Hétfő reggelhez képest egyátalán nem nyomott a hangulatom felkelés után. Az idő is csodás. Süt a nap, közben lágy szellő lengedez, sehol egy felhő az égen. Erre tekintettel igyekszem valami könnyedebb viseletet összeállítani. Nem tolom túl: egy fekete farmer, egy fekete, rövid ujjú pólóval. A hajamat kibontva hagyom, de sikerítek bele pár laza hullámot. Egy teljesen snassz, fekete bőr mokaszint húzok. Összehányom a holmaiaim és elindulok.
A buszon nem bámulnak. Nincs rajtam smink, sem ékszer. Bár tény, hogy ezzel a kisugárzással akarva sem tudnék hétköznapi lenni.
Betoppanok a színházba, ahol rögtön elér a szívroham a meglepetéstől. Szilveszter egy elnyűtt fotelben ül és újságot olvas. Ránézek a faliórára: FÉL KILENC! Mi a fészkes fene ütött ebbe?
-Kidobta az ágy?- csodálkozom
-A tegnapot átaludtam, így ma korán ébredtem.-feleli teljesen közömbösen, aztán feláll.
Meglepődik. Ilyen nincs! Szilveszter egy fekete farmert, egy fekete pólót, illetve fekete mokaszint visel. A haja sincs bezselézve. Állok és nézem. Mintha egy tükörbe bámulnék.
Elneveti magát. Erre én is nevetek.
Egyszercsak megérkezik Dolhai. Talpig elegáns és igényes ebben az edzőszettben.
-Összebeszéltetek?-kérdi vigyorogva
-Milyen sármos vagy ma.-jegyzi meg Szilveszter gúnyosan visszavágva
-Egy null.-kuncog Attila- Ha megbocsájtotok, lelépek és készülök az előadásaimra. Szép Tybalt!-fordul felém- És már nem annyira szép Tybalt!-címezi Szilveszternek
-Ó Rómeó! Miért hallom ropogni öreg csontjaid?- affektál Szilveszter
-Touch down!-fulladozik a nevetéstől Dolhai.
Én sem állom meg röhögés nélkül a jelenetet.
Lassan beszivárognak a többiek. Van, aki Szilveszter korai érkezésén, van, aki a véletlenül közös öltözetünkön szórakozik jót. Persze ott van Panna is, aki a sminkem hiányán sajnálkozik. Természetesen ott van még MÁZS is, aki egy "Noé! Milyen snassz vagy ma!" megjegyzéssel indít, aztán elsiklik mellettem egy leopárd mintás zakóban, holott odakint van vagy 30 fok és már a szél sem fúj.

Lassan elkezdenénk az olvasópróbát.
-Kezdhetünk gyerekek?-kérdi Janza fennhangon
-A rendező úr késik!-vág vissza valaki
-A rendező úr a karmesterrel kokettált- sétál be kiskero méltóságteljesen.
Kiváncsi vagyok, mennyire lesz elégedett a munkámmal Máté, mint rendező és hogy áll majd hozzá Szilveszter.
-Tehát-kezdi Máté- Először az olvasópróba, aztán elpróbáljuk a dalokat. Ha mindenkinek megfelel, marad a régi szöveg.
*elkezdjük a próbát*
Mikor a szövegrészemhez érünk, mindenki érdeklődve mereszti rám tekintetét. Zavaromban, a nagy csendben, túl hangosan sikerül demonstrálnom Tybaltot.
-Kicsit kevésbé erőszakosan.- nevet Máté
Körbenézek a teremben. Szilveszter sehol. Az olvasópróba végéig eltűnik. Nyomasztó, hogy pont ilyenkor tűnik el a "mentorom".
Épp hogy felocsúdok, Szilveszter máris besuhan a terembe és a kezembe nyom egy kávéspoharat.
-Ez..mi?-ennyi jön ki zavaromba a számon
-Jegeskávé. Pontosabban latte két cukorral és tejszínhabbal. Ilyesmit ittál a múltkor is.-a hangja hideg
-Ohh. Köszönöm.
Bámulatos a memóriája.
Magának is hozott valamit. Szintén lehet benne tejszínhab, mert mikor beleiszik kis fehér bajusz jelenik meg az ajkai felett.
-Van egy kis fehér..-mutatok a számra
-Hol? Megmutatod?-kacér vigyor jelenik meg arcán.
Csak állok falfehéren. Ő vár. Végül megmarkolja a kezem és az ajkához emeli. Fogja a hüvelyk ujjam, letörli vele a habot,majd a szájába veszi és lassan lehúzza. Érzem, ahogy a finom nyelve az ujjam köré tekeredik és lenyalja. Ezután szépen elengedi a kezem, ami lehull a testem mellé.
Fülig vörös vagyok. A farmerom pedig át fog ázni. A színváltozásaim miatt meg elmehetnék már kaméleonnak..