Kilépek a színházból. Alig múlt dél.
-Hazavihetlek?-imádom, mikor Szilveszter az öblös hangján próbál lágyan szólni
-Jó..-adom meg magam
-De én vezetek!-ezt a múltkori eset után muszáj tisztázni
Elnevetem magam.
Beülök Szilveszter mellé a kocsiba. Lassan haladunk.
-Mi a véleményed a sodronyingről?
-Fel akarom venni.-veti oda irigyen
-Félek, hogy ezt mára lekésted.-kuncogok- Nem viszem haza.
-Akkor majd holnap.
-Meglátjuk.
-Jól fog rajtam mutatni.-kaján vigyor ül az arcán
-Miért vagy olyan biztos benne?-mosolygok
-Mivel nekem gyönyörű a testem..
-Há...őszinteségből piros pont.-bátorkodom
-Jó ízlésed van.-hangja büszke

-Megérkeztünk.
-Van már terved mára?-ajánlom fel a délutánt
-Mmm..nincs.
-Gyere fel!-szólítom fel
Kiszáll a kocsiból és követ a lakásomba. Lehuppan a kanapéra.
Beszélgetünk. Sok téma kerül terítékre. Az irodalomtól elkezdve, az élet értelmén keresztül, a bútorasztalosokon át egészen a környezetszennyezésig.
Az idő annyira elmegy, hogy besötétedik. Szilveszter épp indulni készül, mikor egyszerre leszakad az ég. A vihar, mintha a semmiből jött volna. Ehhez képest heves. A szél a fákat tépi. Mennydörög, villámlik és persze zuhog az eső, mintha dézsából öntenék.
-Attól tartok, zavaros lesz a hazaút.-aggodalmaskodik
-Attól tartok, nem engedlek el ilyen időben.-vágok vissza
Fújtatva visszaül a kanapéra. Újabb témák jönnek, de a vihar csak nem csitul. Az órák múlnak. Este tíz van, mikor a kinti állapotok még mindig embertelenek.
-Tulajdonképpen itt is aludhatsz.
-Hát ebből az lesz.-nyugszik bele lassan a sorsba
-Éhes vagy?-érdeklődöm
-Nem kicsit.
-Menj el fürdeni, addig össze dobok valamit.
-Öhmm..pizsamát adsz?
A szekrényhez sétálok, majd ki veszek belőle egy szivárványos pólót, és egy comb tetejéig érő szabadidő nadrágot.
-NA NEM! Én ezt biztos nem..-szabadkozik hevesen
-Akkor meztelenül alszol!
Fanyalogva átveszi a pakkot és bevonul vele a fürdőbe.
A konyhába sétálok. Random dolgokat veszek elő a hűtőből:hagyma, sajt, szalámi, tojás...ebből rántotta lesz. Az legalább gyorsan kész.

Épp serceg a tojás a lángon.
-A kurva életbe!-hallom meg a fürdőből
-MINDEN RENDBEN?-kiabálom
-CSAK A MELEGVÍZ SZABADULT EL.-nyugtat meg
Kész a kaja. Tálalok. Mosok némi zöldséget is.
Szilveszter besétál a nappaliba. Röhögnék, ha nem lenne piszkosul szexi még így is. A kisgatya feszül rajta. A póló pedig lazán lóg.
Leül a kanapéra és enni kezd. Pillanatok alatt eltűnteti az ételt.
-Elmegyek fürdeni én is, aztán...
-Majd én elmosogatok.-ajánlkozik fel
-Biztos megterhelő lenne.-tiltakozom
-Mondom, elmosogatok.- ismétli önmagát
Beletörődve indulok a fürdőbe. A zuhany alatt jut eszembe, hogy együtt fogunk aludni, mert nincs másik ágyam...Ó, magas ég!
Lassan megnyugszok, de a pánik egy része megmarad.
Fürdés után magamra kapok egy piros boxert és egy fekete, AC/DC logós pólót.

Szilveszter az ágyon ül, olvasgat valamit. Egy Edgar Allan Poe kötet az. Otthonosan érzi magát.
-Aludni kéne.-jelentem ki, ahogy átadok neki egy takarót és egy párnát.
-Ejj, ráérünk arra még!-válaszol tréfásan
-Nem fogunk kilencig aludni!-kötöm ki
-Egye fene.-fekszik el az ágyon
Követem a "példáját", s bedőlök én is.
A pillanat egyszerre vicces és megnyugtató. Az, hogy itt fekszik mellettem..