VII. Fejezet
Nem tudok aludni. A hasfájásomnak már nyoma sincs. Nem vagyok éhes, sem szomjas. Járkálok fel, s alá a lakásban. A holnapra dolgozok ki szituációkat a fejemben. Van már vagy ezer. De az agyam egyre csak zakatol és nem hagy nyugalmat. Végül arra a következtetésre jutok, hogy bekapok pár szem altatót. Ez a módszer szerencsére beválik, mert pár perc múlva, mint akit fejbe csaptak egy bunkóval, zuhanok az ágyamba.
A telefonom ébresztőjére kelek. Nem kapcsolom ki. Kómásan dúdolom a Tűzorkánt. Aztán éneklem is. Lassan elkészülök. Felveszek egy rövidnadrágot, ami körülbelül a combom közepéig ér. Ehhez passzintok egy hatalmas pulóvert, de akkorát, amibe vagy négyszer beleférnék.
Beéneklek, amíg Szilveszter ideér, ha ideér. Nem tudom, jön-e. Ha jön, nem tudom hányra. Mindegy. Dél fele jár az idő. Azt hiszem, ma van még egy előadása.
Már gyakorlatilag tűkön ülök. Kettő van. Egy albumnyi Beatles-t énekeltem el, ettem, borozgattam. És még mindig semmi! Aztán egyszer csak végre! Hallom, hogy a hatalmas ököl kettőt koppan az ajtón.
-NYITOM!
-EL IS VÁRTAM VOLNA!-hallik vissza az öblös hang
Azt hiszem, ez egy jó nap lesz.
Kinyitom az ajtót. Ő hangtalanul besétál, leveszi a cipőjét és megáll az ajtóban.
-Azt hiszem, a lakásom nem labirintus. Arra tessék.-irányítom a nappali felé
Ő bólint és elindul. Hirtelen rájövök, hogy az összes képe fent van a falon. BASSZUS! A helyzet már menthetetlen.
Szilveszter betoppan a nappalimba és elkerekednek a szemei. Én már most vörösebb vagyok, mint egy paradicsom.
-Aztamindenit!-a hangjából kihallatszik a röhögéssel való küzködés
-Hát..igyekeztem a dekorálásnál.-próbálom menteni a menthetőt maradék méltóságomat megőrizve
-Az ott Latabár?-kérdi meglepődve, affelé a sarok felé biccentve, ahol a régi színészek képeit tartom
-Meg Csortos meg Tolnay!-vágom rá peckesen- Tetszik?-érdeklődöm már kissé alázatosabban
-Igen. Szimpatikus.
Ezt nem hiszem el. Hogy lehet valakinek szimpatikus egy fal??
Nemhogy inkább én lennék neki szimpatikus. Ennek az embernek tényleg nincs lelke.
-Kér valamit inni? Esetleg valami erősebbet?-ajánlom fel minden gátlás nélkül az itthon tartott legjobb italaimat
-Mik a lehetőségek?
-Jack Daniels, Tokaji, Egri bikavér..esetleg Fanta.-próbálkozom be egy viccel
Szilveszter elmosolyodik.
-A Jack Daniels egész ígéretes.
-Vizet?-reménykedem, hogy nem kér bele
-Soha!
Hatalmas kő esik le a szívemről. Mert ha már az ember whiskey-t iszik, legyen tökös és igya tisztán.
-Reméltem.
Kirohanok a konyhába az italokért..
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro