Az elmúlt egy-két hétben minden simán ment. Folytak a próbák gőzerővel. Átkerültünk a színház próbatermébe, ahol már mozogtunk is. Ez először furcsán hatott rám, főleg azért, mert sokat esek a darabban. Az első pár esés fájt, mostanra hozzászoktam. Mostmár a haláljelenetem után sem röhögöm el magam.
Pár napja elkezdtünk a ruhákkal is foglalkozni.
-Noé, bármilyen kívánság a jelmezeddel kapcsolatban?-kérdezte pár napja a tervező
-Annyi kérésem lenne, hogy a kabát a báljelenetből maradjon. Illetve igazi sodronyinget akarok.-ez volt a határozott kérésem
A sodronying hallatán felkapták páran a fejüket, de miután elmondtam, talán én is el tudom intézni, megnyugodtak.
Szilveszter pedig tanít. Folyamatosan magyaráz, ami nem baj, mert szeretem, mikor beszél. A baj, hogy néha csak miatta izgulom túl a szerepet. Görcsösen meg akarok neki felelni, ez pedig nem könnyű.

Ma a jelmezeket próbáljuk, mozgunk bennük keveset, és végeztünk is. Legalább lesz időm pihenni. Napok óta kávén élek és alig eszem.
Elindulok. Kilenc óra van. Bőven lenne még időm, de magamhoz képest így is késői vagyok.
Mire beérek, már vannak páran. Kiskero össze-vissza zselézett hajjal parádézik a folyosón. Nagyon éli a szerepét. Peller Anna pedig durván sok sütit hoz mostanában. A legtöbb ezek közül tök vagy szellem alakú. Hát igen. Van akinek a halloween már október hatodikán elkezdődik.
-Jó reggelt!-érkezik meg Szilveszter hangos köszönéssel
-Sziszkóó! Jó kedved van?-reagál a köszönésre elsőként Janza
-Hát eddig, de ha nem fejezed be ezt az ostoba becézgetést, elátkozlak.
-Na na!-hátrál Kata vigyorral az arcán
-Noé.-biccent felém
Önkénytelenül elmosolyodom. Ő viszonozza a mosolyt. Nevetőráncai beleivódnak az agyamba minden mosolyánál.
-ÖLTÖZÉÉS!-ordítja el magát Máté
-NE ORDÍÍTS!-veszi elő Peller Karcsi a mély hangját, aki épp most lép be a művészbejárón
-Eszetlen banda!-furakodik el MÁZS a folyosón köztünk
Néha rosszabb ez a hely, mint a bolondok háza.
Van egy halom ruhám, amit egyszerre kéne megfogjak.
-Várj, segítek!- terem mellettem Szilveszter
A gesztus ugyan nemes, a hangja viszont rideg. Ezt sosem fogom érteni.
Nyakába akasztja Tybalt újonnan készült medálját, ami most arany színű. Az öltözőmhöz érve lerakja a holmit, s távozik.
Egy feszes, fekete bőrnadrág a szettjeim alapja. Jól áll. És tényleg nagyon feszes. Ehhez egy magasnyakú, fekete póló párosul az első jelenetben, egy bőrdzsekivel.
A következőkben már egy mély kivágású fekete póló a másik fél. A cipőm elvileg csizma lesz, vagy acélbetétes bakancs esetleg.
Ezután a kabát. Fenomenálisan festek benne. A fényes anyag és a szőrme párosítása igencsak egyedi külsőt kölcsönöz ennek a szerepnek.
Kopognak.
-Bejöhetek?-dugja be a fejét az ajtón Panna
-Persze! Hogy festek?-kérdem vidáman
-Hát ez elképesztő. Hódítani fogsz a színpadon!-erre a válaszra savanyú pofát vágok- És nála is!-teszi hozzá gyorsan, mire elpirulok- Hogy állsz a sodronyingeddel?
-Várj, megmutatom!-lelkesen halászom elő az említett darabot a ruháskupacból
Nehezen felküzdöm magamra.
-Úgy nézel ki benne, mint..
-Mint Tybalt-szakítom félbe
Nem vagyok olyan, mint Szilveszter évekkel ezelőtt. Nem, kicsit sem hasonlítunk. Én ebben a ruhában tényleg Tybalt vagyok.
-Szerintem mutasd meg magad a többieknek.-tanácsolja Panna
Peckesen lépem át az öltözőm küszöbét. A tekintetek rám merednek a sodronying csörgése miatt. Szilveszterre húzódik a szemem. Az arcáról semmit nem tudok leolvasni.
A többiek csodálkoznak..vagy csodálnak.
-Mi az gyerekek, lefagyott a Windows?-töri meg a csendet Panna
-Nem is volt ez az ing olyan rossz ötlet.-ismeri el Máté
-Mozogni is tudsz benne?-kérdi a jelmeztervező
-Egész kényelmes, ahhoz képest, hogy mennyire nem látszik annak.-nyugtatom meg
-Szilveszternél még feldolgozás alatt van az információ.-gúnyolódik Janza
-Hmm..-eszmél fel Szilveszter- Nem rossz.-arcában büszkeséggel vegyített irigységet fedezek fel
Méltóságteljesen hátrarázom a hajam. A sötét tincsek szelik a levegőt, miközben elégedetten, a dicséreteket bezsebelve vonulok vissza az öltözőmbe..