elmegy. Szoknom kell még a színpad világát..