-És min tudnék javítani?-érdeklődöm teli szájjal
-Lehetnél kicsit kevésbé tébolyult. Ne legyen ennyi hangulatingadozás. Jó ötlet, mert Tybalt tényleg labilis idegzetű, de nem ennyire.-magyaráz Szilveszter két korty innivaló között
Egyszerűen hihetetlen ez az állapot. Itt ülök a példaképemmel egy asztalnál. Néhány hete, talán még a létezésemről sem tudott. A tetejébe annyira közvetlenek a beszélgetéseink, hogy néha azt hiszem, víziókat látok. Néha hideg és távolságtartó, de mégis gyönyörű minden vele töltött pillanat. Most a nap éppen rásüt. Ebből a megvilágításból még méltóságteljesebb. Élénken követem minden mozdulatát. Azt, ahogy rág. Ahogy az állkapcsa lassan, komótosan mozog. A homlokán apró izzadságcseppek jelennek meg. Biztosan a melegtől. A homloka...bár tudnám, milyen gondolatok járnak amögött a homlok mögött.
-Minden rendben?-kérdi kissé hangosan
-Bocsáss meg, elbambultam..-eszmélek föl
-Néha szeretném tudni, mi jár a fejedben, Noé.-néz rám fürkésző tekintettel
-Nyisd meg a koponyám, akkor talán megtudod.-vetem oda frehen
Ő. Csakis ő jár a fejemben. Meg akarok felelni neki a játékommal. Eddig senkire nem hallgattam, ha a színészetről volt szó. De most itt van ő. És manipulál. Nem akarom, mégis megteszi. Tudtán kívül.
Közben megeszünk mindent. Szilveszter fizet, bár én még az utolsó pillanatban is próbálom ezt megakadályozni. Sikertelenül.
-Haza vihetlek?-érdeklődik lágy hangon
-Nem szüksé..
-KÖLTŐI kérdés volt.-szakít félbe erélyesen, majd a kocsi felé tessékel
Meg sem várta, hogy befejezzem a mondatot. Na nem baj, ezt most visszakapja.
Huncut mosolyra húzom az ajkaim. Mélyen a szemébe nézek. Értetlenül néz vissza. Ez pont jó alkalom arra, hogy kikapjam a kocsikulcsot a kezéből és beüljek a volán mögé.
-HÉÉ!
-Szállj be, vagy itt hagylak!-szólok rá komoran
Valószínüleg zavarban van a kocsiját illetően, mert azonnal beül a másik oldalra.
-Van egyátalán jogosítványod?-kételkedik
-Mernék szerinted ilyennel szórakozni?-vonom kérdőre
Beindítom a kocsit és elindulok. A lakásom előtt leállítom a motort, átadom a kulcsot Szilveszternek, majd nem bírom tovább és kitör belőlem a nevetés.
-Miért kellett ezt??-komikusan magas a hangja az affektálás közben
-Mert ha azt mondom, hogy nem szükséges, akkor nem kell. Nem szép dolog szenyózni a másikkal.-a vállamat még rázza a röhögés
Kínjában mostmár ő is mosolyog.
-Holnap találkozunk.-kezdeményezi az elköszönést
-Szervusz!-köszönök el én is
Még nézem, ahogy Szilveszter átszáll a vezető ülésbe, majd a szürke autó elhajt az utcából..